Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

494 Az országgyűlés képviselőházának 23 2. ülése 1937 június 16-án, szerdán. Ezenkívül pedig körülbelül 7—8 kishold búzatarlót is felszántott, ebbe csalamádét vetett, megöntözte — ez volt 1935 július 5-én, midőn elvetette a

1 csalamádét — és szeptember 1-án kezdett 30 darab szarvasmarhát etetni; ezeket egészein ^újévig etette, addle teljesen ezen voltak a jószágok. A takarmányrépa 'minden évben öntözve volt és mindiig: igen gazdagon termett. 300—400 imétermázsát kisholdanként. Lucernát keveset termelt, mert a talaj fertőzve volt arankával, de ami volt. azt öntözte és az rendkívül gazdag volt; az első, a második és a barimiadiik évben hétszer kaszálta, azután hatszor s íigy öregedve mind kevesebbszer, öntözéssel búza és árpa közé vetve veres lóherét — (gyakorlati tapasztalat, ő mondja — a legbiztosabb az eredmény és kettős termést lehet elérni. Az árpa és a búza éppen úgy megadja a rendes termést, 'ha lóhere van közé vetve, mintha np.ni voUna közié vetve és az utána következő évben kis holdankint biztos 150—200 kiló magot ád és ami fő, dacára annak, hogy egy évben kétszer termelt magot, nemhogy a föld termőereje csökkent volna, hanem ez egy trágyázással is felérts a melletttaí veres lóthereirnaigból minden mennyiséget el lehet adni : egy mázsa heremag 8—10 mázsa búza árának szokott megfelelni. Ismétli és hangsúlyozza ez a hódmezővásárhelyi bizottsági tagtársam, hogy öntözés útján Ikifizetőbbet, mint kalászos közé lóherét vetni, ő el sem képzelhet, mert értékes termés •mellett a földet javítja és rendkívül jó és igen sok takarmányt ad. (vitéz Várady László: Nagyszerű eredmény!) Gazdálkodói szempontból, illetőleg nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy az öntözési műveletet csak takarmánytermesztéssel és árpa, búza közé való heremagvetéssel, továbbá kukoricatermeléssel tudjuk a legjobban értékesíteni. Amikor Hódmezővásárhelyen ilyen szépen dolgoznak a gazdák egyénenkint társulva is, mert a Hódmezővásárhelyig Zöldségtermelők és Kertészek egyesülete pár évvel ezelőtt az országos mezőgazdasági kiállításon állami nagy aranyérmet is, nyert, — pedig

