Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

492 Az országgyűlés képviselőházának '<• viselő tiltakozom, hanem tiltakozom az egész ország nevében is. Mert elvégre ha én el is fogadóim az indokolásnak azt a mondását, amelyet •az indokolás Széchenyi Istvántól citál, hogy t. i, a lecsápolásokat az öntözéseknek kell követniök, hangoztatni kivánom Széchenyinek azt a mondását is, hogy: ha nincs pénzed csizmára, akkor járj bocskorban. Nekem az a véleményein, hogy tessék szépen bocskorban megindulni és tessék azután a csizma árát fokozott munkával kiérdemelni és megszolgálni. T. Ház! Ez a törvényjavaslat csak egy keret-terv» amelyből tulajdonképpen még csak homályosan tűnik elő az előkészítendő öntözőművek végleges képe. (vitéz Várady László: Majd az élet kialakítja!) Ebből csupán anynyit tudunk meg, hogy egyelőre két kisebb öntözőművet, két szivattyútelepet állítanak fel, amelyek mindegyike 15.000—25.000 katasztrális hold öntözését fogja szolgálni és ezek a művek egyúttal kísérleti és gyakorlati települ is fognak szolgálni azoknak a vidékeknek gazdái részére, amelyek majd később kapcsolódhatnak bele a nagy öntözőcsatorna, a nagy duzzasztó hálózatába. Én már a bizottsági tárgyalások alkalmával rámutattam arra a körülményre, hogy nyár derekán, amikor a legnagyobb szükség lehet az öntözésre, különösen száraz esztendőkben, a Tisza és mellékfolyói tudnak-e majd elegendő vizet szállítani az öntözőművek részére, hogy >azért a tiszai és iá körösi hajózáshoz szükséges vízmennyiség — minthogy ezek a folyók nyáron köztudomásúlag igen alacsony vízállásúak — még rendelkezésre álljon. Erre nézve ugyan Trümmer osztálytanácsos úrtól megnyugtató kijelentéseket kaptam, azonban — grau ist jede Teorie — nekem mégis aggályaim vannak, aggályaim vannak azért is, mert ezeknek az igénybevehető folyóknak felső folyásai megszállott területen vannak. A Tisza ugyan nemzetközi folyónak van deklarálva, de ezzel a nemzetközivé való deklarálással is csak úgy vagyunk, mint ahogyan a megszállott területeken élő magyar kisebbségek ügyével. Ez nem lehet garancia részünkre. Méltóztassék csak visszaemlékezni az abesszin hadjárat egyes epojcháira: amikor az olaszok még nagyon messze voltak a Tana •tótól, mégis az angolok már roppantul nyugtalankodtak és mozgolódtak, hogy valahogyan az olaszok kezére ne kerüljön a Tana tó és a Tana tóból fakadó Kék-Nilusnak a felső és középső folyása. Pedig az. angoloknak rendelkezésükre állt szudáni műveik részére a Fehér-Nilus is, amely nagy víztömegeivel sokkal hatalmasabb vízmennyiséget jelent, mint a Kék-Nilus vize., Ott azonban az a baj, hogy a Fehér-Nilusnak lomha, lassú folyású vize nem akkor árad, amikor kellene s nem akkor tölti meg azokat ia kolosszális nagy víztárolókat, iamelyek egész völgykatlainoikat töltenek be és amelyek az öntözőterülethez képest relative magas esésre vannak építve; ezzel szemben a Kék-Nilus pontosan mindig akkor árad, amikor Szudánnak arra szüksége van, mert akkor vanwalk éra-esős időszakok az 'abesszin hegyekben és az összegyülemlő esővizet ezek a rohanó folyók pontosan elszállítják és. újra és újra megtöltik a szudán vízműveket annyi vízzel, amennyire a szudáni gyapottenmelésnek és egyéb művelési ágaknak szükségük van. En tehát azt hiszem, t. Ház, hogy az én aggodalmam nem hiábavaló és számolni kell '3%. ülése 