Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

Az országgyűlés képviselőházának êi szemben. Megítélésem szerint — és ez köztudomású — a nyilvános megvitatási lehetőség, a nyilvános kritika joga. Ez a rendszer ezt a nyilvános megvitatási és kritika-jogot száz százalékig biztosítja, vagyis ez a biztosíték adja meg az alapot és lehetőséget arra, hogy ez a rendszer a népképviselet, a parlamentarizmus elvének keretei közé 'beilleszthető legyen. Azonkívül teljes mértékben megmarad úgy a 33-as bizottság, mint a törvényhozás részére a minisztérium felelősségrevonásának, a számonkérésnek a joga. Az előadottakhoz pótlólag a következőket fűzöm hozzá. Mi teljes őszinteséggel, fenntartás nélkül, mentális rezerváció nélkül a parlamentáris rendszer hívei vagyunk. Velünk szemben a diktatúra vádját csak a mesék birodalmából lehet előszedni. (Zaj.) Mi ismerjük a parlamentarizmus hibáit és ezen hibák dacára is fenntartandónak véljük a népképviseleti rendszert. Megállapíthatjuk, hogy ennek a rendszernek egyik hibája éppen az, hogy rendkívüli esetekben, késedelem nélkül foganatosítandó intézkedések megtételére nem alkalmas. Éppen ennek a hiátusnak a pótlására alkalmas, ez a felhatalmazás, hiszen vannak olyan intézkedések ... (Propper Sándor: Meddig?) 1938. július l-ig. (Propper Sándor: Azután ismét egy évre prolongálják és így megy ez ad infinitum.) Elvileg nem kívánjuk ezt a gyakorlatot prepetuálni (Rassay Károly: Ellentmond ReményiSchnellernek!), amely rendkívüli viszonyokra alkalmaztatott, de meggyőződésem szerint ma is rendkívüli viszonyok vannak. Ez a kivételes felhatalmazás valóságos hiátust pótol, mert alkalmassá teszi a parlamentet közvetve az országos bizottság útján sürgős intézkedések megtételére. Azonkívül a minisztériumot felelősségre vonhatja az országos bizottság, felelősségre vonhatja az országgyűlés. Amikor azt nézem, hogy a bizottság összetétele a pártárnyalatok szempontjából lényegileg ugyanaz, mint az országgyűlésé, úgy érzem, azt is logikusan meg kell állapítanom, vagy legalábbis feltehetem, hogy a parlamentben való nyilvános megvitatás esetén a teendő intézkedéseknek ugyanaz volna a sorsuk, mint ami a 33-as bizottság útján való keresztülvitel esetén, A különbség a kettő közt az időnyerés, vagyis elértük a célt, mart hiszen éppen az időveszteség kiküszöbölésére irányul legfőképpen ez az intézkedés. Az előbbi közbeszíólással kapcsolatban ismételten hangsúlyozom, hogy ennek a felhatalmazásnak a megadása távolról sem jelenti ennek a gyakorlatnak huzamosabb időre való perpetuálását, vagy pedig a költségvetési jog egy részének kasszálását és a népképviseleti rendszer gyengítését. Nyomatékosan bátor vagyok hangsúlyozni, hogy a parlamenti elvhez sokkal közelebb áll, ha rendkívüli esetekben a kormányzat a többségi elv álapján megadott felhatalmazással kap jogot a cselekvésre, mint ha egy nonputarem esetén a hirtelen kényszer által megszorítva felhatalmazás nélkül cselekednék. Meggyőződésem szerint ez a felhatalmazás távolról sem jelenti — mint bátor voltam kifejteni — a parlamenti elv gyengítését; a jelen javaslat ennek a kormánynak kívánja most egy esztendőre megadni a felhatalmazást és nemcsak azért, mert ennek a kormánynak alkotmányos felelősségérzésében bízom, hanem azért is, mert tudom azt, hogy a törvényben lefektetett ellenőrzési lehetőségek kellőképpen megvédik a népképviseleti rendszert, ezt a ja8. ülése 1937 június 9-én, szerdán, 381 vaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Béldi Béla képviselő úr. Nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik Rassay Károly képviselő úr. Rassay Károly: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam teljesen logikusan két részre választotta az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Valóban, ennek a törvényjavaslatnak, amelynek két érdemleges szakasza van, két egymással nagyon kevéssé összefüggő érdemleges rendelkezése van. Az egyik, az 1. § rendelkezik immár hetedszer iaz 1931-ben a kormány részére megadott rendkívüli felhatalmazásnak újabb egy évre való meghosszabbításáról, a 2. § pedig a büntetőtörvénykönyv különböző rendelkezéseinek összevonásával egy új bűncselekményt, a vészhírterjesztés vétségét statuálja » magyar büntetőjogban. Politikai súlya természetesen az elsőnek van nemcsak azért, mert súlyos alkotmányjogi kihatású, hanem azért is, mert önkéntelenül felveti a kormánnyal szemben a bizalom vagy bizalmatlanság kérdését. • Én azonban mégis a 2. § rendelkezéseivel kívánok először foglalkozni, nemcsak azért, mert ez a rendelkezés nóvumot visz bele a felhatalmazás évről-évre történő meghosszabbításáról szóló törvényekbe és a magyar büntetőtörvénykönyvbe is, hanem azért is, mert ezzel a szakasszal kapcsolatban alanyi, mondjuk lova* gias elintézni való ügyem van az igen t. igazságügyminiszter úrral. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. igazságügyminiszter úr, amikor az egységespártban ezt a javaslatot tárgyalták, beszédének végén egész klasszikus magasságokig emelkedve, a következőket mondotta: A javaslat úgynevezett rémhír szakaszával kapcsolatban a párt energikus támogatását kéri, nehogy -^mondotta — az álürügyek örve alatt az igazság és a hazugság küzdelmében a hazugság az igazság fölé kerekedjék. (Farkas István: Ez az a nagy emelkedettség?) Amikor ezt a javaslatot az egyesített bizottságban tárgyaltuk, akkor és ennek a szakasznak rendelkezéseivel szemben hangoztattam a magam kifogásait és így ne vegye rossznéven tőlem az igen^ t. igazságügyminiszter úr, ha ezt az általánosságban tett megállapítását a magam részéről is nehezményezem és vissza is utasítom. Az igen t. igázságügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy az együttes bizottságban, de az azóta is elhangzott felszólalásokban is mindenki kerülte azt, hogy a valótlanság, a hazugság védelmére kelljen és ezzel szemben az igazságot akarja elbuktatni. Senki sem akarta, senki sem akarja ezt és ha az igen t. igázságügyminiszter úr pártjának energikus támogatását híyja^ segítségül, akkor én pártjának jogászi érzékét és lelkiismeretét fogom segítségül hívni, amikor ezzel a szakasszal foglalkozni fogok. A szakasz a valótlan hírek íkoholását és valótlan hírek terjesztését kívánja büntetni. Amint méltóztatik látni, először a hazugságot kívánja megbüntetni, a valótlan hírek koholását. Ez ellen sem a bizottságban, sem itt, senki kifogást nem emelt. (Gr. Sigray Antal: Nem is lehet!) Ott, ahol a tudatos elem jelen van, ahol valaki tudatosan valótlanságokat kohol abból a célból, vagy olyan formában, hogy, azok nagy, nemzeti érdekéket sérthetnek, senki sem fog az illető egyén védelmére kelni. A második rész, a valótlan hírek terjesz5á*