Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

452 Az országgyűlés képviselőházának 23 Csatorna vize visszafelé folyik és tízezer és

1 tízezer bolháikat tesz használhatatlanná és terméketlenné. * Almikor most az öntözési javaslatról tárgyalunk, itt kellene a megoldást megkezdeni és ez'zel kapcsolatban kellene bizonyos kísérleteket megtenni,. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a papír sok mindent elbír és gyönyörűen ki lehet számítani az öntözés lebonyolítását, ihogy lent a Berettyónál egy nagy csatornát építünk, ide meg ide ilyen nagy tárolómedencéket csinálunk, de már az előbb felvetettem iazt a kérdést: miféle garanciáink vannak iarra, hogy ebből az, összegből ezeket a tárolómedencéket olyan töfcélete s en meg tudj ájk építeni, hogy tényleg tárolni tudják a vizet, másodsaorpedlig tudni kell, hogy mennyi a párolgási mennyiség. A ípárolgás meglehetősen nagy mennyiséget, fantasztikus kvantumot tesz kii másoperoenkint ennek a 220 millió köbméter víznek az esetében, tudni kell tehát, hogy ezért mennyi többletet kell összegyűjteni. Ezt a kérdést nem tartom másként megoldhatónak, mintha a papiroson végzett számadások, a tervek után bizonyos kísérleti telepet állítanak fel, ahol mindezt kipróbálják, ahol bizonyos előkészítő és megfigyelő tanulmányokat folytatnak, -mert csak így lehet a dologba biztosan belemenni és csak így lehet az Alföld öntözését megoldani. Ismételten hangisúlyozom itt azt a másik fontos tényt is, hogy nem mindegyik földnek kell egyforma mennyiségű víz ahhoz, hogy a föld terméstöbblete előálljon. Márgás talajú földnek köztudomásúlag kevesebb víz kell, mint egy másik, mondjuk, homokos, lazatalajú földnek. Ezek mind elvégzendő számítások, de nem is anynyira számítások, mint inkább empirisztikus, gyakorlati módon tett tapasztalati megállapítások kell hogy legyenek. Már múltkori felszólalásomban is nehezményeztem bizonyos mértékben, hogy mielőtt még az öntözéshez hozzákezdtünk volna, már az elnök személye körül folytak a viták, szó volt arról, hogy ez az elnöki tisztség összeférhetetlen vagy nem összeférhetetlen-e a képviselőséggel és akkor mindjárt — jó magyar betegség szerint — egy alapot kívánunk létesí. teni és mindjárt kijelentettük, — laz előadó úr szavait idézem — hogy a személyzeti kiadások pedig 8—10%-ot tehetnek ki az Öntözés megvalósítása során. Bennünket, sirató vénasszonyokat (Derültség a jobboldalon.) már többször igazolt az idő. Mondom, nekem igen szomorú személyes tapasztalataim vannak, pedig nem vagyok érdekelt ennek az átokcsatornának az ügyében, még mint birtokos sem, ellenben évek hosszú sora óta, immár két évtized óta látom, hogy milyen borzalmas állapotok vannak ott, és az a legszomorúbb ebben a kérdésben, — ezt fájlalom és nehezményezem —hogy az a csatornatársulat a földmívelésügyi kormányzat részéről nem találja meg azt a megérdemelt támogatást és segítséget, amely nélkül ez a szegény, nyomorult, szegénységsújtottá vidék egyre jobban sínylődik, szenved és tönkre fog menni. Óva intem az igen t. földmívelésügyi kormányzatot, vigyázzon arra, nehogy abból az öntözőesatormából ott a Berettyó mellett egy második átofcesatorna legyen, s egy második könnyek csatornája folydogáljon ott. A szándék jó és tisztességes és a cél szemit és nemes, amelynek érdekében ezt a kérdést meg akarják oldani, előttünk van azonban