Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. jét, amelyet mi itt a szövetkezetek javára megszavazunk, hanem azokat az igazgatósági tagokat vonják felelősségre és azokat árverezik el, akiket a községi jegyző kényszerített bele a szövetkezetekbe. (Krúdy Ferenc: Nem!) Igen t. képviselőtársam, nem egy per folyik a törvényszékeknél, ahol szegény magyar gazdákat perelnek, szegény magyar gazdákat végrehajtanak és árvereznek el azért, mert valamelyik vidéki szövetkezet tönkrement, ahol ők a jegyző vagy a bíró, vagy a központi kiküldött ügynök rábeszélésem igazgatósági tagságot vállaltak s végül amikor a szövetkezet deficittel végződött, rajtuk hajtják be az összeget. (Krúdy Ferenc: Dehogy! Ennek jogszabályai vannak! Nem úgy megy az, kérem. — Andaházi-Kasnya Béla: Lásd az érdi szövetkezetet!) AndaháziKasnya t. képviselőtársam az érdi szövetkezetet említi. Hozzám is jöttek fel nemrégiben vidéki Hangya-igazgatósági tagok, akik elmondták a maguk tragédiáját, hogy hogyan beszélték őket rá» hogy igazgatósági tagságot vállaljanak, és most, amikor a szövetkezeti vezető sikkasztott, a sikkasztás következtében előállott deficitet a parasztokkal fizettetik meg. (Krúdy Ferenc: Azért felelősek lehettek. A kereskedelmi törvény szabályozza ezeket a kérdéseket. Teszi magát, hogy nem tudja!) A kisgazdákkal fizettették meg. Ha a Hangya Budapesten deficittel dolgozik, azt megfizeti a magyar állam, a magyar adófizető. (Krúdy Ferenc: Ugyan kérem!) Nem áll? Hiszen 11 milliót^ szavaztattak meg velünk a szövetkezetek segítségére, (Krúdy Ferenc: De nem erre a célra!) ugyanakkor, amikor a magyar Alföld fásítására nem tudtunk nénzt megszavazni és a fásítási politikát háttérbe kellett szorítani. '(Krúdy Ferenc: Ugyan kérem!) Elnök,': Krúdy képviselő urat kérem, ha mondanivalói vannak, méltóztassék a javaslat mellett feliratkozni. (Derültség.) Fábián Béla: Itt volt a Kogsz. nevű szövetkezet. Milliókat és milliókat szavaztunk meg arra a célra, hogy a különféle szövetkezetek deficitjét viseljük. Hova vezettek ezek a dolgok? Az egyik kormánypárti képviselőtársam az elmúlt esztendőben, akkor, amikor a borsó; érés ideje volt, nem volt megelégedve a helyi kereskedelem áraival és azt mondta, hogy a kereskedők nem juttatnak elegendő hasznot a gazdáknak. Erre táviratot küldött Darányi miniszterelnök úrnak, aki akkor még földmívelésügyi miniszter volt és kérte, intézkedjék, hogy a gazdák a borsót drágábban tudják értékesíteni. A miniszter úr küldött egy távirati választ, hoe-y forduljon az illető képviselőtársunk a Hangyához, majd a Hangya gondoskodni fog a borsó értékesítéséről. Erre a Hangyának fel is küldték a vagonokat, a Hangya pedig értesítette a borsótermelőket két hét multán, — miután egy fillért sem fizetett — hogy a borsót csak bizományba fogadja el és végül is két hét után, amikor az ottani gazdák szorongatták a képviselő urat, a Hangya értesítette őket, hogy eladta a borsót mázsánként egy pens-ővel kevesebbért, mint amennyit a kereskedők akartak adni, a-nynviért, amennyibe a gazdáknak a borsó leszedése került. Erre a vidékre többé azóta borsót venni hiába megy a Hangya s az én t. képviselőtársam, aki Darányi miniszter úr segítséerét kérte ebben a borsóvásárlási ügyben, többé ilyen tanácsot a gazdáinak adni nem mert. (vitéz Martsekényi Imre: Az volt a baj, hogy * ülése 1987 június 10-én, csütörtökön, 429 közbejött a borsóktfach!) Az mindegy, hogy mi jött közbe, imert a kereskedők eredetileg készpénzért akarták megvenni a borsót. