Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. tehát nem porózusak, s ezeknek a földeknek sokkal több vízre van szükségük, mert a vizet nem tudják annyira konzerválni, mint a homokos, nagyobb porózitással, dúsabb humusztartalommal rendelkező földek, mint pl. az olasz és francia földek, amelyeknél az öntözés ia többtermelést kívánja megvalósítani. Ennek ellenére láthatjuk, hogy Magyarországon a tiszántúli gazdák elsősorban, de az ország összes gazdái is a nehéz gazdasági viszonyok ellenére 1930 és 1934 között nagymértékben fokozták az öntözhető területet, úgyhogy az emelkedés számszerűleg 10%. Ha tekintetbe veszzük tazt, hogy ez a fokozódás elsősorban a Tiszántúlra esik, — ahol az öntözött területek aránya országos átlagban 18%-ról 20%-ra emelkedett, láthatjuk, hogy a tiszántúli gazdák, a magyar rónia fiai tudják azt, hogy a sorsuk és megélhetésük biztosítására elsősorban is az öntözéssel kapcsolatban kell terméshozamaikat növelni. Magyarországon az öntözés kérdése nincs szoros összefüggésben iá búza problémájával; hiszen a búza tulajdonképpen tropikus növény, amelynek vegetációs ideje akkor fejeződik be, amikor Magyarországon a Tiszántúlon a szárazság megkezdődik. Magyarországon a szárazság rendesen június, július és augusztus hónapokban tart. Ha öntözéssel foglalkozunk, akkor elsősorban is az olyan területeket kell Öntöznünk, amelyek a szárazságot legjobban sínylik; ilyenek a rétek, a legelők, iá takarmánytermő területek és a tengeriterületek. Külkereskedelmi mérlegünkből láthatjuk, hogy a tengeri milyen rendkívül fontos szerepet tölt be az ország közgazdasági életében. Az 1935. évi rossz tengeritermés következtében külkereskedelmi mérlegünk óriási deficittel küzdött. Éppen ezt a tengeri- és fehérjedefieitet, amely országunkban oly gyakran előfordul, kell nekünk a takarmány- és tengeritermő területek öntözésével megszüntetnünk. Az 1935. évi aszálykár kapásnövényekben 112 millió pengő, takarmányokban 110 millió pengő, összesen tehát 222 millió pengő kárt okozott. Ennek leküzdésére, ennek meggátlására minden eszközt igénybe kell venni. A mezőgazdaságban érvényes Liebignek az úgynevezett minimumtörvényre vonatkozó teóriája, hogy t. i. minden növény fejlődése során csak a földben lévő legkisebb tápanyag arányában tudja felvenni a szervezetének felépítéskéhez szükséges anyagokat. Ugyanez áll a vízre is. Ha tehát a talajban nincs kellő menynyiségű víz, nem tud a növény fejlődni, annál kevésbbé, mivel a víz az, amely a földben lévő tápsókat feloldja és a növény részére felvehető alakba formálja át. Tekintetbe kell venni azt is, hogy az) öntözéssel kapcsolatban sokkal jobban fel tudjuk oldani a földben lévő tápanyagokat, mint másképpen. Erre vonatkozólag Krüger német tudós pontos kísérleteket végzett trágyázott földön és^megállapította, hogy trágyázott földből öntözés nélkül felvett a növény a föld nitrogéntartalmából 29%-ot. viszont, ha a földet öntözték, 94%-ot; káliból öntözetlen földből 14%-ot és öntözött földből 48%-ot; a foszfornál pedig 7%-ról 24%-ra emelkedett a felvett menynyiség. De ha a magyarországi öntözést a külföldi öntözésekkel összehasonlítani kívánjuk, akkor nagy különbséget kell konstatálnunk. Magyarországon nincs szükség az egész évben öntözésre, hanem tulajdonképpen csak a nyári hóKJSPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV, ülése 1937 június 11-én, pénteken. 