1937 június 16-án, szerdán. ezzel a gondolattal, mert nem tudjuk, hogy esetleg mikor vágják el valahol a vizek folyását és mikor adnak más folyást ezeknek a felső folyórészekndk és akkor egyszer csak itt lesznek a nagy öntözőművek és a nagy duzzasztók üresen, a kanálisok szárazon fognak állni, és sem hajókázni, sem Öntözni, de talán még strandfürdőzni sem tudnak majd az emberek. Ezekre az aggodalmakra és ezekre a mérlegelésekre nagy figyelmet kell fordítani, annyival is inkább, mert az egész tárolt víz, amely különösen a szivattyútelepeknél, a tárolómedencéknél számba jöhet, és az a víz, amely a kanálisokban van és onnét megy oda, ahol szükség van rá, nagyon alá van vetve az elpárolgásnak, alá van vetve a földbe való beszivárgásnak és ezáltal roppant nagy veszteségek fognak előállni, éppen a nyári hónapokban. Laikus vagyok, tévedhetek és talán tévedek is, de az előbbiek alapján én azt hiszem, hogy annak a víznek, amely tárolva van, 40—50 százalékainál több inem igen fog eljutni oda, ahol azután az öntözés céljából szükség van rá. De azonkívül még az úgynevezett elcsurgó vízre is tekintettel kell lenni, onert azzal is jó néhány százalék veszendőbe fog menni, nemcsak az elcsurgás által, hanem az öntözés mikéntje által is. Ugyanis csörgedeztetéssel fogunk Öntözni, minthogy a permetezési berendezés túldrága lenne a Tiszántúl számára, a csörgedeztetéssel pedig sokkal magasabb vízoszlop kerül egyszerre az öntözendő területre, mint akár permetezés, akár esőzés formájában. Hiszen látjuk t. Ház, hogy már egy nagyobb záporeső, vagy különösen egy nagyobb felhőszakadás esetén (Kun Béla: Vége mindennek!) a hirtelen leomló vizeket nem tudja a föld befogadni, bármilyen, szomjas és kiszáradt is, hanem ezeknek a vizeknek jelentékeny része — különösen, ha hirtelen jön az eső, — elcsurog a talajmélyedésekbe és ott többnyire felhasználatlanul elpazarolódik. Ezzel is számolni kell tehát a csörgedeztető öntözésnél, úgyhogy végeredményben az én szerény véleményem szerint, legalább háromszor akkora vízmenynyiséggel kell számolni, mint amennyivel számolni kellene, ha sem elpárolgás, sem elszivárgás, sem elcsurgás nem volna. Ezek fontos momentumok, amelyek nélkül nem is lehet nekifogni az öntözőművek létesítésének. Mert hiába végzünk pontos matematikai kalkulációkat, hiába állítunk fel terveket és építtetjük meg azután tökéletesen a mi nagyszerű magyar mérnökeinkkel ezeket a vízműveket, ha egyszerre nem lesz sem hajózási, sem öntözési vizünk. Én tehát ezt vagyok bátor nemcsak a t. kormánynak, hanem az én kedves barátomnak, az Öntözési Hivatal leendő elnökének is figyelmébe ajánlani, (Éljenzés a jobb- és a baloldalon. — Propper Sándor: Honnan tudják, hogy ki lesz!) hogy ezekre a dolgokra méltóztassék figyelmét kiterjeszteni, (Propper Sándor: Kit éljeneztek most?) mert ezek igen nagyfontosságúak az öntözőművek kérdésével kapcsolatban. T. Képviselőház! Nem akarok a részletekre, az egyes; szakokra kitérni, mert ezekre imár iatz előadó úr nagyszerű előadásában bőven kitért és mindent megvilágított. (Ügy man! jobbfelol.) Én csak arra akarom a t. Háznak és a Dunántúlnak, valamint a Tiszántúlnak is a figyelmét felhívni és arra akarom ezeket megkérni, hogy ne szeparáljuk magunkat országrészek szerint, ne alakítsunk sem alföldi, sem dunántúli, sem felvidéki elgondolásokat, ha-