Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

Az országgyűlés képviselőházénak 23 -aromáját világviszonylatban is értékelik. Ha meg tudnánk valósítani, a gyümölcstexmelésben az olasz módszert, amely szerint a gyümölcsöt a csatornázás segítségével a csatornákban elhelyezett vízmennyiség kipárolgása folytán is elegendő nedvességgel tudjuk ellátni, akkor a magyar gazdasági életnek ez a nagy kérdése meg lenne oldva; a magyar gyümölcstermelés olyan fellendülésére is kilátás volna, ami ezidőszerint talán el sem. képzelhető, ha külkeresked elírná kormányzatiunk olyan lelkesen és olyan önzetlenül fogná fel a dolgot» mint ahogy ez a nagy ügy megérdemli. (OSOÓT Lajos: Ott is sok a vásárosnaményi!) Mélyen t. Ház! Végezetül egy debreceni kérdésnek akarok még pár percet szentelni, amikor a t. Ház elé hozom az ottani duzzasztórendszert. A földmívelésügyi kormányzat ugyanis a múlt télen az inségmunka keretében létesített &gy duzzasztó rendszert, amikor felsáncolták a Hortobágy egyik magasabbfekvésű részét, egy szikes területet és ott a csapadékot, a vadvizeket betárolták. Igazán nem rosszindulatú kritikával hozom ide ezt az ügyet, csupán a jövőre vonatkozólag akarok felhívást és figyelmeztetést intézni a földmívelésügyi kormányzathoz» amikor részleteiJben és aprólékosan bizonyítom be, hogy ez nem egészen szerencsés dolog. Olcsó húsnak híg a leve! Ez nagyon ráillik erre a duzzasztó-rendszerre. Az inségmunkások ugyanis fillérekért törték fel azt a talajt, amely a kősziklánál is keményebb és még a kőszikla feltörésénél is több fizikai munkát igényel. Ha ugyanis a sziklát megroíbbantják, vagy csákányozzák, az szétpattan, .szétomlik, a hortobágyi talaj ellenben olyan, mint a gummi és akármennyire is, «csákányozták, csak félkilós darabokban tudták kiemelni. Ez a talaj még akkor is megtartotta a maga tulajdonságát, amikor kupacokba, vagy (halomba rakták, a vizet átengedte, úgy, hogy bizony két esetben is megtörtént,, hogy az a gát, amely ebből a rossz talajból készült, átszakadt és elment a víz. Az még a kisebbik kár volt, hogy elment a víz, de az volt a nagyobbik kár, hogy olyan területre ment, ahol bizony már nagy kárt okozott és legelőket, kaszálókat tett teljesen tönkre. Nagyon figyelemreméltó különben, — s méltóztassék tekintetbe venni azt, amit most mondok — hogy az alföldi magas hőmérséklet folytán előállt kipárolgással az illetékes szakembereknek számolniok kell. Ha ugyanis a 40 fokra felhevült alföldi talaj azt a vizet elbocsátja, akkor abból nem lesz soha öntözési lehetőség. A hortobágyi halastó több mint 20 éve létesült és a Tiszából mint egyetlen tápláló helyről, táplálkozik. Előfordult, hogy eleresztette a vizet és a halak szárazon maradtak. Mi történik akkor, ha ez a nagy költséggel előállított öntözési rendszer egyszerűen víz nélkül marad? Méltóztassanak erre is gondolni. Nagyon örülnék, ha ezt valamelyik illetékes úr valami módon megmagyarázná. A magam részéről üdvözlöm ezt a javaslatot, azonban tekintettel arra, hogy az apró részletekkel nem foglalkozik és nem kér részletes felhatalmazást a t. Háztól, mint felhatalmazási fórumtól, hanem egész egyszerűen privilegizálja magának azt, hogy a megoldási módozatokat miként fogja eszközölni, emiatt a javaslatot csak fenntartással fogadom el. (Helyeslés « baloldalon, — Zaj a jobboldalon.) t. ülése 1937 június 1-5-én, kedden. 