Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

510 Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 1937 június 16-án, szerdán. és arra az időre is megkapták járandóságaikat, amely idő alatt nem teljesítettek szolgálatot Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Meizler Károly: Tisztelettel kérek tíz percnyi meghosszabbítást. (Felkiáltások: Meg-; adjuk! — Gr. Festetics Domonkos: Közérdek!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Meizler Károly: Ennek dacára a kultuszminiszter úr végeredményben elutasító álláspontra helyezkedett és azt mondotta, hogy: a kérelem nem volt teljesíthető. (Fábián Béla: Sok jóindulatot méltóztatott említeni. S végül mégis elutasította?) Megvolt a miniszter úrban a jóintulat. (Fábián Béla: Köszönjük az ilyen jóindulatot! — Zaj. — Elnök csenget.) Az indokolás az volt, hogy az alkalmazott tényleges szolgálati kötelezettségben nem állt, illetményei nem engedélyezhetők. Mi történt ezután? Rakács Lajos tovább járt a minisztériumba, mert még mindig bízott abban, hogy megkapja ezt az összeget, sürgette, míg egyszer végre a minisztériumban azt a felvilágosítást adták neki: hiszen az ön aktája nem m létezik, neun tudjulk, Ihol van & 3739-es számú akta, (Felkiáltások a baloldalon: Na hol? — Gr. Festetics Domonkos: A holdban van!) amelyiben a miniszter úr megígérte ai ' fizetését? Kiderült, hogy ez szőrénszálán •elveszett. Majd amikor ^hónapokon keresztül hiába keresték, február 15-én ajánlott levélben beadott kérvénnyel azt kérte Rakács, hogy legalább adassék neki felhatalmazás arra, hogy ismeretlen tettesek ellen feljelentést tehessen, mert az akta eltűnt a minisztériumból, amelytől az Ő egész sorsa, exisztenciája, annak a 20.000 pengőnek a megkapása függött, amelyet neki tíz éven keresztül elmaradt illetményei fejében meg kellett volna kapnia. (Fábián Béla: Hol van a miniszter úr! — Br. Berg Miksa: Rendeljünk el addig szünetet, amíg a miniszter úr megjön! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) A helyzet tehát az, hogy Rakács Lajos február 15-től a mai napig sem kapta meg a felhatalmazást a feljelentés megtételére, fizetését a mai napig sem kapta meg visszamenőleg, sőt, mint mondottam, ezt a szerencsétlen embert még át is helyezték és ezáltal a 200 pengő jövedelemtől elesett. Másodszor emelték ki a szerkesztői asztal mellől és küldték el a városból, amelyben az ő igazsága, ha nem is formailag, de lényegileg nagynehezen kiderült. Ez a szerencsétlen ember adóssággal van tele, bútorait elárverezték, amije volt, mind pénzzé tetíé^ apósának támogatására szorul, a vállalata, a miatt, hogy áthelyezték Rákoskeresztúrra, pert indított ellene, a pert is elvesztette, újabb perköltség zúdult ennek a szerencsétlen embernek a nyakába és még arra az írógépre is, amelyen annakidején leleplező cikkeit n.egírta, az adósságok következtében most kitűzték az árverést. (Fábián Béla: Mint bűnjelet, betették a Nemzeti Múzeumba!) Mindez nemcsak az anyagi viszonyait rendítette meg ennek a szegény embernek, hanem érthetően a maga és felesége egészségét is aláásta. Nehezen tudom megérteni, hogy miképpen lehetséges az, (Fábián Béla: Hol van a kultuszminiszter úr?! — Zaj.) amikor az a polgármester még mindig 22.000 pengő évi jövedelmet kap abból a kincstárból, amely kincstárt megkárosítottak, (Gr. Festetics Domonkos: Igaz!) amelyet megrövidítettek, megkapja a családja után ugyanebből a kincstárból a 300 pengő kegydíjat, ugyanabból a pénztárból, amelyet megkárosított sikkasztásával, (Zaj. — Elnök csenget.) ugyanakkor az, àki a panamát leleplezte, aki védte ezt a kincstárt, nem kapja meg attól a kincstártól a jogos járandóságát. (Fábián Béla: Hol a kultuszminiszter? — Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Fábián Béla: Hol a kultuszminiszter?) Meizler Károly: Azt kérjük a kultuszminiszter úrtól, hogy lehetőleg ne ilyen szomorú és leverő tanítómeséket nyújtson ő a felnőttek számára, hanem kissé megnyugtatóbbakat és vegye a kezébe ezt az ügyet s próbálja ezt valamiképpen elintézni, mert annak a panamaügynek királyi ügyésze azt mondta vádbeszédében, hogy legyen a királyi törvényszék ítélete egy félelmes memento, minden város ka, pújára kiszegezett fej, amely elrettentsen minfden panamistát attól, hogy még egyezer pa! namázzon. (Zaj.) Sajnos, úgy latjaik, hogy itt nem' Zavaros, polgármester feje van a vároisojkI kapujára kiszegezve, hanem a panamát leleplező újságírónak, szerkesztőnek a feje. (Fábián Béla: így van! — Taps a baloldalon.) S azt látjuk, hogy ez a fej törődhetik azzal és gondolkozhatok azon, hogy vájjon miért kell neki 10 éves kálváriáját 'ma is járnia, amikor ő jószándékból, becsületes magyar szívéből kifolyólag szóvá akarta tenni ezeket a panamákat; miért kell neki a sajtóperben szenvedett büntetését mind a mai napig megbélyegzően viselnie, mert nincs mód arra, hogy perújítást adjanak az ügyében? Miképpen: lehetséges az, hogy tanári állásából folyó jövedelmét nem tudja megkapni? T. Ház! Mindezt az az újságíró nem kapja meg,, akinek végeredményben köszönhető, hogy Székesfehérváron a város helyzete annyiraamennyire mégiscsak javult, mert hiszen ha ő 1925-ben le nem leplezte volna ezeket a dolgokat, niég talán ma is sikkasztanák a város I pénzét. (Nagy zaj. Elnök csenget. — Fábián ] Béla: Hol a kultuszminiszter? — Br. Berg Miksa: Közbotrány van és nincs itt a kultuszminiszter!) Ugyanakkor azt látjuk, hogy ez az ember ma is bűnhödi _ büntetését, tízéves kálváriáját még ma is járja és az a helyzet

