Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

448 Az országgyűlés képviselőházának 230, nyiben az ércsatorna elkészítésére kölcsönt kaphatnak a gazdák. A számítások szerint ez a főcsatorna 58 millió pengőbe fog kerülni. Ebből levonva la hajózásira számított 6 anillió pengőt, miagára az öntözési kérdés megoldására tulajdonképpen 52 millió pengő esik. Ha ezt katasztrális holdakra számítjuk át, akkor lazt látjuk, hogy katasztrális holdankét 260 pengőbe kerül az öntözés. Hozzászámítva ehhez a gazdák által elkészítendő kisebb ércsatornákat, amelyek holdanként 80—100 pengő költséget okoznak, körülbelül 360 pengős holdanként! költséggel állunk szemben, amelynek nagyrészét az Öntözési alap, kis részét pedig maguk az érdekelt gazdák fogják viselni. Magyarországon azonban főleg a Tiszántúl kötött, szikes talajának öntözésénél vigyáznunk kell arra, hogy egyszerre ne sok vizet, hanem lehetőleg inkább többször kevesebb vizet bocsássunk a földre. Sok vízzel ugyanis túlzottan megterhelnénk a földet és a föld kötöttsége következtében a víz elbocsátása után a talaj annál inkább kiszáradna. A tiszántúli talajra egy-egy öntözés alkalmával nem szabad 5—8 centiméternél több vizet reábocsátani, mert ellenkező esetben túlsók csurgalékvízzel állnánk szemben, tehát olyan vízzel, amely a termelés szempontjából elveszett. Továbbmenve a törvényjavaslaton, láthatjuk, hogy a javaslat két szivattyúteleppel kapcsolatos öntözőterületet kíván megvalósítani. Az egyik a Közép-Tiszánál van, ahol másodpercenként hat köbméter vizet merve, 20.000 katasztrális hold öntözése válik lehetővé, a másik pedig a Tisza alsó részén, ahol szintén szivattyú segítségével másodpercenként négy köbméter vizet szállítva, 13.700 katasztrális hold öntözése válik lehetővé. Ez a két öntözőberendezés az államnak körülbelül 5 millió pengőjébe fog Ikerülni. Ha ezt elosztjuk a holdak számával, akkor 150 pengős holdankinti költség áll elő. Tekintetbe kell azonban venni még azt, hogy a vízszivatytyúzás következtében a gazdáknak magasabb üzemköltségeik lesznek: holdankint 8—10 pengő. Ha ezeket az összegeket ^tőkésítjük, azt találjuk, hogy ezek 160—200 pengőt tesznek ki. Láthatjuk tehát, hogy az ezzel a rendszerrel történő öntözés, annak ellenére, hogy az első pillanatban talán olcsóbbnak látszik, mégis tulajdonképpen drágább, mint .a nagy duzzasztó csatornából való öntözés. A negyedik tervezet szerint Békésszentandrásnál egy duzzasztóműnek a Kőrösben való felállításával 25.000 katasztrális holdat fognak öntözni, ennek elkészítési költsége 7 millió pengő. Ez régi, kiszáradt medreikben fogja a vizet bevezetni, s itt a gazdáknak .maguknak' kell majd a medrekben elhelyezett vizet kiemelni. Azon a vidéken azonban ez már megfelelően be van vezetve és az emberek ezt az öntözési eljárást ismerik. Rendkívüli fontossága van az öntözésnek ott lent, mivel ez Magyarországnak legsűrűbben lakott vidéke. Ha pedig a mezőgazdasági kultúrát megfelelőképpen fejleszteni tudjuk, akkor a kertgazdasági öntözések itt nagyraértékben el fognak terjedni. Az öntözés Magyarországon tulajdonképpen novum, mert olyan kevés öntözött terület volt eddig Magyarországon, hogy — azt lehet mondani — a gazdákat mintegy be kell tanítani, rá kell szoktatni az öntözésre. Ezért az előbb említett elgondolás, tehát a Tisza középülése 1937 június 