Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

402 Az országgyűlés képviselőházának vagy egyes hatósági közegeik egyeseket politikai állásfoglalásuk miatt jogtalan elbánásban részesítenének. Nagyon természetes és magától értetődik, hogy a képviselő úr által említett eseteket meg fogom vizsgálni és az azokban netán .bűnösöknek találandókat ugyan nem drákói szigorral, ahogy a képviselő úr kívánta, (Gr. Festetics Sándor: Az kár lesz!) hanem csak igazságos, objektív szigorral fogom megfelelő elbánásban részesteni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga! Gr. Festetics Sándor: T. Ház! A belügyminiszter úr válaszát várakozással tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyminiszer úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és, közlekedésügyi miniszter úrhoz, az autobuszengedélyek kiadásának antiszociális kezelése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi és közlekedésügyi miniszter úrhoz az autobuszengedélyek kiadásánál a szociális és kisipartámogató szempontok figyelembevétele tárgyában. Van-e tudomása- a miniszter úrnak az Isaszeg—Dány—Zsámbok közötti járatra kért személyautobusz engedélyezésének ' körülményei felől? Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy az engedélyt — az engedélyezés általános ^feltételeinek való megfelelés esetén — az a kérelmező haladéktalanul megkapja, aki 1. az engedélyt először kérte, 2. aki mint kisiparos-vállalkozó elsősorban tarthat igényt állami ^támogatásra, 3. akinek az autóbuszjárata a Máv. utasforgalmának fokozására alkalmas, 4. aki mellett az érdekelt községek állást foglaltak? Hajlandó-e a miniszter úr a jövőben hasonló ügyekben a magyar, a szociális, a közérdekű szempontokat mindig szigorúan szem előtt tartani? Csoór Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Sok alkalommal interpelláltam már a Házban közérdekű dolgokban. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem újság!) Méltóztassék megengedni, r hogy ez alkalommal egy magánügvet nem az én magánügyemet, hanem egy tisztességes kisembernek a magánügyét adjam elő. örülök annak, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr jelen van, mert így fenntartás nélkül tárhatom elő azokat az abszurd állapotokat, amelyek a vezetése alatt álló minisztériumban uralkodnak és amelyekre példa a felhozandó eset is s amelyekről maid későbbi interpellációim során leszek bátor beszámolni. Méltóztassék meghallgatni ezt a konkrét esetet. Egy Soltész nevű autobuszvállalkozó, egy családos kisember kérelmezte, hogy autóbuszjáratát hosszabbítsák meg egy hat km hosszú autóbuszjárattal. Ezt a kérelmet a kereskedelemügyi miniszter kiadta az illetékes alsófokú hatóságoknak. A község, a járás és a vármegye a legjobb ajánlással azt mondotta, hogy mindkét érdekelt község érdekében feltétlenül szükség van erre az autóbuszjáratra. 2 28. ülése 1937 június 9-é% szerdán. Élvén azzal a gyanúperrel, hogy nem mindig a kisemberek érdeke nyer kellő elintézést a minisztériumokban, eljártam Hallá kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár úrnál, aki ismerte az alsófokú hatóságok jelentését és azt mondta, s a referenst is utasította, hogy ezt az engedélyt próbaképpen hat hónapra adják ki. A referens azt mondta erre, hogy kifogjuk adni. De hogy még se legyen igazuk az alsófokú hatóságoknak és még se legyen igaza a kereskedelemügyi államtitkár úrnak, egy újabb eljárást indítottak, amelyben újból viszszaküldték az ügyiratokat az alsófokú hatóságokhoz és helyszíni tárgyalást tartottak. Azt, hogy ennek mi volt a magyarázata, megállapíthatjuk abból, hogy ott a környéken van egy másik autobuszfuvarozó vállalkozó is, akinek jelenleg is van összesen 47 km hosszú autóbuszjárat-távolsága, míg a kérelmezőnek csak 17 km-es fuvarozási távolsága van. Mármost ez a nagyobb vállalkozó közbelépett, hogy ezt az autobuszfuvarozásí engedélyt ne az a kisember kapja meg. hanem adják őneki, akinek már úgyis van 47 km-es autóbuszjárata, akinek van az államtól 200—300 pengő nyugdíja, akinek van több bérháza és akinek van egy nagyobb autófuvarozási vállalata is. A kereskedelemügyi minisztérium kiküldötte kiment a helyszíni tárgyalásra. Azt mondhatom, hogy tűrhetetlen volt ez a helyszíni tárgyalás. A községi jegyzők és hivatalos hatóságok többek között beidéztek egy vitézt, akinek a vaskoronarendtől kezdve minden kitüntetése megvan, de f beidéztek másokat, előkelő és igazán tekintélyes és tiszteletreméltó magyar emberek jelentek meg a helyszíni tárgyaláson ez előtt a kereskedelemügyi miniszteri kiküldött előtt. Az eredmény az lett, hogy a szó szoros értelmében leterrorizálta ezeket a hatóságokat, például ilyen dolgokkal, amiket most el fogok mondani. Ennek a járatnak engedélyezését ezek a községi hatóságok többek közt azzal indokolták, hogy szükségük van ennek a kisembernek autobuszfuvarozására, mert postát akarnak szállítani. Azt mondották, hogy kérem, ezzel az^ autóbuszfuvarozóval az utasokat a Máv. állomásaira alkarjuk szállítani, nem pedig a Hév. állomásaira. Azt mondta erre a kereskedelemügyi miniszter kiküldöttje, hogy nekem nem fontos, hogy a Máv. személyfuvarozása szaporodjék, À végeredmény az lett, hogy a szó legszorosabb értelmében leterrorizálta a jelenlevő hatósági közegeket a kereskedelemügyi miniszter kiküldöttje. Ennek következtében egy ötkilométeres távolságra vonatkozó engedélyt a nyakába varrtak egy olyan sváb, amellett nyugdíjjal, több bérházzal és nagy autobuszfuvarozással rendelkező vállalkozónak, amely engedélyt egy kisember, egy kezdő iparos, egy becsületes magyar ember kért a kereskedelemügyi minisztertől, akire a kereskedelemügyi minisztériumtól kezdve lefelé, minden hatóság azt mondotta, hogy meg kell neki adni az engedélyt, mert a közsésmek és a MárV.-uak érdeke. Mélyen t. Képviselőház! Az iparügyi miniszter úr szereti felvenni a szociális gondoskodás köpönyegét, az ilyen eljárásban azonban nem látom ezt a szociális gondoskodást, mert egy olyan embernek biztosít jijabb és újabb koncessziókat, akinek már bő keresete, nyugdíja van, bérházai vannak, ugyanakkor pedig egy kezdő iparost elüt attól, hogy életlehetősége legyen. Ez nem szociális gondosko-