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot beszédének elmondásában akadályozni. Fábián Béla: Mondom, a Hangya csak bizományba vette át a borsót s hogy a gazdák végül is csak annyi pénzt kaptak a borsóért, amennyi éppen elegendő volt a borsó leszedéséért járó napszám kifizetésére. Az a kereskedő pedig viseli a maga rizikóját, — nem varia, hogy jön-e egy krach vagy nem — de ha krach jön, abban az esetben az övé a teher és a veszteség is. T. Képviselőház! Mi a helyzet? Ha ezt az országot úgy akarják vezetni, hogy a magyar kereskedelem és főképpen a külkereskedelem lassanként teljesen az egykéz kezébe kerül, akkor miért méltóztatnak itt olyan nagyon a bolsevizmus világgazdasági politikája ellen küzdeni? (Krúdy Ferenc: A szövetkezet nem egykéz!) Az urak fehérben ugyanazt csinálják, mint az oroszok vörösben! (Élénk ellenmondások jobb felől. — Krúdy Ferenc: Ezt a legnagyobb mértékben visszautasítjuk! Nem lehet és nem szabad ilyet mondani! — Ügy van! a jobboldalon.) Az urak a kereskedelem terén fehérben ugyanazt csinálják, mint az oroszok vörösben. (Tiltakozások a jobboldalon.) Az oroszok a külkereskedelmet államosították. Az urak nem államosították a külkereskedelmet, de lehetetlenné teszik, hogy külkereskedelemmel más is foglalkozzék. Az urak nem államosították és nem tiporták el hivatalosan a magyar kisipart és kiskereskedelmet, de olyan törvényeket és intézkedéseket hoztak, amelyek mellett a kiskereskedelemnek és kisiparnak az exisztenciája tarthatatlanná válik. Az urak Magyarországon a külkereskedelmet — teljesen orosz mintára — az »egykéz« kezébe adiák. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll! — Zaj.) Elnök: A házszabályok minden képviselő úrnak módot adnak arra, hogy nézetét kifejthesse, de nem közbeszólások formájában elaprózva a mondanivalóikat. Akinek mondanivalója van, tessék a javaslathoz feliratkozni! Fábián Béla: Hogy az országban lassanként teljesen az egykéz kezébe kerül az ország külkereskedelme, ez halálos veszedelmeket rejt magában a jövőre nézve, mert mi lesz ebben az országban akkor, ha a kereskedők lassanként teljesen kipusztulnák, ha kipusztulnak azok, akik külkereskedelemmel foglalkoznak és akik eddig a piacokat megszerezték? Abban az esetben, ha az állami megkötöttségek, BZ autarchiák megszűnnek, azok a kereskedők, akikre megint szükség lenne és fontos volna, hog-y ezek megint a külföldi piacokat járják és felkeressék, már sehol sem lesznek. Mondok egy példát. Magyarországon a háború előtt élénk borkereskedelem volt, A tokaji bort például kiszállította az ország területéről, úgyhogy békeidőben itthon tokaji bort jóformán vásárolni sem lehetett, mert hiszen a tokaji bort külföldön, a gazdagabb országokban fogyasztották el. A borveyőket 1919 után, minthogy azok Galícia részére vásárolták a bort, — a francia kereskedők nem jöttek ide — nem. fogadták túlságosan szívesen. Nem a tokajhegyaljai termelők nem fogadták őket szívesen, hanem a tokajhegyaljai közigazgatás. így vevők nem mertek az országba jönni, a magyar 60*