11-én, pénteken. és alsó részén levő szivattyús öntözések lehetővé teszik majd azt, hogy a gazdák megfelelő gyakorlatot szerezzenek és hogy az Öntözési Hivatal kísérleteket végezhessen az egyes öntözési rendszerekkel és megállapíthassa azt, hogy Magyarországon melyik a legmegfelelőbb. A gazdák szemszögéből nézve a kérdést, fontos az, hogy mi az öntözés jövedelmezősége s az a kérdés, vájjon mibe kerül egy katasztrális, hold öntözése. Magyarországon már vannak öntözések, így például a derekegyházi uradalomban, ott azonban a víz köbméterenkint 17 fillérbe kerül és a háború után elszaporodott permetező öntözések is azért nem váltak be, mert egy köbméter víz majdnem 50 fillérbe került. Ezzel szemben a mostani megoldással a víz köbmétere 0*5 fillérbe fog kerülni, tehát egy magyar holdnak 1 milliméterrel való megöntözése. ami 6 köbméter vizet követel, kb. 3 'fillérbe fog kerülni a gazdának. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a gazdának körülbelül 100 pengőt kell erre a célra befektetnie, aminek amortizációja 8 pengő, a felhasznált víz díja pedig maximálisan, igen bő és többszöri öntözést véve tekintetbe, 10 pengő és a kezelési Iköltség 2 pengő, azt latnuk, hogy a gazdát maximálisan 20 pengő költség fogja terhelni katasztrális holdankint. Ezzel szemben azt kell kérdeni: micsoda jövedelemtöbblet áll elő? Elsősorban is külterjes öntözést^ kell megvalósítanunk; nem szabad nagy lépéssel, meggondolatlanul, hirtelenül a kerti öntözésbe bekapcsolódnunk, hanem elsősorban a rét- és legelőöntözéseket kell megvalósítani, a takarmány termő területeket elsősorban iá lucernákat kell öntözni. Erre vonatkozólag Magyarországon már megfelelő adatok állanak rendelkezésre. Megjegyezni kívánom azonban, hogy az öntözés sine aua nonja az, hogy iaz állatlétszám emelkedjék, mert trágyázás nélkül az öntözéts rablógazdálkodás. (Ügy van! Ügy van.!) Az öntözés fejlesztésével tehát a Tiszántúl egész gazdasági kénének, egész gazdasági struktúrájának meg kell változnia, mert csak akkor fog az öntözés jövedelmet hozni, csak akkor fog nemzetgazdaságilag értéket jelenteni, b ' állatlétszám emelkedik, ha a Tiszántúlon is megfelelően fogják tudni a gazdák földjeiket trágyázni. Szomorú dolog, hogy Magyarország állatlétszáma állandóan csökken, évről-évre depeíkorációval állunk szemlbsn. 1930-ban egy katasztrális hold szántóra még 39*6 métermázsa trágya esett. 1935-ben azonban ez lecsökkent 132 métermázsa. Itt van tehát a nagy hiba. Ezt az állatlétszámhiányt kell feltétlenül kipótolni, az állatlétszámot kell emelni. Ebben az öntözés is segítségünkre lehet, mert az öntözés segítségével biztos takarmánytermést tudunk produkálni, biztos takar many termés esetén pedig a gazda olcsón és jól fogja tudni állatait táplálni, így az állattartás a Tiszántúlon is jövedelmezővé fog válni és akkor az a nagy differencia, amely a Dunántúlon és mondjuk, a Tiszától keletre eső területek között e téren ma fennáll, idővel eliminálódni fog. Említettem már, hogy vannak Magyarországon tapasztalatok arra. nézve, hogy micsoda jövedelem származik az öntözésből. Elsősorban is a békéscsabai városi rét Öntözésére kívánok hivatkozni. Ez a rét már több mint 40 év óta öntözött terület. Megállapított tény az, hogy 35 évi átlagban az évenkénti szénatermés 28 mázsát tett ki ezen a szikes legelőn, szem-