Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

440 Az országgyűlés képviselőházának 23( difikálása azzal az eredménnyel, azzal a konzekvenciával járna, hogy az, azokkal kapcsolatos törvényeket és jogszabályokat állandóan módosítani kellene. Ezt az álláspontot kell, hogy nii is a magunkévá tegyük, annál is inkább, mert egyrészt a külföldi kodifikációk terén sem találunk ha- i sonld jogszabályokat, — s amint azt beszédem, későbbi folyamán igyekszem kimutatni, a területenkívüliséggel és a személyes mentességgel kapcsolatos jogszabályoknak történelmi fejlődése ugyanazt a képet mutatja, amely a magyor viszonylatban is tapasztalható — másrészt viszont rá kell mutatnom arra, hogy a nemzetközi jognak, a nemzetközi jogelméletnek talán egyetlen olyan vitás kérdése sincs, amelynek tekintetében az elméletnek, a tudománynak az álláspontja is annyira szétágazó volna, mint éppen a területenkívüliség és a személyes mentesség kérdése. Méltóztassanak megengedni, hogy hivatkozzam arra, hogy magának annak a kérdésnek eldöntésében, hogy mi a területenkívüliség jogalapja, mi a területenkívüliség jogi indokoltsága, tehát voltaképpen abban a kérdésben, amely a területenkívüliség intézményének r SLZ elvi jogosultságát, tehát az egész probléma fundamentumát veti fel, három egymással homlokegyenest ellenkező jogi felfogás és jogi elmélet áll szemben. Ezek közül az első, amelyet olyan nemzetközi jogi írói tekintélyek, mint Johann Hartmann, Wolff Esperson és Lorent; különösen azonban az utóbbi a »Droit civil international« című munkájában képviselnek, egyenesen tagadják a területenkívüliség és a személyes mentességi jogi indokoltságát, tagadják ennek a fontos nemzetközi jogintézménynek a szükségességét, mert felfogásuk szerint ez a nemzetközi jogintézmény a modern nemzeközi jogi felfogás két hatalmas alapvető elvével; egyrészt az álLaani szuverenitási korlátlanságának gondolatával, másrészt az államok nemzetközi jogegyenlőségének princípiumával áll ellentétben. Ezzel szemben egy másik felfogás a kérdést 'csak egy fikció segítségével tudja megoldani." Ezt a felfogást olyan nemzetközi jogi tekintély, mint a természetjogi iskolának! és a modern nemzetközi jognak megalapító ja, a németalföldi Hugó Grotius, képviselt először a maga híres munkájában, »De jure belli ac pacis«, amelyben már 1626-ban megvetette a modern nemzetközi jogi elmélet alapvető fundamentumát. A területenkívüliség intóztményére Grotius azt a fikciót konstruálta, hogy a területekívüliség jogi indokoltságát voltaképpen az a feltevés adja meg, hogy a területenkívüli személy hem hagyta el hazájának territóriumát, a területenkívüli személy más állam keretei között is saját hazája' területén él és tehát ennélfogva annak joghatósága és jogszabályai alá tartozik. Ezektől eltérőleg a harmadik, a modern és úgylátszik, ma doimináló felfogás a területenkívüliség intézményének jogi megalapozása •céljából nem fordul semmiféle fikcióhoz, semmiféle mesterséges konstrukcióhoz, hanem egyszerűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a területenkívüliség egy »sui generis«; jogintézmény, amely logikusan következik a nemzeti függetlenség gondolatából, s amelynek magyarázata egy könnyen érthető célszerűségi szetmpont, az tudniillik, hogy az idegen államok követei a belföldi állam területén minél hatályosalbban, minél kevesebb akadályoztatás nélkül tudják kifejteni a maguk működését, vagy ). ülése 1937 június 11-én, pénteken. ahogyan ezt a nemzetközi jogi műnyelv mondja, »ne impediatur legatio«, ne akadályoztassék meg az idegen államok diplomáciai képviselőinek a működése. 1 Ha már a területenkívüliség jogi indokoltsága, jogi megalapozottsága tekintetében három ilyen homlogegyenest eltérő álláspont áll egymással szemben, legyen siaabad arra is hivialtkoznom, hogy abban a kérdésben, hogy a területenkívüliségnek mi a tárgyi terjedelme, tehát milyen jogszabályok alól való mentességre terjed ki a területenkívüliség intézményének a hatálya, éppen öt ellenkező álláspontot találhatunk a mai nemzetközi jogi irodalomban. Talán nem untatom az igen t. Képviselőházat, ha ezekre a szempontokra rámutatok és ezeket az egymástól eltérő álláspontokat is ismertetem, hiszen az a tiszteletteljes nézetem, hogy a nagy politikai, a nagy közjogi kérdések kellős közepén, talán egy pillanatnyi kikapcsolódást is, jelent az ilyen szakproblémákkal való foglalkozás, amelyek, bár; nem érintenek nagypolitikai, közjogi és a nemzeti életet közvetlenül érintő más elvi problémákat, de azért talán mégis olyan kérdéseket ölelnek fel, amelyek mindnyájunk érdeklődésére tarthatnak szamot. (Béldi Béla: Halljuk!) Ismétlem, abban a kérdésben, hogy mily jogszabályok alóli mentességre terjed ki a területenkívüliség köre, hogy mi a területenkívüliség tárgyi terjedelme, öt egymással szembenálló felfogás van, amelyek közül az első azt mondja, hogy a területcínlkívüMség voltaképen mentességet jelent az idegen állam jogsíaabáiyiali alól. Ezt a felfogást képviselik List és Fleischmann nemzetközi jogi írók. A második felfogás azt mondja, hogy a területenkívüliség nem a jogszabályok, hanem csupán -a jogszolgáltatás alól való mentességet jelenti, a harmadik felfogás szerint, amelyre azért hivatkozom, ímert ez egy illusztris magyar szerzőnek, Asztalos Jenőnek, az igazságügyminiszter úr egyik 'kitűnő munkatársának a felfogása, a területenkívüliség voltaképpen az állam kényeszerítő hatalma és terhei alól való mentességgel egyértelmű; egy negyedik felfogás azt hirdeti, hogy iá területenkívüliség az állam főhatalma alól való mentességet jelenti, végül az ötödik felfogás, melynek képviselője Strupp nemzetközi jogi író, azt mondja, hogy a területenkívüli személlyel szemben az államhatalom semmiféle vonatkozásban nem érvényesülhet. Ilyen eltérő felfogások mellett helyes álláspontot elfoglalni, s a magyar jogfejlődésnek megfelelő csapásokon elindulni ma rendkívül nehéz. A magam részéről e tekintetben egy másik kitűnő nemzetközi jogi szakeamber álláspontját tudom elfogadhatónak tartani, iaz igazságügymiinsztérium egy másik kiváló tisztviselőjének, Szászy Istvánnak a felfogását, aki azt tartja, — s felfogásom szerint ez ma az egyetlen helyes és reális álláspont — hogy a területenkívüliség voltaképpen bizonyos alaki büntetőjogi, alaki polgárjogi jogszabályok alól való általános mentességet és bizonyos meghatározott anyagi jogi szabályok alól való kivételes mentességet jelent. Én nem kívánom folytatni ezeket az elméleti fejtegetéseket és nem kívánok elmélyedni ennek a felfogásnak a részleteiben, csupán rámutatok arra, hogy ennek a felfogásnak első részre, amely az alaki büntetőjogi és polgári jogi szabályok alól való általános mentességre vonatkozik, voltaképpen egy általános szabály, a második . része pedig, amely az egyes anyagi jogi szabá-