s hogy kifelé úgy látszik az ügy,, mintha a purifikátoroknál sokkal erősebbek volnának a panamisták, a pan amist ák meg tudják fojtani, ki tudják végezni a purifikátort., {Taps a baloldalon. ~ Fábián Béla: Hol a miniszter?) A Zavarosra 15 hónapi büntetést kimondó kúriai ítélet a következőket tartalmazza (olvassa): »A Kúria a leggondosabban mérlegelte a súlyosbító és az enyhítő körülményeket, érvényesítette ítélete meghozatalánál az emberiesség szempontjait, de ennél az államérdek előbbre való, különösen akkor, ha azt kell tapasztalnia a Kúriának, hogy egyes vidéki városokban sorozatosan fordulnak elő ehhez hasonló panamák és visszaélések.« Ha tehát a Kúria már mérlegelte az emberiesség szempontjait, amikor a 15 hónapi büntetést kiszabta, amikor a 15 hónapi büntetésbe már belkalkulálta az emberiesség szempontjait, miképpen lehetséges, hogy ezzel a panamistával szemben az emberiesség még egyszer érvényesül és kegyelmet kap, de

1 ugyanakkor ugyanezt az emberiességet nem látjuk érvényesülni a purifikátorral szemben, (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) másodszor lelhet az íróiasztalától felállítani ezt az embert, elküldeni és áthelyezni máshová, amikor látjuk azt, hogy ő még most is viseli a homlokán a háromhónapi börtön-