egy ilyen szomorú példa és most már ott tartunk, hogy '. ülése 1937 június 11-én, pénteken^. ia lecsapolási láz után öntözési láz van, öntözni akarunk. Ennél a csatornánál is most már azt kértük, hogy ne adjanak mást — ha nem adhatnak — csak azt az egymillió pengőt, amibe az övcsatorna és a szivattyútelep megépítése kerülne. Nem kértünk mást, csak zsilipre valót, hogy fazsilipeket állíthassunk fel, hogy ilyenkor el ne szívja a vizünket az átokcsatorna, amely most már minden vizet felszív, még a kutakból is elszívja a vizet. Küldöttségben járkálunk pártkülönbség nélkül és a földmívelésügyi minisztérium tényleg igen tiszteletreméltó szándékkal előadásokat tart, ugyanakkor azonban elküldenek bennünket a pénzügyminisztériumba, mondván, hogy a pénzügyminisztériumtól függ ennek a bizonyos 7 millió pengőnek előteremtése, amit — ismételten hangsúlyozom — törvénytelenül utalt ki a pénzügyminiszter ium és törvénytelenülvett fel a miniszteri biztos. Ezt én már megírtam újságcikkekben, a mentelmi jog védelme nélkül, X alkalommal hangsúlyoztam, hogy állítsanak bíróság elé. Most is megismétlem ezt a kijelentésemet^ De nem történik semmi, csak részletmegoldások történnek és ne tessék tőlem rossznéven venni a földmívelésügyi minisztérium jelenlévő igen t. szakelőadójának és az államtitkár únak, ha én bizalmatlansággal nézem ezt az egész kérdést. A jószándékot elismerem, de ha már ismét előhoztuk az öntözés kérdését, méltóztassék belátni, hogy először a multat kell rendeznünk, a multat kell likvidálnunk. Amikor a társulat megkapta az engedélyt, akkor opciót kaptunk az államtól arra, hogy á csepeli szabadkikötőből lefelé vizet kapunk az öntözéshez arra a szikes területre> amely lemegy egészen Kúnszentmiklósig, Szabadszállásig és amely szikes területet csapadék hiányában csak megfelélő öntözéssel lehet termőképes állapotba hozni. Jött a nemzetközi Dunabizottság, a trianoni állapot következtében a Dunát nemzetközivé tették és a nemzetközi Duna-bizottság kikötött egy vízszintet, amely azonban olyan magas, olyannyira igénybeveszi a Duna vízmennyiségét, hogy nem tudjuk megkapni az államtól az öntözéshez azt a vízmenynyi séget,'amelyet az állam nekünk garantált. Egyszerűen megfeledkeztek erről az ígéretről a Duna-bizottság ülésén és most már, ha öntözni akarunk, iha az eredeti, jóváhagyott terveket akarjuk is megvalósítani, nem kapjuk meg a •megfelelő vízmennyiséget, annál az egyszerű oknál fogva, mert a nemzetközi Duna-bizottság ennek a vízmennyiségnek kiszívását semmiképpen sem véleményezi és semmiképpen sem akarja megengedni. A javaslatban olvasom, hogy különböző szivattyútelepek felállítása is tervbe van véve. A szivattyútelepek beállítása mindenkép nehéz probléma, mindenkép megoldandó és alapos számítást igényel, hogy mekkora az a vízmennyiség, amelyet akadály nélkül vehetünk igénybe. Erre például szolgálhatnak a Balaton mellett lévő különböző szivattyútelepek, amelyek már hosszú évtizedek óta munkában vannak. Azzal azonban legyünk tisztában, hogy ez az öntözés drága megoldás, mert az öntözés legegyszerűbb, legrentábilisabb megoldása a gravitációs, természetes esés következtében csörgedező eljárással való árasztás. Még egy dologgal kell számolnunk. Ha öntözni akarunk, új generációt kell nevelnünk. Legyünk tisztában azzal, hogy parasztjaink, .a kisemberek, akik majd ezzel foglalkoznak és