Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

Az országgyűlés képviselőházának £30. get tudunk kivonni, illetőleg mennyit áll jojunkban kivonni. (Czirják Antal: Elmondták!) A bizottságban elmondták! (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Külön előadást tarttattam az érdekelt képviselőknek!) 'Nem, tudtam, utólag értesültem róla. Egyébként a miniszter úr — azt^ hiszem — az ország közvéleményéhez a képviselőházon keresztül fog szólni, hogy az érdekelteket ebben az irányban is megnyugtassa, annál is inkább, mert az érdekeltek nagy része azon az ankéten nem lehetett jelen. Most azonban az öntözési törvényjavaslatnál, amely a dolog műszaki részét van hivatva megoldani, másik, sőt legfontosabb kérdés az érdekeltek szempontjából, amelyet az előadó úr, de maga a törvényjavaslat is jelez, hogy a vízhasználati díjak mekkorák lesznek, mert el tudom képzelni, — hiszen hasonló esetek vannak az ország különböző részein — hogy többtermelést tudunk ugyan az öntözéssel elérni, azonban nagyon magas a vízhasználati díj, amelyet az öntözés után számít a társulat. Az a kérdés, arányban áll-e a jövedelemtöbblettel ennek a díjnak a nagysága. Mert el tudok képzelni egy olyan esetet is, hogy többtermelés van, ^ ellenben a vízdíj olyan magas, hogy a gazdára nézve nem rentábilis így a termelés. A kalkulációnak tehát első, alapvető része, hogy fixen, összegszerűleg tudomásukra hozzuk az^ érdekelteknek, mit jelent ez a csatornázás és egy kulcsot nyújtsunk, amellyel kalkulálni tud az a gazda, az a kisember, aki egy öntöző érccsatornát akar magának építeni, hogy mennyi Jesz a vízhasználati díja és hogy az arányban áll-e majd azzal a termés többlettel, amely minden parcellánál más és más. A Kőrös öntözésével kapcsolatban kísérletképpen történtek bizonyos intézkedések. Magam is megnéztem ezeket több helyen és azt láttam, hogy nagyon sok helyen panaszokra ad okot az, hogy olyan magas a vízdíj, (Czirják Antal: 10 pengő!) a vízhasználati díj, hogy az esetleg nem áll arányban azzal a jövedelemtöbblettel, amelyet az öntözések következtében az illető gazda azon a földjén el tud érni. Képviselőtársam 10 pengőt mond. En el tudok képzelni olyan esetet is, amikor az a 10 piemgiő nem áll arányban az öntözés következtében elért többletjövedelemmel. Visszatérek saját szomorú tapasztalataimra, visszatérek a pestvármegyei átokesatonnához. Ott vannak olyan földek, van olyan poszahomok, — ahogyan nálunk nevezik — hogy jóformán 10 fillér többletet sem lehet kihozni abból a földből, abból a poszahomokból. Felvetem azt a kérdést, — nagyon örülök, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr is itt van — hogy mielőtt megcsinálnók ennek a csatornának további részét, nem kellene-e előbb likvidálnunk a multat? Az igen t. miniszterelnök úr is tudja személyes panaszok ós sirámok alapján, amelyek a szomszédjában és a sajtóban is hallhatók, hogy éyenkint megjelenik ősszel és tavasszal a pestvármegyei öntöző- és leesapolóesatoma szörnyűséges állapotának kérdése, amikor egysizer árvíz önt el és tesz használhatatlanná sok tízezer és tízezer holdat, máskor pedig, most nyáron, tekintettel arra, hogy ott semmiféle zsiliprendszer nincs, máris aszályos az a vidék, mert a csatorna minden vizet elvisz onnan. Hétmillió pengővel vau megterhelve az érdekeltség, amely nem tehet róla, hogy megépítették ezt a csatornát. Ezt az érdekeltséget meg sem kérdezték akkor, hogy akarja-e ezt a csatornát és így, vagy úgy akarja megépíteni. llésé 1937 június ll-en, pénteken. 