Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 1937 június 16-án, szerdán. 493 nem egyetemes magyar elgondolásokat (Helyeslés-) és ebben az értelemben dolgozzunk az amúgy is annyira megkicsinyített, összezsugorított kis hazánkért. Elfogadom a javaslatot. (Élénk éljenzés és tasp a jobb- és a baloldalon. — A szónokot sókan üdvözlik.) : Í , ! #) Elnök: Kun Béla képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! Örvendek, hogy^az előttem szólt Gyömörey Sándor t. képviselőtársam mint dunántúli gazda általános mezőgazdasági érdekből szép szavakkal hozzájárult ahhoz az elgondoláshoz, amely az előttünk fekvő törvényjavaslat révén a Nagy Magyar Alföld égető bajain akar segíteni. Annak is örvendek, (bogy _ ezj az: öntözőgazdálkodást előmoizdító törvényjavaslat, amely — mint említem — a tikkasztó hőségtől oly gyakran vert Nagy Magyar Alföld kérdésével foglalkozik, éppen akkor került tárgyalás alá, amikor az Országos Mezőgazdasági Kamara is közgyűlését tartotta, ahol tegnap garmadával kerültek terítékre és [megvitatásra mindazok a teendők, amelyek szorosan véve összefüggnek az agrárnépesség életszínvonalának emelésével., Azok az agrárkívánságok, amelyek ott kellő szót találtak,, arra vonatkoznak, hogy a bajokon, amelyek itagadhatalanul megviainnak és toroinyniagasságnyiira nőttek, feltétlenül segíteni kell, ha csak azt nem akarjuk, hogy a bajok tengerébe magunk is belesüllyedjünk, mint kormányrúdját vesztett hajó, vagy pedig mint valami kis bárka. Olyan ez a törvényjavaslat a magyar közgazdasági életben, mint egy májusi eső, a májusi esőt azonban követnie kell a napfénynek és követnie kell újabb esőzésnek, mert különben a termés nem következik úgy be, amint reméltük. (Ügy van! balfelőh) Tizennégy év alatt 80 millió pengőt áldozni az öntözőgadálkodás céljaira, szép összeg, de aránylag kevés, mert 14 év nagy idő. Rol lesz már akkor a magyar mezőgazdaság., hol lesz már akkor a magyar gyáripar és hol lesznek azok a nagy kartelalakulatok, (BóMi Béla: Azok meglesznek, sajnos!) amelyek most túlontúl megsarcolják a mezőgazdaságot és a kisemberek óriási tömegét^ amely kénytelen az ő fogyasztórétegük lenni. Azt hallom, hogy nincs több pénz,, amely lehiatővé tenné, hoigy ne csak annyi területet öntözzünk, mint amennyit a javaslat tervbe vesz, hanem ötször, vagy tízszer annyit. En ezzel szemlben azt mondom, hogy pénsnek lenni kell, csak tudni kell azt is és rá kell mutatni bátran, hogy ihomman vegyük. A nagy tőkealakulatok ima, sincsenek kellően megadóztatva. Fellner Pál t. kép viselő társaim a túlsó oldalról, Bíró Pál t. képviselőtársam pedig erről az oldalról — aki ideiglenesen az ellenzéki oldalon ül, míg Bethlen István gróf t. képviselőtársam át nem' ímegy ismét a többségi párt vezéreként a túlsó oldalra, (Mozgás.) mert akkor Biró Pál iis követni fogja őt, nem tudom, ezt hogyan intézik el — hiába zengedeztek itt arról, hogy a nagyiparnak milyen nehezen megy a dolga és velük iszemben nincsen igazuk azoknak, akik_ erről az oldalról, vagy a túloldalról - azt mondják, hogy töblb fizetési kötelezettség teljesítésére' kell 'szorítani őket. Az; igazság az, hogy ha ezeket a nagy tőkealakulatokat kellőképpen megadóztatnák, ha — 'amint Fabinyi Tihamér t. pénzügyminiszter úr imondotta — a társulati