Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

Az országgyűlés képviselőházának 2* Én bizom abban,, hogy ha a kereskedelem­ügyi ^ miniszter úr, aki szívén viseli ezeket a kérdéseket, megvizsgálja ezeket a dolgokat, — bizonyára felteszem, hogy talán tudomása sem volt róla — a maga részéről intézkedni fog, hogy ez a most fennálló helyzet megszűnjék és a behozatal lehetővé tétessék. Elnök: A kereskedelem- es közlekedésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Bornemisza Géza a kereskedelem- és közle­kedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T. Ház! Horváth Ferenc képviselő úr interpellációjára, amelyben a ha­tármenti fabehozatal szabaddá tételét kívánja, (Horváth Ferenc: Azt, hogy az engedélyek adassanak ki kisembereknek is! Nem a sza­baddátételt!) illetőleg, hogy engedélyek adas­sanak kisembereknek is, a következőket vála­szolom: A behozatali korlátozások életbeléptetése, mint méltóztatnak tudni, azzal kapcsolatos, hogy a magyarországi fabehozatal igen nagy­fontosságú mezőgazdasági cikkek kivitelével áll szemben és Magyarországnak igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy minden Magyar­országba bekerülő famennyiséggel szemben megfelelő mezőgazdasági cikkeket tudjunk exportálni. Ez volt az oka annak, hogy a fa­behozatal kontrollját voltunk kénytelenek be­vezetni és ez volt az oka annak, hogy olyan kisebb mennyiségeket, amelyeknek, behozatala esetén esetleg ezek a mennyiségek elvesznének a mezőgazdasági export szempontjából, nem engedélyezünk, másrészt pedig a nemzetgazda­sági szempontból is sokszor hátrányos kis­mennyiségű épületfák beszerzésénél megfelelő gondossággal járunk el, mert hiszen a kisebb mennyiségben való vásárlás kétségkívül min­dig drágább. Ettől eltekintve azonban minden olyan esetben, amikor megfelelő méltánylást érdemlő esetet konstatáltunk, adtunk behozatali enge­délyt. Azt hiszem, a képviselő úr is tudomás­sal bír erről, hiszen a képviselő úrnak inter­venciójára adtunk a múltban (Horváth Ferenc: Egy esetben!) egy vágón épületfa külön beho­zatalára engedélyt és Flandorffer képviselő úr multheti intervenciójára is bizonyos tűzkáro­sult gazdák részére három és fél vágón beho­zatalára engedélyt. Minden egyes esetben tehát, amikor méltánylást érdemlő körülmények fo­rognak fenn, a minisztérium természetesen túl­teszi magát azon az általános elven ; hogy csak kereskedőknek ad behozatali engedélyt. De azt hiszem, hogy annak szem előtt tartása miatt, hogy a mezőgazdasági exporthoz fűződő igen nagy érdekeinket ne veszélyeztessük, helytelen lenne egy generális rendelkezést kiadni ezen a téren. Viszont a képviselő úrnak megígérem azt, hogy minden olyan esetben, — amint a múltban történt, a jövőben is — amikor mél­tánylást érdemlő körülmények forognak fenn, a határmenti lakosságnak készséggel rendel­kezésre fogunk állani. Hangsúlyozom azonban, hogy kizárólag csak saját szükségletre, mert a múltban olyan sajnálatos események fordul­tak elő, hogy ilyen engedélyek megadása ese­tén a behozott famennyiséggel házaltak és azt részben továbbadták, ami már kétségkívül nem az ilyen határmenti gazdák feladata és ahol a kereskedelmet kikapcsolni nem lenne indokolt. Kérem a válaszom tudomásulvételét. (He­lyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vi­szonválákz joga megilleti. 8. ülése 1937 június 9-en, szerőÁn. 40Ü Horváth Ferenc: T. Ház! A miniszter úr válaszát abban a részében, hogy a jövőben a maga részéről, méltányos esetekben, lehetővé kívánja tenni a behozatalt, tudomásul venném, de a magam részéről jobban szeretnék egy ge­nerális rendeílkezést ebben az esetben. Mert ha jogosult ez a behozatal, ha jogosult, hogy ilyen behozatal megengedtessék, akkor én jobban szeretném, ha nemcsak azokban az esetekben tétetnék lehetővé a behozatal, amikor esetleg egy képviselő hívja fel a figyelmet a külön­leges szempontokra, hanem általában lehetővé tétetnék ez a behozatal minden kisember szá­mára, képviselői közbenjárás nélkül is. _ Ami azt illeti, hogy természetesen^ csak a saját faszükségletüket hozhassák be ezek az emberek, először is a kormánynak módjában van megfelelő községi bizonyítványt, igazolást kérni ' arról, hogy az illető kérelmezők saját szükségletéről van szó, másodszor módjában van az államnak ellenőriztetni, hogy házalás ne történjék a behozott fával. Ami a miniszter úr válaszának azt a részét illeti, hogy fontos, hogy a mezőgazdasági ex­portot ezzel ne csökkentsük, mert hiszen a fa­behozatallal megfelelő mezőgazdasági export áll szemben, nézetem szerint ez a tény nem veszélyeztetnék, mert hiszen ezek az emberek behozatali engedély alapján hozzák be a fa­szükségletüket, (Bornemisza Géza kereskede­lem- és közlekedésügyi miniszter: Kis mennyi­ségeket nem lehet ellenőrizni!) ellenőrizhető mennyiségeket hoznak be, ellenőrzik is azokat a határon. Vámbiztosságokon jönnek keresztül ezek a mennyiségek, tehát ellenőrizhetők, úgy­hogy én a magam részéről a dolgoknak azokat a veszélyeit -nem látom, hogy ezek a kis meny­nyiségek veszélyeztetnék a mezőgazdasági exportot, de nem látom azt sem, hogy az ellen­őrzés lehetetlen volna. Lehet, hogy bizonyos szervek, amelyek meg akarják akadályozni ezt a jogosult igényt és jogosult kérelmet, ilyen kifogással állanak elő, de a valóságban ezek a kifogások nem igen állják meg a helyüket. En jobban szerettem volna, t. miniszter űr, ha egy generális intézkedésre kapok választ, mert hiszen ez meg volt a múltban és amikor ez a behozatali kötöttség megszűnik, meglesz a jövőben is. Reméljük, — hiszen ez egy átmeneti állapot, — hogy a mai helyzet sokáig nem tart, talán egy-két esztendeig, talán még addig sem és akkor ' megint helyreáll a normális helyzet, .amikor is az a szükséget szenvedő, nél­külöző kisember ismét be fogja hozni a faszük­ségletét. Tehát az átmeneti időre is csak azt ké­rem, hogy a kormány tegye lehetővé, r hogy ezek az emberek ez alatt az átmeneti idő alatt is ilymódon fedezhessék faszükségletüket. En arra kérném a miniszter urat, hogy ennek a kérdésnek méltóztassék különös figyelmet szentelni, méltóztassék ezt a jövőben megvizs­gáltatni és egy generális intézkedéssel lehetővé tenni a határmenti forgalomban, ezeknek az embereknek számára a fabehozatalt. Elnök: Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak az interpellá­cióra adott miniszteri választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! — Kölcsey István: Hol az ellenzék? Merre van? — Horváth Ferenc: Fontos kérdést tárgyal!) A Ház a választ tu­domásul veszi. Meizler Károly képviselő úrnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz Kakács Lajos kálváriái tárgyában intézni kívánt interpellá­ciójára tőlem halasztást kért, amit megadtam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom