Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-230
446 Az országgyűlés képviselőházának 230, 38. §-ának 7. bekezdése értelmében engedélye^ zett rendkívüli fahasználatok mértékéről szóló (miniszteri jelentés tárgyalása. {iram. 396, 439.) Krúdy Ferenc előadó urat illeti a szó. Krúdy Ferenc: T. Képviselőház! Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935: IV. te. részletesen a törvény hatálya alá vont erdőterületeknek a mikénti gazdasági hasznalatát, egyszóval röviden az erdőgazdálkodást és élőírja, hogy a törvény hatálya alá tartozó területekre nézve üzemterv készítendő, legnagyobbrészt hatósági szakértők közbejöttével. Az üzemtervekben meghatározott használati, gazdálkodási mód a rendes, normális fahasználatnak felel meg. Az üzemtervtől eltérő fahasználat bekövetkezhet egyrészt védelmi és az állomány állagának fenntartása érdekéből kivételesen és ugyancsak történhetik rendkívüli fahasználat akkor, hogyha azt a tulajdonosnak a vagyoni érdeke kívánja. Ilyen rendkívüli fahasználatot a földmívelésügyi miniszter engedélyezhet öt, esetleg az erdőtulajdonos vagyoni romlása esetén legfeljebb tíz esztendő normális kihasználásának mértékéig. A törvény 38. §-a részletesen előírja azt, hogy a kihasználásra engedélyezett terület újra erdŐsíttessék és hogy ennek biztosítására az erdőtulajdonosnak pénzbeli biztosítékot is kell letennie. Egyúttal gondoskodik a törvény idézett szakasza arról is. hogy tartalékolások útján ez a rendkívüli fahasználat a későbbi években miként takaríttassák meg. Egyúttal elrendeli a törvény 38. §-a azt is, hogy ezekről a rendkívüli használatokról, a megadott engedélyeknek a tartamáról, kiterjedéséről és az előírt jövő megtakarításokról a földmívelésügyi miniszter a Háznak évenkint jelentést tenni tartozik. A földmívelésügyi miniszter úr jelentése szerint az elmúlt másfél esztendő alatt, tehát 1935. évi augusztus 1-étől 1936. január l-ig terjedő időben 907 katasztrális holdon 72.560 köbméter használtatott ki, ebből művelési ágváltoztatással kapcsolatban 217 katasztrális holdon 17.360 köbméter a kihasznált famennyiség, valamint ehhez csatlakozólag az elmúlt esztendőben 2196.2 katasztrális holdon 175.696 köbméter, amiből művelési ágváltoztatással kapcsolatos fahasználat volt 164.7 katasztrális holdon 13.176 köbméterrel. Hozzáteszi a jelentés, hogy a rendkívüli fahasználatok az előző évekkel szemben erősen csökkentek és a rendelkezésre álló adatok szerint ez a csökkenés átlag mintegy 70 százalékot tesz ki. A benyújtott kérelmek alapján — mondja a jelentés — nagyobbrészt ötévi normális fahasználatnál kisebb mennyiségre adattak engedélyek, az engedélyezett tízévi rendkívüli fahaiSEnálat pedig kivételesen, csak vagyoni romlás esetén adatott meg; hozzáteszi a jelentés azt is, hogy az engedélyező rendeleteknél a megfelelő tartalékolások a szabályok szerint előírattak és gondoskodás történt arról, hogy a; pénzügyi hatóságok is értesíttessenek avégből, hogy a köztartozások befizetése egyúttal az engedély kiadásával biztosíttassék. A pénzügyi bizottság a pénzügyminiszter úrnak ezt a jelentését tudomásul vette és egyúttal tudomásul vételre ajánlja a t. Háznak. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént tárgyalt miniszteri jelentést tudomásul venni? (Igen!) ülése 1937 június 11-én, pénteken. A Ház a jelentést tudomásul veszi és azt hasonló eljárás céljából a Felsőházhoz teszi át. A t. Ház tudomására hozom, hogy Darányi Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr az öntöző gazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Trümmer Árpád miniszteri osztálytanácsos urat a házszabályok 142. §-a 2. bekezdése alapján miniszteri megbízottként bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik az öntöző gazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekiről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 437, 441.) Gróf Teleki Mihály képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Gr. Teleki Mihály előadó: T. Képviselőház! A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, Európa gyümölcsöskertjének álmodta Magyarországot és ettől a gondolattól áthatva igyekezett ezt az álmát mindenképpen valóra is váltani, ö volt az, aki Magyarországon a folyamokat szabályozta, a medreket kiásatta, rövidebbre^ vágatta^ átvágásokat készíttetett és az egészségre kártékony mocsarak lecsapolását elsősorban sürgette és megvalósította. Elgondolásának utolsó része, az öntözés kérdése, azonban még évtizedekig csak álom maradt a magyar nép lelkében, de az alföldi magyarság szívósságában mindig megmaradt ez a gondolat, ez az elgondolásnak megtestesítője kíván lenni. A mezőgazdasági termelésben a föld, a nap és a víz a döntő tényezők. Víz nélkül gazdálkodni nem lehet. A növényeknek' szervezetük felépítésére vízre van szükségük. Minden állam igyekszik a többtermelés érdekében a vízgazdálkodás kérdését is megoldani. Régebben mindenütt nagy területek állottak az államok rendelkezésére, s a népesség szaporodásával lecsapolással igyekeztek a termő területet növelni. A Magyarországon 1846-ban megindult lecsapolási munkával, amely körülbelül 1880-,ban fejeződött be, mintegy négymillió katasztrális hold föld vonatott be a termelésbe. Ma azonban már ilyen leesapolásra váró terület hazánkban nincsen, ha tehát szaporodó népességünknek — amely Trianon óta négyzetkilométerenkint 86"5-ről 1935-ben 94'3-re emelkedett — megfelelő élelmet akarunk biztosítani, akkor elsősorban gondoskodnunk kell arról, hogy földünk megfelelő termést hozzon, javítani kell földünket és a termés biztosítását fokoznunk. Ezt a célt szolgálja a most benyújtott törvényjavaslat. A külföldi öntözések elsősorban a többtermelés célját kívánják megvalósítani, — ilyenek az olaszországi lés franciaországi öntözések — nálunk ellenben nem a többtermelés, hanem elsősorban a termés biztosítása a cél. Az Alföld aszályos klímája mellett, a Tiszántúlnak kötött, szikes talaja mellett az évenkinti terméshozam teljesen bizonytalan. Már^ pedig ha a statisztika adatait nézzük, láthatjuk, hogy Magyarországon az elmúlt száz év közül 28 rendkívül száraz, aszályos volt és általánosságban megállapítható, hogy a száz év közül kétharmad száraz volt, tehát nem nyújtotta azt a kellő mennyiségű csapadékot, amelyre a növényeknek terméshozamuk optimális menynyiségének elérésiére okvetlenül szükségük van. A Tiszántúl területei szikesek, kötöttek,
