Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

403 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1937 június 9-én, szerdán. levegőben éljék le az életüket. Ezeknek az em

s bereknek nyakába varrni azokat a kiadásokat, amelyeket a belügyminisztériumnak kellett volna fedeznie, a magam részéről nem tartom semmiképpen sem helyesnek. Lassanként ennek az egész eljárásnak vége a községnek elnéptelenedése lesz, mert hiszen természetes dolog, hogy nem lehet azoktól a kisiparosoktól, kiskereskedőktől, magántisztviselőktől, munkásoktól és egyéb kisemberektől azt kívánni, hogy a község ama lakóinak terhét is viseljék, akik az állami lakótelepen laknak. Mégegyszer kijelentem, végtelenül sajnálom, hogy a t. belügyminiszter úr interpellációm elmondásánál nem volt jelen. Nekem egy kérésem van hozzá, az, hogy szíveskedjék az interpellációm hét pontjában foglaltakat a legrövidebb időn belül megvizsgáltatni. Ismerem a belügyminiszter úr igazságérzetét. Abban az esetben, ha ő ezt a kérdést alaposan megvizsgáltatja ©s neki az igazságnak megfelelő módon fognak referálni, — amit remélek — (Csoór Lajos: Nono!) abban az esetben hiszem és remélem, hogy a belügyminiszter úr ezt a tarthatatlan állapotot, amely Pestszentlőrinc község kispolgári lakosait a végromlással fenyegeti, meg fogja szüntetni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Horváth Ferenc képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz, a határmenti osztrák forgalomban épületfa behozatalának engedélyezése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa)- »Interpelláció a m. kir. kereskedelmi és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter úrhoz. Az ország határmenti szegényebb sorsú lakossága — főleg kisgazdák, munkások és kisiparosok — már a háborúelőtti időben s később a háború után is„ igen sokszor sajátmaguk szokták beszerezni a házuk felépítéséhez szükséges épületfaanyagot az elszakított burgenlandi területről és így lényegesen olcsóbban tudták épületeiket felemelni és tető alá hozni, annál is inkább, mert a megvásárolt épületfaanyagot többnyire tengelyen szállították haza. A behozatali tilalmak életbeléptetése óta ez az olcsóbb beszerzési lehetőség megszűnt, mert behozatali engedélyeket az illetékes tényezők álláspontja szerint csak kereskedő kaphat, ami az ilyen kisemberek építkezésének lényeges drágulásához vezetett. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni,, hogy a határmenti lakosság a saját épületei felépítéséhez szükséges épületfaanyagot a jövőben is 'közvetlenül behozhassa a szomszédos Ausztriából és e célra a szükséges behozatali engedélyek megadassanak? — Horváth Ferenc s, k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Képviselőház! Régi szokás az ország nyugati határa mentén, hogy az épületfában szegény sík területek lakossága épületfaszükségletét az ország nyugati részének abból a részéből fedezte, ahol az ilyen épületfa könnyen elérhető: a mostani burgenlandi területen. Ez a közvetlen beszerzés, amelyet elsősorban kisemberek, kisgazdák,, munkások és kisiparosok gyakoroltak, azzal az előnnyel járt, hogy az épületfabeszerzés lényegesen olcsóbb volt, mert megtakarították a közvetítő kereskedelemnek hasznát, de megtakarították emellett rendszerint, legtöbb esetben, a vasúti szállítás költségét is, mert azok a kisemberek, kisgazdák az épületfát rendszerint tengelyen szokták az aránylag nem távoli, 10—20—30 kilométer távolságra eső területről hazaszállítani. Ez volt a helyzet már a háborúelőtti időben, de a háború után is egészen addig, amíg a behozatalt engedélyhez nem kötötték. Az utóbbi időben kivételesen előfordult ugyan, hogy a minisztérium egyes embereknek engedélyt adott, legutóbb azonban meglehetősen sűrűn fordultak elő ilyen építkezési esetek tűzesetekkel kapcsolatban és a minisztérium illetékes osztálya részéről, de a Magyar Fabehozatali Részvénytársaság részéről is, amely az állam részéről ezeket az ügyeket kezeli, .. . (Csoór Lajos: Az állam részéről?) — meg van bízva ezeknek az ügyeknek lebonyolításával — ... azt a választ adták, hogy ezek az emberek forduljanak kereskedőkhöz és iparkodjanak a maguk építkezéséhez szükséges épületfát kereskedők útján behozni Ausztriából. Teljesen megértem a kereskedelmet akkor, amikor a maga részére^ bizonyos előnyöket kíván biztosítani, megértem a Fabehozatali Részvénytársaságnak is ezt az álláspontját, nem értem azonban a minisztériumnak ide vonatkozó álláspontját. A kereskedelemnek megvan a maga fontossága akkor, amikor a fogyasztó és termelő között bizonyos áthidaló szerepet tölt be, amikor olyan helyről, ahol a fogyasztó nem találja meg a termelőt, nem tud közvetlenül bevásárolni, a kereskedő elhozza az árut és abba a helyzetbe hozza a fogyasztót, hogy szükségleteit kielégíthesse, — hiszen végeredményben ez a kereskedelem szerepe és célja. A kereskedelem ebben a szerepében a maga részéről mindig a szabadságra hivatkozik, arra hivatkozik, hogy iparkodjanak a tevékenységét biztosítani és lehetőleg nem gátolni, szabadságot adni neki és ha az utóbbi éveket nézem, akkor a kereskedelemnek ezen a téren nagyon

1 sok panasza volt-a monopóliumok és az egykéz ellen és most egy adott esetben ő maga is e megkötötte éghez,e behozatali •kötöttséghez ragaszkodik és ezt a maga részére ki akarja használni és biztosítani, akkor, amikor annak semmi különös értelme nincsen. En arra kérem a miniszter urat, — hangsúlyozom, kifejezetten azokról az esetekről beszélek, amikor kisemberek határmenti forgalomban a maguk épületei részére akarnak fát behozni és olyan vidékekre hivatkozom, ahol már a múltban is ez a gyakorlat volt érvényben — méltóztassék intézkedni, hogy ez a beszerzési lehetőség a jövőre nézve is biztosíttassék, inert egy ilyen kisembernél, akinek épületfaszükséglete sokszor 500—600—700—800 pengőt tesz ki, ez a differencia párszáz pengőt jelent és párszáz pengő egy kisember építkezésénél igen jelentős tényező. A kormány a maga részéről a kisemberek szempontjait állandóan előtérbe helyezi, hiszenisimételten láttuk, hogy a cipő-, a ruha- és más anyagok beszerzésére külön akciókat is indított, míg itt nincs szükség a kormány részéről semmi egyébre, csak arra, hogy ne akadályo!zza meg, hogy az a kisember közvetlenül, minden állami támogatás nélkül szerezhesse be a maga épületfaszükségletét. , ,,