451 Végtelenül sajnálom, hogy Mayer igen t. volt földmívelésügyi miniszter úr éppen most, amikor erről a kérdésről van szó, kimegy a teremből, mert az ő minisztersége alatt építették •meg azt az átokcsatornát. A törvény egyenes megsértésével, mert minden műszaki tudás és a dolog alapos ismerete nélkül történt ez az építés és most itt van ez a vidék, amelyen arra bazírozták az emberek a számításaikat, hogy azzal a csatornával öntözni is fognak. (Mayer János: ötven évig járt a küldöttség a miniszterhez, míg megkapta a csatornát!) Küldöttség járt a miniszterhez, de a küldöttség nem azt kérte, mélyen t. volt miniszter úr, hogy így csinálják meg ezt a csatornát. A küldöttség azt kérte . . . (Mayer János: Ön is köztük volt!) Én sohasem voltam köztük! Visszautasítom a volt miniszter úrnak ezt a kijelentését. Én sohasem voltam köztük, sőt büszkén mondhatom — bár nem szoktam erre hivatkozni — hogy azok közé a kevesek közé tartozom, akik ßahringer Sándornak, a miniszter úr volt miniszteri biztosának szemébe megmondottam, hogy ez a csatorna a könnyek csatornája lesz. Hogy kinek lett igaza, azt bizonyítják az események. Mert ezt a csatornát megépítették a (nagy alkotási lázban, (Mayer János: Kégi kívánság volt!) s azt mondották, hogy ez öntöző- és lecsap olócsatarna is lesz. Tulajdonképpen lényegében ennek a törvényjavaslatnak is az az intenciója és az az alapja, hogy öntözés és lecsapolás is történjék, hogy a felesleges vizet elvigye a csatorna, de a szükséges vizet ne engedje elfolyni, hanem tárolja. Mayer János igen t. volt földmívelésügyi miniszter úr minisztersége alatt megépítették ezt a csatornát, de úgy, hogy az mindent kiszív és semmiféle intézkedés nem történt arravonatkozóan, hogy tárolják azt a vizet, ahogyan ez a törvényjavaslat az Öntözés kérdését meg akarja oldani. Mondom, ez az egész csatorna átokcsatorna és én nagyon félek, ha öntözésről és leesapolásról hallok, mert mindig ez a csatorna lebeg a szemem előtt. Éppen ezért felvetem az igen t. miniszter úrnak azt a tiszteletteljes kérdést, nem volna-e jobb először likvidálni a multat, nem volna-e jobb ennek a csatornának kérdését összevonva, egyesítve a sárközi öntöző társulatnak a kérdésével, ©gykézibe tenni, és itt Pest vármegyében tenni meg az első lépést ennek az egész öntözési kérdésnek a megoldására, amely kérdés nem egy embert, hanem százezer embert, százezreket) érdekel és nem volna-e jobb itt csinálni meg azokat a szivatytyútelepeket, amelyeket az eredeti terv szerint 1880-ban csak azért nemi javasolt itt, ennél a .'csatornánál a tervező, mert azt mondotta, hogy a gőzgép veszélyes üzem' és mint veszélyes üzemnél, robbanástól lehet tartani,, ami emberiben és! anyagban magy kárt teiet. 1 Ezeknek a terveknek készítői, a nagy szakértők kitalálták, hogy gravitációs alapom fogják megcsinálni az; egész csatornát és csináltak is egy főcsatornát, amely Soroksiártól elindulva, az itt összegyült felesleges vizet Bajáig, tehát az eredetétől 180 kilométerre csörgedezve viszi le. Most az a helyzet, Ibogy a Dunának magas a vízállása, — hiszen az őszi és tavaszi árvizeink is ebből 'erednek — ha tehát a Dunának magasabb a vízállása, mint a csatornáé, akkor egyszerre visszafelé kezd folyni a víz, úgyhogy a főcsatornában nem lehet ösztozegyüjtenii azt a- vizet, amelyet a földek lecsaí polásából szántak összegyűjteni s a csatorna •' fezeket a vizeiket nem tudja levinni, mert a