Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

428 Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1937 június 10-én, csütörtökön. akkor a kispolgárok, akiskereskedők, az eervéni kis detailkeresedők, akik az egyik oldalon kény telének megküzdeni a Községi Élelmiszerüzem ragyogó üzleteivel, a másik oldalon pedig a magyar állam füszerkereskedéseinek a versenyével? Mindennek el lehet nevezni ezeket a szövetkezeteket, amelyeknek azonban semmi gazdasági közük nines a szövetkezetekhez a világon. Ezeket gazdaságpolitikai szempontból szövetkezeteknek egy pillanatra sem lehet elismerni. Ismételten hangsúlyozom azt, amit kötelességem meggyőződésem kifejezéseként hangsúlyozni, hogy ha valahol valóban termelők szövetkeznek, — amint például a Dunántúlon tejszövetkezetek alakulnak vagy ahogyan a kisiparosok termelő szövetkezetei alakulnak — akkor ezek a szövetkezetek valóban a legnagyobb szeretetet, a legnagyobb gondoskodást. a legnagyobb támogatást érdemlik meg. Igaz. hogy ezek a szövetkezetek nem élvezik annyira a kormányhatóság részéről a szeretetet, a támogatást, a gondoskodást, — vagy legalább sokkal kisebb mértékben — mint ahogyan élvezik ezek az úgynevezett nagy szövetkezetek, amelyeknek a szövetkezeti gondolathoz semmi közük nincs. Igazi gazdaságpolitikusnak — legyen az a kereskedelemnek vagy az iparnak bármilyen barátja — semmiféle alapja és jogcíme nem lehet arna, hogy ne a legnagyobb szeretettel karoljon fel minden valódi termelő szövetkezetet, tartozzék az akár a mezőgazdasági vagy kisipari termelés körébe, akár a valódi fo

: gyasztói szövetkezetek körébe. Ami ellen mi tiltakozunk, az a következő: nem szabad a kötöttségeket, a megszorításokat, a protekcionizmust csak azért fenntartanunk, hogy ezek az álszövetkezetek — amelyek nem mások, mint kormányalakulatok — folytassanak versenyt ia szabad polgárság rovására, lehetetlenné téve annak a megélhetését. Ezek azok, amiket ezzel a javaslattal szemben elmondani bátor voltam annak indokolásául, hogy a magam részéről az ilyen gazdasági politika iránt bizalommal nem viseltetem és éppen azért nem is fogadhatom el azt a javaslatot. T. Ház! Mint bevezetőleg bátor voltam említeni, én axiómának tartom a gazdasági szabadságot. Axióma? Ma reggel véletlenül a kitűnő budapesti evangélikus gimnázium IV. osztályában hallgattam a vizsgát és ott a IV. gimnazistáknak az volt az egyik tézisük, hogy mi az axióma. Az ember annyiszor használ ilyen kifejezéseket, bár a definíciót illetőleg, miután régen tanulta, nincs is annyira otthon és így nagyon örültem, mikor meghallottam, hogy ennek definiciójakép mit is tanítanak ott. Az axióma — mondották — az, amiről mindenki az első pillanatban meg van győződve, amit nem lehet bizonyítani, amit nem is kell bizonyítani, mert az ellenkezőjét senki sem tudja bizonyítani. Ilyen axióma az én vélekedésem szerint a szabad kereskedelem és a kereskedelmi szabadság. Ezt nem lehet bizonyítani, ezt nem kell bizonyítani. Ez éppen olyan axióma, mint ahogyan az embernek az élethez szüksége van a szabad levegőre. Ez bizonyítja azt, hogy mihelyt a szabad kereskedelemtől, a kereskedelem szabadságától eltérnek, következnek azok, amikre én utalni bátor voltam. Következik a vámprotekeionizmus, amely egyoldalúan egy termelésig ágat, a gyáripart juttatja jövedelemhez és súlyhoz s egyúttal elkövetkezik az elzárkózásoknak és a kötöttségeknek olyan rendszere, amely mesterséges alakulatok számára juttatott kedvezések érdekében a fogyasztókat, a kisembereket teljesen kiszolgáltatja jogosulatlan üzleti érdekeknek. Ennek a gazdasági szabadságnak a nevében, védelmében lés érdekében tartom kötelességemnek azt, hogy ezt a javaslatot visszautasítsam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Beszédemet ott kezdhetném, ahol Éber Antal igen t. képviselőtársam beszédét befejezte. Ha az országban a gazdasági protekcionizmus uralkodik, ha az országban az említett szövetkezetek leplébe burkolt állami közüzemek továbbfejlesztése a gerince az ország kereskedelmi politikájának, akkor az egész ország lassanként egy óriási »Haditermény«-nyé fog átalakulni, amely, mint a világháborúban béklyóba verte a kereske

delmet és a termelőt, (Krúdy, Ferenc: Nem! Nem!) éppúgy fogja, t. Krúdy képviselőtársam, ebben az országban a parasztokat és a kereskedőket egyaránt béklyóiba verni. (Krúdy Ferenc: Tévedés!) Ebben az országban az egész közüzem, amely a szövetkezet leplébe van burkolva, senkinek sem érdeke, csak a szövetkezeti tagoknak. (Krúdy Ferenc: Nem egésizen wgy van!) Ásóiknak érdeke ez, akik állami protekcionizmus és az állam rizikó vállalás a mellett, anélkül, hogy ők maguk bármit kockáztatnának, reggel kilenctől délután kettőig, hivatalos órákat tartva, olyan óriási jövedelmekre tesznek szert a közüzemekben, amelyekre abban az esetben, ha ők magánvállalkozásokat alapítanának; nem tehetnének szert. (Rajniss Ferenc: De azért van egy kis haszna a magánvállalkozásnak is!) Van t, képviselőtársam, de rizikója is van. A magánvállalkozásban tönkre is lehet menni, de akkor nem jön az állam segítségre, mint a gráci nagybácsi, mint ahogyan a szövetkezeteknél segítségre jön. (Zaj a jobboldalon, — AndaháziKasnya Béla: Az igazi szövetkezeteket nem támogatják!) Megmondom egészen őszintén, én nem értem, hogy az én t. képviselőtársaim itt a képviselőházban támogatják azokat a szövetkezeteket, amelyek — nagyon helyesen mondotta Éber Antal t. képviselőtársam — mindenek a világon, csak nem szövetkezetek, mert nem a szövetkezeti tagok pénzével, nem a szövetkezetek javára dolgoznak, hanem az állam pénzével a szövetkezeti vezetők javára csinálnak üzleteket. (Zaj a jobboldalon.) Tisztelettel kérdem, kinek az érdekében védelmezik az én igen t. képviselőtársaim itt a Házban az álszövetkezeteket? (Rajniss Ferenc: Melyik az az álszövetkezet?) A magyar gazdatársadalom javára? A magyar gazdatársadalomnak és a termelőknek a szövetkezetekhez semnú közük nincs... (Rajniss Ferenc: Melyik az az álszövetkezet?) Elnök: Rajniss képviselő urat felkérem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék. Fábián Béla: ...legfeljebb annyi, hogy ha a vidéken tönkremegy egy szövetkezet, akkor nem az állami támogatásból fizetik meg a veszteségeket... (Rajniss Ferenc: Melyik az az álszövetkezet?) . . Elnök: Rajniss képviselő urat ismetelten felkérem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodiék i Fábián Béla: ...nem abból a nagy állam] I támogatásból fizetik ki a szövetkezet deficit-