Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-221
48 Az országgyűlés képviselőházának ben a szállítás előtt a" termelőknél már meg-- ! vizsgált és a termelőktől belső tulajdonsága ! szerint összegyűjtött 'búzát kevernének össze, j úgyhogsr a hajóba rakás előtt mégis olyan j kvantumot tudnának ebből adni, amely mái' sokkal közelebb áll a megkívánt követelményekhez, mintha sok helyről különböző fajtájú búzákat keverünk össze. Csak bizonyos paragrafusokat kellene megváltoztatnunk és' könynyen menne a dolog, mert hiszen majdnem minden gazdaság rendelkezik annyi férőhellyel, ahol egész termését elhelyezheti, sőt megkisebbedett uradalmak még több hellyel is rendelkeznek. Mint mondottam tehát, csak bizonyos paragrafusokat kellene megváltoztatni és így nem volnának akadályai annak, hogy a termelvény, amelyet a kereskedő a gazdától megvásárol, ott mradjon a régi helyén. Eddig a kereskedő ki volt téve annak, hogy a már T,Z Ő tulajdonát képező búzát sokszor adóba lefoglalták, vagy pedig más hitelező lefoglalta és ha ki is lehetett ezt igényelni, ez költséget és bosszúságot okozott a vevőnek, időbe került, úgyhogy a rakomány esetleg lekésett a terminusra szállító hajóról. Van azután egy másik kérdés, a hitel kérdése. Ezzel bővebben nem foglalkozom. A harmadik dolog, amivel foglalkozni kívánok, úgy tudom, szintén közelebb hozná a tárházkérdés megoldását. A Molinum-malmok, a Bacherkorszak maradványai, úgy tudom, az állam tulajdonában vannak, sőt dolgoznak is, de bizonyosan nem nagy haszonnal. Ezeket a malmokat nagyon szépen fel lehetne használni és át lehetne alakítani tárházakká. Sok helyen a vidéken még közlekedési eszközök is rendelkezésre állanak ezek közelében, tehát nagyon helyes volna, ha ezeket erre a célra felhasználnánk, legalábh megtérítenének valamit azokból a károkból» amelyeket a gazdaközönségnek közvetve okoznak. Arranézve, hogy milyen fontos ez a kérdés, — legyen szabad még igénybevennem szíves figyelmüket — főbb vonásokhan elmondom, hogy milyen vaskézzel nyúlnak például Argentínában a minőségi termelés és értékesítés megszervezésének kérdésébe éppen a iegutóbbi búzatörvény útján. Argentínában három részre osztották az országot, a három kikötő és a mögöttes országok szerint. Minden körzetben öthatféle búzát termelhetnek a gazdák. Ezek közül a búzafélék közül kiválaszthatják maguknak azt, amely az ő talajviszonyaiknak vagy klimatikus viszonyaiknak megfelel. Ettől azonban nem szbad eltérniök és a legnagyobb büntetés sújtja azt, aki meg nem engedett, a gabonavizsgáló állomás által nem pedigrézett búzát termel. Csak a büntetésekre akarok rávilágítani, ezeknek a súlyosságára. A büntetések bizonyítják, hogy igen súlyos, 1000 pezo legkisebb és 20.000 pezo legnagyobb büntetés szabható ki még egy hamis mintavételnél is. Méltóztassanak elképzelni, hogy 4000—80.000 pengő büntetéssel sújthatják azt a gazdát, aki nem tesz eleget a törvényes előírásnak. Még súlyosabb ez a dolog, ha azt vesszük, hogy másodszori ismétlés esetén a büntetés nem megduplázható, hanem egyenesen megduplázandó. Azonkívül öt napon belül és az egész összeg bírói letétbe helyezése jitán fellebbezhető csak meg az ítélet. Az időm nagyon szűkre van szabva, mindjárt letelik, (Malasits Géza: Más házaszabályokat kellett volna csinálni!) kénytelen vagyok tehát beszédemet rövidre fogni és nem tudok 221. ülése 19 Û7 május 31-én, hétfőn. kitérni az értékesítés további kérdéseire. Csak azt akarom még megemlíteni, hogy a magyar gazdának teljesen mindegy, hogy egykéz, szövetkezet vagy a szabadkereskedelem bonyolítja-e le azt a kivitelt,, amely az ő gabonaárait van hivatva biztosítani. Csak egyet igényel, azt, hogy termelési költségeit megkapja és azonfelül némi hasznot megkapjon. A gazäa nem kereskedőellenes és nem is szerelmes a szövetkezetekbe, megkívánja azonban, hogy a közvetítő kereskedelem ne értékelje a saját munkáját nagyobbra, mint azt az évekig tartó, idegölő, nagykockázattal járó, nagyfontosságú munkát, amelynek gyümölcsét sokszor az Úristen akkor veszi el, amikor már megmutatta. A mai kötött egykezes, cserekereskedelmes és devizás világban még a legelfogultabb szahadkereskedelemre törekvő ember is ellene kell, hogy legyen a nyakló nélküli szabad-kereskedelemnek. Ezért bizonyos állami ellenőrzésre szükség van, mint az ezekben az államokban mindenütt be is van vezetve. Eizen az ellenőrzésen belül azonban a szaibadkereskedelemnek vagyok a híve, de annak a szabadkereskedelemnek, amely nemcsak egy pár kiváltságos^ nagytársaságnak juttatja a kivitel lehetőségét, hanem amelynek révén ha kell, a gazda is összeköttetés-be léphessen a direkt külföldi vevőkörrel és ezáltal a kereskedelem szabadsága teljes lehessen. A kereskedelem szabadsága ne értelmeztessék úgy, hogy csak a kontingenseken osztozkodók kereskedhessenek szahadon, mindenki más pedig csak rajtuk keresztül, a nekik sokszor jogosulatlanul leadott haszon ellenében. De akárki bonyolítja is le kiviteli kereskedelmünket, meg kell változtatni az átvétel és kiajánlás feltételeit. A tőzsdeszokványok alapján való adás-vételt fel. kell váltani a mai kort kielégítő és az átvevő államok által bevezetett azon módok szerint való vizsgálatával, amely nekünk a külföldi piacokat biztosítja. A tárgyat ismerem, így azt is tudom, _ — mert az adatgyűjtésből, amelyeket a kormány folytat, arra következtetek — hogy ezt az irányt fogja a kormány íbetartani, az elmondottak irányában akar haladni és így szerény felszólalásommal csak arra a kérésre szorítkozom, hogy a tempó gyorsíttassék. Ha ez sikerült, akkor elértem célomat. Miután egyébként is bizalommal viseltetem a földmívelésügyi kormányzat iránt, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Ha Ujuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára áttérnék, hogy ismertessem a. földmívelésügyi kormány célkitűzéseit és azon elgondolását, amelyek szerint és amelyek irányában a magyar földmívelés ügyét vezetni óhajtja, (méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban is köszönetet f mondjak az előadó úrnak magvas beszédéért és örömömet fejezzem ki azért, hogy a vita során a Ház mindkét oldalán olyan nagy szeretettel és megértéssel tárgyalták igen t. képviselőtársaim mezőgazdaságunk fontos kérdéseit és mindnyájukat áthatotta az a felfogás, hogy a magyar mezőgazdaság egyúttal alapja az egész magyar közgazdasági életnek is (Ügy van! Ügy van! a
