Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

26 Az országgyűlés képviselőházának hacsak egy kis módja is — földhözjutni, ami- . kor a földárak — különösen nálunk — óriási mértékben emelkednek. Mi fog 'bekövetkezni? Az, ami 1921—22-ben. (Némethy Vilmos: Ugyanezt akarják kivárni!) Ebben a községben» Kapuvárott ma szabadkézből négyszögölenként csak 2.20—2.40 pengőért lehet földhözjutni és egy.hold földért 8 mázsa bért fizetnek évente. (Horváth Zoltán: Lehetetlen! — Baross Endre: Mire használják azt a földet? — Horváth Zoltán: Mindegy, hogy mire! Ha mannát termelnek, akkor sem éri meg! — ' Zaj.) Mikor megkérdeztem tőlük, hogy: »mit csinálnak maguk szerencsétlen emberek?« azt mondták, hogy ha a szalmájuk megmarad, már jó nekik, mert öt-hat tagú családjuk legalább dolgozik egész esztendőn keresztül. Nekem az volna az észrevételem» hogy ahol ilyen óriási a feszültség, ott lehetetlenség ezt a problémát ilyen módon megoldani. Hiszen azokon a sűrűn lakott részeken vannak kilométeres távolságok, ahol nincsen község, például Kapu.vártól északra egészen az osztrák határig 15 kilométer^ mélységben egyetlen falu sincs. Azzal a kéréssel fordultam a hitbizomány urához, kérve-kértem őt, hogy konszenzusban a vidékkel próbáljunk megoldást találni. Nem akarjuk mi <a földet elkommunizálni» elvenni, erről szó sincs. Ma az emberek nem tudnak érte fizetni, mert 30% a vételárelőleg és 6% a különböző költségekre való előleg. Ilyen földárak mellett, amilyenek ott vannak, 36%-ot képtelen az a kisebb gazda megfizetni, aki elsősorban jogosult volna arra, hogy földet kapjon. Mert kérdem, kik vesznek ma földet? Vesznek nyugdíjasok, akik vidékre mennek, vesznek a cukorgyárak, — az én megyémben nemrég vásárolt az ottani cukorgyár ezer holdnál nagyobb birtokot — vagy vásárolnak földet városi emberek tőkebefektetésre, csak éppen az nem tud földet venni, aki azt megmívelni tudná és azon exisztenciát tudna magának teremteni. A. leghelyesebb megoldást abban az irányban látom, hogy ma, amikor a gazda még nem erősödött meg, hiszen alig egy-két esztendeje, hogy könnyebben lélekzik és most fizeti ki adósságait és adóhátralékát, — mert nálunk olyan a gazda, hogy ha adóhátraléka van és pénzhez jut, az első az, hogy bemegy a jegyzőhöz és kifizeti — amikor még nem erősödött meg annyira, hogy tőkét tudott volna magának gyűjteni és földet vásárolhatna, mondom a megoldást abban látom, ha kis bérletekhez olcsón tudna hozzájutni. Olcsón azért, mert előfordul, hogy ugyanazért a földért, amelyért a nagybérlő 80 kilogrammot, vagy egy mázsát fizet bérben holdanként, a kisember 2—3 mázsát fizet. (Némethy Vilmos: Államtitkár úr, ezt ellenőrizni kellene!) Nekem az a .meggyőződésem, hogy a tulajdonos is jobban járna, ha kisbérletbe adná a földjét, mint akkor, ha házi kezelésben tartja meg. Nekem az az érzésem, hogy itt inkább a hitbizományi intézők, gazdasági felügyelők és egyéb alkalmazottak érdekei játszanak szerepet, amikor nem akarják a földet kisbérletbe kiadni, hanem inkább házikezelésben tartják meg. Olvastam a mostani hitbizományi tulajdonos gyámjának a levelét, amelyben felhívja a kiskorúak figyelmét arra, hogy Eszterházától Sopronig arannyal kövezhetik ki az utat, ha kisembereknek adják bérbe a földet. Azok becsületesen fizetnek és sokkal többet tudnak kihozni a földből, mintha