adót úgy munkálnák ki, amint az a tényeknek és a követeléseknek megfelel, amelyeknek teljesítése elől nem lehet elzárózni, akkor imindjárt lenne pénz arra, hogy ne csak 300.000 hold területet vegyünk öntözés alá, hanem ötször vagy tízszer ennyit és mindazokat a bajokat, amelyek agrárnépességünknéil jelentkeznek azért, mert nincsen kellő munkaalkalom, nincs a földnek kellő hozadéka és mert a kisgazda, akit túlságosan sújtanak az adók^ nem tud elegendő munkást alkalmazni, vagy állandóan kellő munkabért fizetni a két kezével dolgozó munkásnak, — ha eliminálni, megszüntetni nemi is, de enyhíteni lehessen. Örülök annak, hogy Teleki Mihály gróf t. előadó úr, Trümmer Árpád t. miniszteri osztálytanácsos úr, — laki neanes magyar leLkesedésisel ennek a javalslatnak értelmi szerzője volt — továbbá Lossonezy István t. képviselőtársam, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke, — akinek mint a legfőbb intézkedő szervnek hatásköíre szorosain véve nem terjed ki Hódmezővásárihely határára, mert a Dunatiszaközi Mezőgazdasoági Kamarához tartozunk — vitéz Martsekényi r Imre t. képviselőtársammal együtt, ki a kopánes-kishomoki szép cseresznyeünnepet külön kiemelte, — rámutattak arra, hogy az öntözés munkálatai derék, lelkes magyar kisembereik vállvetett munkájával, mennyire előrehaladtak éppen az én vidékemen. Itt mindjárt egy gyakorlati példára hivatkozom, bár kevés idő áll rendelkezésemre. Méltóztassanak csak meghallgatni. Kenéz Tamás törvényhatósági 'bizottsági tagnak, aki városomban kisgazda, két tároló medencéje van, amelyben körülbelül 2500 köbméter víz fér el. Két kút ad percenként 800 liter vizet. 1932-ben kezdte el az öntözési műveletet 20 kishold területen — 1100 négyszögölével számítva egy holdat. Ebből 8 kishold fiatal gyümölcsös volt. Amíg^ a fák fiatalok voltak, a következő termést érte el. 1932-jben 1 hold kukorica öntözve adott 40 métermázsát, nyári rózsaburgonyából pedig; holdankint 105 métermázsát. 12 hold őszi árpa kisholdja, félmaggal vetve adott 9 métermázsát kisholdanként., De az árpa közé tavasszal vetett deres lóherét és annak kisholdja még ez év őszén adott 160 kiló heremagot. Ennek mázsáját 140 pengőért adta el. Itt a gyakorlati példa. Próbára egy hold búza learatása után, mely 10 mázsa termést adott s ez a föld addig nem volt öntözve, azonnal felszántotta, bevetette babbal és minden négyzetöl föld a búza után adott egy-egy pengőt. 1933-ban volt 12 hold kukoricája. Ezt is öntözte, de öntözött 12 hold herét is. Az árpa közé vetett lóheremag kisholdja adott 160 kilót, a 8 mázsa árpán felül. A kukorica kisholdja pedig adott 27 mázsát, (Egy hang a középen: Ez kizsarolása a földnek! — vitéz Várady László: Jól trágyázta?) jól trágyázta, tehát nem zsarolta ki a földet, javította szerves trágyával, mert csakis szerves trágyával lehet '•*• akkor, amikor a szomszédos területeken, ahol nem öntöztek, 8—12 mázsa kukoricát adott a föld ; , • • . ! H M-'!. 1934-ben a kukoricára már nem jutott víz, mert a heremag-termelésre és a kertre fektette a fősúlyt. Az árpa 'betakarítása után az árpa közé vetett herét és az előző évi herét is kellett öntöznie. Ennek a földnek kisholdja átlag 170 kilót adott. 1935-ben mind az árpába vetett, mind a tavalyról maradt here kisholdja 160 kilót adott.