1 onnan rendkívül nehéz az export, rossz a vasúti összeköttetésük, nagy a fuvardíj, jóllehet elismerem, hogy az Államvasutak t. elnöke, Senn. Ottó, mindenben kezére jár a hódmezővásárhelyi gyümölcstermelőknek és kertészeknek, hogy produktumaikat rövid idő alatt tudják Budapestre felhozni — ezek után érthető, ha a földmívelés,ügyi miniszter úr figyelme felénk fordult és az egyik szivattyútelepet, amelyet az alsó Tisza folyásán szándékszik megfelelő csatornázással felállítani, éppen Hódmezővásárhelyen, az úgynevezett lúdvári Tisza-szakaszon akarja elhelyezni, amint erre nézve mi is Ternes vary Imre t. képvislőtársammal közérdekből lépéseket tettünk. Nagyon kiérem a földművelésügyi miniszter urat, illetőleg az államtitkár urat, hogy ezt a tervet ne ejtse kútba, hanem igyekezzék minél előbb megvalósítani; annál is - inkább, mert statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy Hódmezővásárhely városa éppen az, amely az összes törvényhatósági városok közül a legtöbb vízszabályozási járulékot, úgynevezett ármentesítési adót fizet; (Egy hang a középen: Mert legnagyobb a területe!) nemcsak azért, hanem mert a kirovás aránytalan: az előírás tavaly 153.000 pengő volt, a hátralék 137.000 pengő, lefizetett belőle 147.000 pengőt, de még így is maradt hátraléka, mert sokkal többet fizet, mint akár Baja, akár Debrecen, Győr, Pécs. Szeged vagy Székesfehérvár. Ügy gondolom, hogy, ha ezt a szivattyútelepet kellő öntözőcsatornával megépíti a t, kormány, akkor ez a földet öntözéssel eddig is belterjesen művelő gazdáknak, további buzdítást fog adni arra, hogy a maguk erejéből is teremtsék meg azt, amit lehet s amit a bő artézi víz rendelkezésre állása folytán meg lehet esinálniok. Bár tudom, hogy rendkívül fontosak azok a közjogi kérdések, amelyeknek az^ ezeréves, ősi alkotmány, a nemzeti szuverenitás^ szellemében való megoldása elől a képviselőháznak nem szabad elzárkóznia, de a gazdasági r kérdések, a föld jövedelmezőségének a kérdése, a kenyér kérdése, a nyomorgó népmilliók életszínvonalának az emelése és a r több-kevesebb földdel rendelkező kisgazdák hóna alá nyúlás is olyan égető, sürgős feladatok, amelyek megoldása elől a kormánynak nem hogy elzárkóznia nem. szabad, hanem bátran lelkiismereti felelősségérzetből kell ezeknek az ügyek intézéséhez hozzányúlnia. Én a t. kormány iránt politikai bizalommal nem vagyok, az bizonyos azonban, hogy ebben a kérdésben minden pártpolitikát kizárok és úgy üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mint amely — hogy úgy mondjam — az első harangjelzés arra nézve, hogy a jövőben több és több fog következni. Nem hinném, hogy a kormány 14 év alatt csak 80 millió pengőt akar áldozni erre a nemes, magy célra, az Alföld öntözésére, csak a törvényjavaslat mond egyelőre ennyit, hanem többet és többet kell áldozni, új bevételeket kell termteni erre a célra. Tessék csak:, amint az előbb említettem, kimunkálni, az eddig kimunkálatlan területeket, aminők például a társulati adóztatás, a részvényjog és sokfajta nagytőke alakulatok terén vannak, tessék ezeket az adóztatásba kellő mértékben bevonni, s lesz pénz az Alföld számára. Ne higyjeneiki Nyulászy János barátomnak, a Tébe. ügyészének, aki azt mondja, hogy a társulati adót nem lehet emelni. Igenis lehet emelni és amit onnan elveszünk, az nem a magántulajdon megsértése, (Úgy van! a középen.) hanem ha a mezőgazdaság jövedelmezőségét előmozdítjuk, ennek eredménye az lesz, hogy az egész országban emelkedni fog az életszínvonal, jobb megélhetési viszonyok közé jutnak azok, akik jelenleg sínylődnek és javulni fog az általános közgazdasági helyzet is. Voltak idők és évek, amikor kincstári feleslegekkel rendelkeztünk, amikor lehetett volna többet áldozni ezekre a célokra, de ezek az évek elszaladtak. Az akkori hatalmasok, a kormánypolcon ülők azt gondolták, hogy a, föld kétszer is terem, kétszer is lehet aratni, pedig sajnos, nem lehetett, sőt egyszer is csak nagyon szűkösen. Most már tanultunk a szomorú példán, a saját magunk kárán és le kell vonnunk a következtetéseket. (Ügy van! balfelöl.) Tegnap tartotta az Országos Mezőgazdasági Kamara közgyűlését, ahol rámutattak a mezőgazdaság szomorú helyzetére és sérelmeire. Az illetékes ajkak elmondották, hogy a tavalyi mezőgazdasági konjunktúra csak látszólagos volt, hogy nem lehet három-négy rossz esztendő mínuszát az egyetlen tavalyi esztendő pluszával pótolni, mert hiszem a nagyipari cikkek áremelkedése folyonos és azt a fogyasztóréteget, amely a kistermelőkből vagy általában a kisezisztencdák tömegéből adódik a nagyipari termelés számára, túlontúl sújtják a horribilis árak. A kartelkérdés nincs ren-