447 napokban, a legszárazabb időszakban van szükség öntözésre, tehát a magyarországi öntözésnél nincs szükség olyan nagy vízmennyiségre, mint a külföldi öntözéseknél. (Propper Sándor: Például most már vígan kellene öntözni!) Krüger megállapította az, hogy a növények táplálására a nyári vegetációs időben, májustól augusztusig 280 milliméter esőre, nedvességre van szükség; ezzel szemben a magyar Alföldön az átlagos évi csapadék ebben az időszakban 278 milliméter. Tehát az átlag is, kevesebb, mint amennyi szükséges, de ha figyelembe vesszük azt, hogy ha az átlag kisebb, akkor feltétlenül minden második évben jóval alacsonyabb a nedvesség a normális szükségletnél, ezek olyan adatok, amelyek feltétlenül kötelezőleg előírják azt, hogy Magyarországon az öntözés kérdését tényleg meg kell oldani. Hiába mondjuk azt, hogy a téli nedvesség pótol mindent. Az 1936. évi tél igazán csapadékban dúslakodó, bővelkedő volt, mégis az idén tavasszal meg lehetett állapítani, hogy a nedvesség ennek ellenére csak 86 centiméterre hatolt he a talajba, a legnagyobb nyári záporeső pedig csak 26 centiméter mélységig nedvesíti át a talajt, látható tehát, hogy ez a vízmennyiség mind kevés. Mint a javaslatból is látható, a magyarországi öntözés elsősorban a Tisza vizére épít. Ez nagyon szerencsés megoldás, -mert a Tisza vize öntözésre nagyon alkalmas, hiszen a legnagyobb szárazság idején, nyáron a víz minden köbméterében 324 gramm iszap van, amely a növényi termelésnek segítségére lesz. Magyarországon az öntözést nem lehet a magángazdálkodásra bízni, hiszen Magyarország tőkeszegény s mivel elsősorban a mezőgazdaság terén van tőkeszegénység, feltétlenül szükséges, hogy az állam a gazdák segítségére iöjjön. A víz beszerzése, a víz szállítása az állam feladata kell, hogy legyen, viszont a víz elosztása az egyes gazdák magántevékenysége kell, hogy legyen, a vizet az egyes gazdáknak maguknak kell elosztaniuk. Az öntözés megoldásánál természetszerűleg igyekezni kell arra, hogy minél olcsóbban oldjuk meg a kérdést és ezt csakis duzznsztóművek segítségével lehet elérni, mert megállarntották, hogv a szivattyúval való öntözés holdanként 8—25 pengővel drágítja meg az öntözés költségeit. A törvényjavaslat négy öntözési területet kíván az országban vízzel ellátni. Az első területen a Tiszából egy duzzasztóművel hatalmas, 35 méter széles és 3 méter mély csatorna vezetne la Berettyón keresztül egészen a Körösig és ez másodpercenként 60 köbméter vizet szállítana. Ennek segítségével 400.000 katasztrális hold öntözése válik lehetővé. Ez a csatorna szélességénél és mélységénél fogva egyúttal alkalmas lesz arra, hogy hajók közlekedhessenek miajd rajta, így tehát a többtermelós javára a fuvarkérdés is megoldást nyerne, olcsó vizifuvarral tudják majd a gazdák elszállítani portékájukat és ezáltal a gazdálkodás rentabilitása feltétlenül emelkedni fog a csatornavjdékeken. Ügy tervezik, hogy a főcsatornából körülbelül minden 6.000—20.000 katasztrális hold számára egy-egy mellékcsatorna ágazik majd ki, ezeket szintén az állam építené meg. Ezekből a mellékcsia tornákból azután az érdekelt birtokosok saját költségükön kisebb ércsatornákat fognak vezetni^ ha területüket öntözni akarják. A törvényjavaslat itt is segítségére siet a gazdaközönségnek, lameny63