Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

Az országgyűlés képviselőházának 2 28. ülése 1937 június 9-én, szerdán. 401 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a 'szo. Gr. Festetics Sándor: T. Ház! A miniszterelnök ur nemrég azt az óhaját fejezte ki, hogy az alkotmányjogi javaslatokat nyugodt politikai légkörben kívánja letárgyalni. (Csoór Lajos: Ez már ki van zárva!) A magyar nemzeti szocialista párt teljesen magáévá tette a miniszterelnök úrnak ezt a teljesen indokolt kívánságát és a maga részéről, amint a mult is bizonyítja, mindent elkövetett, hogy létrejöjjön az alkotmányjogi javaslatok: letárgyalásához szükséges politikai légkör. Elhalasztottuk gyűléseinket abban az időben, — teljesen motu proprio — amikor attól kellett volna tartani, hogy önhibánkon kívül is olyan incidensek 'keletkezhetnek, amelyek ezt a nyugodt légkört megzavarni volnának alkalmasak. Éppen ezért rendkívül sajnáljuk, hogy minden jóigyékezetünk dacára olyan jelenségekről kapunk napról-napra jelentéseket,, amelyek nemcsak hogy nem alkalmasak ezen nyugodt légkör fenntartására, hanem egyenesen provokálóan hatnak, elégedetlenséget, elkeseredést idézvén elő. Ertem ez alatt egyes egyének következetes politikai üldözését. Ne méltóztassanak -engem félreérteni, igen t. képviselő urak. En ezzel az interpellációval nem akarok revolverezni sem a kormány ellen, sem a belügyminisztérium ellen. En teljesen tisztában vagyok azzal és jól tudom azt, hogy valahányszor jogos és méltányos panasszal jöttem a minisztériumhoz, ' vagy a minisztérium közbiztonsági osztályához, Boór Aladár őméltóságához, ezeket a panaszokat mindenkor a legigazságosabban és a legmesszehatóibb módon honorálták. (Csoór Lajos: Nagyon szerencsés ember!) Itt azonban arról van szó, hogy teljesítem-e vagy nem teljesítem képviselői kötelességemet, itt arról van szó, hogy oldalára állok -e vagy sem, szegény üldözött embereknek, itt arról van szó, hogy vannak autonóm hatóságok, amelyek nem nagyon pontosan alkalmazkodnak az igen t. kormány intencióihoz. Itt tényleg önkényes üldözések vannak folyamatban és ezekre akarom az igen t. kormány figyelmét ráterelni. Nem fogok az esetek nagy tömegére kiterjeszkedni, pusztán két esetet hozok elő. Először elmondok egy esetet, amely egy olyan egyénre vonatkozik, aki tulajdonképpen nem is tartozik az én pártomhoz, de az igazság megköveteli, hogy ennek ügyét is védelmezzem. Ezt az embert Gergely Istvánnak hívják, biharkeresztesi lakos, a Böszörményi-féle pártnak volt a tagja. (Dalin Jenő: Kaszások, ajaj!) Amikor annak idején megindították a bűnpert Böszörményi és társai ellen, ő ellene is megindították a bűnvádi eljárást, azonban a bíróság bűncselekmény hiányában teljesen felmentette. Bemutatok a t. Háznak egy hatósági erkölcsi bizonyítványt, amely így szól, (olvassa): »... rendőri felügyelet alatt áll, azonban az ezt megelőző időben erkölcsi és politikai megbízhatósága ellen«, — tehát hangsúlyozom, politikai megbízhatósága ellen — »kifogás nem merült fel.« Annak ellenére tehát, hogy az illető erkölcsi és politikai megbízhatósága ellen kifogás nem merült fel, annak ellenére, hogy a bíróságnál elejtették a vádat, mert kiderült, hogy teljesen ártatlan, annak ellenére, hogv a községben köztiszteletnek és közbecsülésnek örvend, mert mindenki tudja, hogy rendkívül hazafias és nagyon becsületes ember, mégis az illető már egy év óta rendőri felügyelet alatt áll. (Br. Berg Mikga; Oki — Meizler Károly: Mi az indok? — Zaj a baloldalon.) Majd rászorulnak önök még a kaszásakra is. (Ellenmondások balfelől. — Dalin Jenő: Aratáskor! — Derültség.) Majd amikor a vereséget aratják! Itt van azután egy másik eset, amely kapcsolatban van a nagyon szomorú hardi esettel, amely három ember igen súlyos sebesülésével végződött, akiket igazán csak az orvosi tudoszomorú esetet nem akarom újból ide a Ház elé hozni, de rá kell mutatnom arra, hogy ebből a hardi üldözésből kifolyólag még ma is állandóan üldözés tárgya dr. Csilléry András földbirtokos úr, sőt az ő özvegy édesanyja, özvegy Csilléry Andrásné is. Minden alkalommal mindenféle ürüggyel eljárásokat indítanak ellenük. így például május 26-án házkutatást tartottak Csilléryéknél azon az alapon, hogy egy elbocsátott dohánykertész feljelentette dr. Csilléryt, hogy fegyvereket tart elrejtve a házában. Kijöttek a csendőrök» házkutatást tartottak, megtalálták a régi, ócska, rozsdás fegyvert, de nem a Csilléry-féle kúriában, hanem éppen a dohánykertész házának padlásán. Ennek ellenére megindították az eljárást Csilléry ellen. Amikor a hardi esetből kifolyólag pénzbüntetésre ítélték dr. Csilléry Andrást s ezt a pénzbüntetést átváltoztatták elzárásbüntetésre, dr. Csilléry hatósági orvosi bizonyítvány kíséretében benyújtott egy kérvényt és kérte az elzárásbüntetés elhalasztását egészségi okokból. A hatóság azonban, annak ellenére, hogy a hatósági orvos a halasztást szükségesnek tartotta, a bizonyítvány fölött Tvanirendre tért és egyszerűen kijelentette, «...„;. ^ ő nézete szerint a betegség nem olyan, hogy halasztásra szükség volna. T. Ház! Ha már most közelebbről megvizsgáljuk, bogy hogyan változtatták át ezt a pénzbüntetést elzárásbüntetésre, akkor azt látjuk, hogy — úgylátszik — nem egészen törvényszerű módon, mert az érvényes jogszabályok szerint csak úgy lehet átváltoztatni egy pénzbüntetést elzárásbüntetésre, ha előbb bebizonyosodik, hogy a pénzbüntetés behajthatatlan és akkor jegyzőkönyvet kell erről felvenni. Ez a jegyzőkönyv azonban sohasem lett felvéve; Csilléry András ezt a jegyzőkönyvet sohasem látta, ő ezt a jegyzőkönyvet soha alá nem írta s nem is írhatta alá, mert ezt az eljárást állítólag Cece község elöljárósága folytatta le ugyanakkor, amikor Csilléry András a pécsi egyetemen tanult és nem is volt otthon. Abban az. időben, amikor fogházbüntetését töltötte, kétszer tartottak házkutatást a házában, mindig azzal az ürüggyel, hogy elfogatási parancs van ellene, holott már tényleg el volt fogva és már büntetését ülte le a székesfehérvári ügyészség fogházában. Azt hiszem, hogy itt egész világosan kilátszik a lóláb. En nem akarok itt senkit egyénileg megtámadni, nem akarok senkit egyénileg megvádolni, csak kérem az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék ezeket az ügyeket kivizsgálni és azután, ha bűnösök vannak, akkor a bűnösöket méltóztassék egyszer már példaadásként drákói szigorral megbüntetni. Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. Széll József belügyminiszter: T. Képviselőház! Nincs tudomásom arról, hogy a hatóságok