485 Elnök: Szólásra következik Hunyadi-Vas Gergely képviselő úr. Hunyadi-Vas Gergely: T. Ház! Az előttem szólott igenét, képviselőtársam a javaslat feletti kritikájában inkább díesérőleg emlékezett meg a javaslatról és különösen kiemelte, hogy a kubikosok sorsa — mint kifejezte magát — derűs hajnalnak néz elé. (vitéz Várady László: Adja az Isten!) Nemcsak a gondolat mélysége és a kifejezés választékossága ragadott meg engem e tárgyban, hanem az előttem szólott igen t. képviselőtársaim érveléséből is erre a tudatra kell jutnunk ennél a nagyfontosságú javaslatnál, az előttem szólott igen t. képviselőtársam mégis csak fenntartással fogadta el ezt a javaslatot, (vitéz Várady László: Pártállásánál fogva!) főként azért, mert szerinte ez a javaslat részletekbe menően nincs kidolgozva és csak főbb vonásokban tartalmazza a célkitűzéseket és elgondolásokat, amelyek az öntözés előibbrevitelére 'szükségesek és célszerűek. Nézetem szerint egy ilyen óriási nagy horderejű és sok évre, sőt évtizedre kiterjedő munkálat megindításánál éppen az volna a hiba és a hátrány, ha az aprólékosságig menően a részletekre is kiterjedne a törvényjavaslat, (vitéz Várady László: Úgy van! Nagyon helyes! Megölné a forma a lényeget!) mert helyesen mondja a t. képviselőtársam: valóban, a forma megölné a lényeget. Ha a vízgazdálkodás magyar múltjára tekintünk vissza, — miként ezen vitánál már igen sokan emlékeztek meg erről — akkor mindenütt, tehát az ármentesítésnél is épúgy, mint a lecsapolásnál huzamos időtartamokat látunk a célok megvalósításánál. A huzamos időtartamok mutatják tehát éppen azt, hogy a vízügyi igazgatásnál és a vízgazdálkodás harmadik részénél: az öntözésnél, is le kell vonni a tanulságokat és nem számíthatunk arra, hogy máról holnapra megvalósítsuk teljes egészében azokat a célkitűzéseket, amelyeket a törvényjavaslat előír. Igen sokan foglalkoztak a képviselőtársaim közül ennek a javaslatnak szociális, nemzetgazdsági, termelési, sőt népegészségügyi vonatkozásával is, pedig nagyon fontos az a politikai momentum is, amely a javaslat előkészítésénél és beterjesztésénél felmerült. A nemzeti munkaprogramm lényeges pontja az öntözés. amelynek rövid idő alatt való megvalósítására »sohasem is gondolt a Nemzeti Egység Pártja, azonban mégis meglepő volt az a gyorsaság, amellyel egy ilyen óriási nagy horderejű és 80 millió pengős (beruházással özámoló javaslat a Ház elé került. Különösen az ellenzék oldaláról sokan panaszkodtak és hangoztatták, hogy a gazdasági viszonyok nem fejlődnek, nem javulnak olyan gyorsan, hogy a konszolidációra hamarosan következtetni lehetne. S ha erről az oldalról vitattuk is, sőt meg is állapítottuk, hogy ia gazdasági viszonyok országos viszonylatban^ a statisztika ismeretében is javultak,, sokan kétségbevonták, hogy ez a javulás ugyan

r leért-e már az" alsó néprétegekig

% Ha az^ ország gazdasági helyzetének javulására más bizonyítékunk nem is volna, csak az, hogy a kormány elérkezettnek látta az időt, hogy egy ilyen 80 millió pengős beruházási javaslatot terjesz- szén a Ház elé, akkor is nyilvánvaló, hogy a gazdasági viszonyok konszolidáció-, javulófélben vannak és ennek kihatása most már minI dig jobban és jobban terjed,