Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

68 Az országgyűlés képviselőházának zottságoik adatfelvételeiket a kamara útján a f öldmívelésügyi mimisztéirium rendelkezésére bocsátanak.' Ez egészen új gondolat, 'amellyel mindenesetre foglalkozni fogunk. Nelru tudóan azonban, hogy^ a gyakorlatban amennyire tudjuk majd érvényesíteni. Be kell ugyanis vallani, hogy a gazdaközönség általaiban 'nem nagyon törekszik, arra, bogy pontosain vallja be gabonakészletét, mert meni tud szabadulni attól a gyanújától,, bogy vallomásai pénzügyi közegek kezébe fognak kerülni és bogy az adó kiszabásánál ezen vallomásnak reáj

ulk nézve káros kihatása lesz. (Ügy van! Üffy van!) Igen fontos volna, ka gazdaközönséget áthatná az az érzés, az a tudat, hogy a helyes gaboinatermelési eredmény bevallása sok tekintetben az ő javára is szolgál, mert lehetővé teszi, hogy a kormány jobbam legyen tájékozva arról, hogy az országban mennyi exportra váró termésfelesleg van. Csoór Lajos t. képviselőtársam,, ha jól értettem, azt óhajtotta, hogy a Földimívelésügyi Értesítőt úgy szerkesszék, — esetleg egy melléklet segítségével — hogy népszerűen legyen megírva. Azt hiszem, hogy ezt a feladatot azok a lapok, amely 'közül az egyiknek éppen képviselőtársaim a szerkesztője,^ elvégzik és gondoskodnak arról, hogy a nép 'mindenről tudomást szerezzen. {Derültség. — Csoór Lajos: Konkurrenciát akarok!) A Földmívelésügyi Értesítő azonban tulajdonképpen bivaibalos lap, amelyben a földművelésügyi ominisztériulminiak csak (magukat a hivatalokat érdeklő hivatalos kiadmányai jelennek meg. Az a gondolat, amit képviselőtársam a továbbiakban kifejtett, hogy gondoskodni kellene arról, hogy valami összefogó szerv álljon az alsó fokon tehát a községekben a .közönség rendelkezésére, ez már az egész, földmívelésügyi közigazgatás átszervezéséinek kérdését érinti. Erre nézve különböző előmunkálatok vámnak; természetesen egészen a községig lefelé nieim lehet ilyen új szervezeteket létesíteni, csak arról lehet szó, hogy alsófokú szervezetek létesüljenek, mert hiszen legalsóbb fokom lehetetlen az állatorvosi és nem tudom ,

;- erdészeti, vagy pedig vízügyi teendőket egészen egy szervre ruházni. Az alsófokú mezőgazdasági közigazgatás kiépítése természetesen meglehetősen nagy összegeket vesz igénybe és ennek a kérdésnek tanulmányozásánál ezt a szempontot seími lehet szem elől téveszteni. Kétségtelen, hogy a modern mezőgazdasági igazgatásmák ebben az, irányban kell haladnia és mi sem fogunk kitérhetni az elől, hogy erőteljesebb lépést tegyünk ebiben az irányban akkor, amikor a viszonyok ezt megengedik. Kérem, méltóztassanak az 1. címet elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a földmívelésügyi tárca 1. címét elfogadni? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a 2. cimet). Elnök: Szólásra jelentkezett Nirnsee Pál képviselő úr. Nirnsee Pál: T. Ház! Foglalkozni kívánok az aktuális erdő- és legelőgazdasági kérdéseknek összes vonatkozásaival. A régi erdőtörvénynek sarkalatos tétele volt a talaj feltétlen vagy nem feltétlen erdőtalajjá való. minősítése. Ennek a meghatározásnak nem volt biztos bá222. ülése 1937 június 1-én, kedden. zisa, biztos kulcsa, tehát később megbosszulta magát ez a törvényes minősítés azzal, hogy Nagymagyarország területén és csonka hazánk területén is csakugyan nagyon sok hatalmas erdőingatlan pusztult ki, de olyan ingatlanok is terméketlenné váltak, amelyeket erdők borítottak. Az új erdőtörvény, az 1935-ös törvény a közös legelőrészt alkotó erdőkre nézve is szükségessé tette ezt a talajminősítést. Ha ugyanis feltétlen erdőtalajon fekszik az erdő, akkor erdőnek tartandó fenn, ha nem feltétlen talajon, úgy átalakítandó legelőgazdálkodássá. Feltétlenül magamévá teszem azt a rendelkezést, hogy a feltétlen erdőtalajon fekvő erdők erdők maradjanak, de ugyancsak nagy közgazdasági érdek az is, hogy a legelőgazdaságokat is fenntartsuk és a nem feltétlen erdőtalajon lévő erdőket legelőgazdálkodássá alakítsuk át, mert hiszen mérhetetlen károkat okozott a múltban az, hogy nagyértékű és közgazdaságunknak nagyon sarkalatos bázisát jelentő legelőket a múltban felszántottak, feltörték, pedig ezek voltak ezeréves gazdálkodásunk bázisai. Legyen szabad a t. Ház elé néhány számadatot tárnom. 1867-ben Nagymagyarországon 7-25 millió katasztrális hold volt közös legelő. 1907-ben már csak 4-8 millió katasztrális hold, ha pedig százalékos arányban fejezem ki magamat, akkor megállapíthatom, hogy 1895-ben 23 2%, 1911-ben már csak 22-1%, míg 1933-ban 17*9% volt a közös legelő. A legutóbbi tíz esztendő alatt 47.000 katasztrális holdat törtek fel. T. Ház! Meg vagyok győződve arról, hogy a »zöldmező«-mozgalmat ezek a tények viszik előre. Nagy közgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy ezek a katasztrofális méreteket öltő feltörések megszűnjenek. Ebben a gondolatkörben arra kérem a mélyen t. miniszter urat, minden erejét fordítsa ara, hogy a »zöldmező«-mozgalom kifejlődjék, mert, amint mondom, nagy közgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy legelőinket, különösen jó közlegelőinket gyarapíthassuk. Az 1894. évi mezőgazdasági törvény kezdi már védeni közlegelőinket és tiltja ezeknek feltörését. Sajnos, ennek a törvénynek a végrehajtása meglehetősen késik és sok vár még a törvény rendelkezéseiből végrehajtásra. Ezt különösen az előbb említett számadatok mutatják. A legelőtársulatokról, s a legelőgazdálkodásról szóló törvény s az idevonatkozó törvényes rendeletek pedig annyit érnek, mint amennyit azokból a mindennapi életbe át tudunk ültetni. A legelőtársulatokról szóló 1913. évi törvény intézkedéseinek végrehajtása mindenesetre folyamatban van. Ha összehasonlítom ia mi legelőállományunkat a nyugati kultúrállamok legelőállományával és azok rétgazdálkodásával, nagyon szomorú képet látok. Nálunk ebben a tekintetben fogyó tendencia mutatkozik, míg a nyugati államok nemcsak, hogy fenntarthatták legelőállományukat, hanem azt még növelték is. Nálunk, sajnos, nemcsak az a baj, hogy katasztrális holdakban kifejezve fogyott a legelőállomány, hanem az is, hogy éppen legértékesebb részeit törték fel. Arra kérem tehát az Igen t. miniszter urat, hogy a »zöldmező«-mozgalmat egyrészt közigazgatási úton, — tehát a vármegyék és a^ mezőgazdasági albizottságok útján — másrészt a gazdatársadalom körében propaganda segítségével előmozdítani szíveskedjék. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy ha ezek