házi kezelésben tartói, ülése 1937 május 31-én, hétfőn. ják. És itt vannak még a szociális, erkölcsi és nemzetpolitikai szempontok is, amelyeket elsősorban kellene figyelembe venni. Említettem a gazdasági szempontot is. Erről unos-untig beszéltem már. Beszéltem arról, hogy a kisbirtok sokkal intenzvebben termel és többet jelent a nemzeti termelés szempontjából, mint a nagybirtok. (Némethy Vilmos: Ezt azonban csak az adóügyi hatóságok ismerik el, a nagybirtok szakértői nem!) Itt van Makkai János képviselőtársunknak nemrég megjelent könyve, amelyben ugyanazt a nézetet vallja, mint mi, hogy a kisbirtok;, a kistermelő, sokkal intenzívebben használja ki a földet és többet produkál export szempontjából is. Csak néhány adatot vagyok bátor felhozni arra vonatkozólag, hogy miképpen terelődött át a súlypont a nagybirtokról a 'kisbirtokra, a több exportcikkek szempontjából. Az élő és vágott .baromfikivitel 1921-ben 15*5 ezer métermázsa volt, 1934-ben 270.000 métermázsa; tojásból a kivitel volt 1921-ben 180.000 métermázsa, 1934-ben 95.000 métermázsa; friss főzelékből 1921-ben 160.000 mázsa, 1934-ben 350.000 mázsa ment ki külföldre. (Némethy Vilmos: Több búzát termel a nagybirtok, de nem tudja eladni. — Zaj.) Nézzük, mi a helyzet az adófizetés szempontjából. Egy kis községet veszek, ahol 1500— 1600 a kisbirtok és 5000 a nagybirtok. Nézzük, mennyi adót fizetnek. Amíg a nagybirtok 76 százalékos terület mellett a földadónak csak 63%-át viseli, ugyanakkor a 24%-os kisbirtok aa adó 36*1%-át fizeti. (Horváth Zoltán: Ez igazságtalan! — Némethy Vilmos: Már két évvel ezelőtt kimutattam ezt! — vitéz Br. Roszner István: A kertnek és a gyümölcsösnek természetesen több, az adója! — Némethy Vilmos: Nincs bebizonyítva, hogy a nagybirtok többet termel és intenzívebben termel! Csináljanak a nagybirtokok is kertet!) Nagyon örülök, hogy éppen egy olyan községet vettem, ahol kerti termelés nincs, mert az 1690 holdból 1021 hold szántó, a többi rét és legelő és körülbelül 30—40 hold nádas. (Némethy Vilmos: A kerti mívelés is a mellett bizonyít, hogy a kisbirtok intenzívebben művel!) Van azonban ennek a problémának egy erkölcsi vonatkozása is. Annyit beszélünk a falu kultúrájáról, arról, hogy a falu erkölcse felemelésére van szükség, azonban, sajnos, ezen a téren sem teszünk semmit. Égy könyvet terjesztek a t. Ház elé, amely nem olyan falukutató munkája, akiről a miniszterelnök úr beszélt költségvetési beszédében, hanem olyan falukutatóé, aki mint doktori diplomával rendelkező intelligens ember, nem szélsőséges valaki, aki statisztikai adatok és a helyszínen szerzett tapasztalatai alapján írta meg könyvét. Azt mondja munkájában (olvassa): »Azok á faluért dolgozók, akik célzatos felületességgel foglalkoznak a faluval, több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak.« Teljesen igaza van. Nem ebből a mentalitásból kifolyólag írta meg tehát a könyvét, hanem az ellenkező szempontokat véve figyelembe. Azt mondja továbbá: »Ez a birtokmegoszlás — ebben a faluban 5000 a nagybirtok, 1600 a kisbirtok — és a szemmel kísérhető elaprózódás ad magyarázatot arra, hogy miért irigy iá mi népünk és miért nehéz őket összefogásra serkenteni valami nemesebb cél érdekében. A falu kisembere csak akkor juthat földhöz nálunk, — a hitbizomány térfoglalása miatt — ha valamelyik társa elbukik.«