Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

358 'Az országgyűlés képviselőházának í hanaszra mentek az emberek, illetőleg amikor egy rendőr jelentette ezeket az izgatásokat, röplapragasztásokat, akkor azt kérdezte tőle: »Talán az orrára ragasztották önnek?« Azt mondta a rendőr, hogy: »Nem.« »Hát akkor mi köze hozzá?« — Tele volt ragasztva az egész város. Sehol egy tettes kinyomozva. Ott van a nyilaskeresztesek boltja, kirakata hónapok óta a legordítóbb, legszemtelenebb iz­gató plakátokkal és könyvekkel tele. Ott van többek közt a megye főispánja, ia város rendőr­tanácsosa és ott vanl a járásbíróság. A bűn­vádi perrendtartás szerint mindenkinek, aki hivatalból üldözendő cselekménynek tudomá­sára jut, ha hatóság, kötelessége közbelépni és kötelessége a királyi ügyészségnek feljelentést tenni. Mindenütt passzivitást látunk, pedig tes­sék elhinni, hogy — amint itt egyszer a Háznak egyik illusztris tagja mondotta — a demagó­giának van olyan fajtája is, ami a nemtevés­ben, a passzivitásban^ a hallgatásban nyilatko­zik meg (Farkas István: Ügy van!), amely nem száll szembe a jogrend érdekében sem azokkal, akiket meg kellene fékezni, hanem, bizonyos százalékra velük kiegyezik. T. Képviselőház! Nem mehet így tovább, helyre kell állítani a jogrendet és helyre kell állítani végre az erkölcsi rendet is. De vájjon az erkölcsi rend helyre van-e állítva, amikor a kormány minden jóakarata ellenére — hiszen gentlemanok mindazok, akik a kormányon ül­nek és az ő gondolkozásuknak az efféléhez semmi köze nincs, mert ők becsületes magyar­gondolkozású emberek — nem érti meg az em­ber, hogy mi fogja meg a kezüket, hogy nem tudnak rendet teremteni és nem tudnak rendet teremteni az erkölcsi életben sem. Ott van Kozma György főispán Szentesen, aki maga is résztvesz izgató gyűléseken. Bot­rányperek vannak és tudjuk, hogy reprezen­tálni alkalmazott maga mellett egy inségmun­kás hölgyet, aki szinte mint a felesége szere­pelt ugyanakkor, amikor a felesége zártinté­zetben volt. Leteszek a Ház asztalára egy ké­peslapot, amelyből kitűnik, hogy például a Bizánc szegedi előadásán is, a kép szerint, fe­leségeként szerepelt és jelent meg az az inség­munkás szép hölgy. Ugyanez az úr már 1936 januárjában, amikor a, szentesi Ínségesek ja­vára írendeztek^ ilyen díszünnepélyt, a szentesi színháziba szintén magával vitte ezt a hölgyet, az alispánné elé ültette őt, sőt Hódmezővásár­helyt és, Szentesen az úriházakat tisztelte meg többször azzal, hogy vitte magával ezt az in­ségmunkás hölgyet és ezeknek az úricsaládok­nak úrnői kénytelenek elfogadni, mint velük egyenrangú hölgyet. Nem tehet róla a hölgy, alkalmazott volt. Inségfizetést kapott. T. Képviselőház! Legutóbb egy másik bot­rányperből — mert ez a kérdés is egy botrány­perben szerepelt — kiderült, hegy az ítélet sze­rint a hivatalos Szentesi Hirlap, vagy a mos­tani Csongrádi Hirlap szerkesztőségében fe­gyencek és kommunista direktóriumi elnö­kök ... (Zaj a jobboldalon. — Lázár Andor iffazságügyminiszter: Mi^ köze ennek a 33-as bizottságról szóló törvényjavaslathoz?) A gaz­dasági és hitelélet rendjének megóvása feltéte­lezi azt is, hogy a jogélet és az erkölcsi élet rendje is megóva legyen, mert egy országnak gazdasági ereje és pénzügyi élete arra is tá­maszkodik, hogy az országban milyenek az erkölcsök. {Zaj a jobbóldalon.) Az a köze hozzá, t. miniszter úr. hogy egy országnak fundamen­tuma az igazság és az erkölcs, Amikor ilyen 27, ülése 1937 június 8 An, kedden. emberek vannak azokban a vármegyékben, akik ebből a fundamentális szempontból kifogásol­hatók, ezek gyakorolják ott a hatalmat, na­gyon természetes, hogy a jogrend mellett a gazdasági és hitelélet rendjét is annak a kör­nyéknek egész területén megrontják (Zaj a jobboldalon.) és megronthatja mindenki, aki a rendbontó, társadalomfelforgató elemekkel, azzal a < söpredékkel, amelyről a belügyminisz­ter úr is azt állapította meg, hogy a nyomor vámszedői, közösséget vállal. A főispán saját vallomása szerint tudta, kik az ő hivatalos lapjának alkalmazottai. Mégis csak képtelenség az, hogy visszatér­jek tovább is a szentesi állapotokra, amelyek általában is jellemzők, hogy egy rendőrtaná­csos létezhessék ott, akinek auspiciuma alatt mennek súlyos jegirendbontások végbe. Leg­jobb ; barátja egy Ibolya nevű tanító, akinek testvére, egy Ibolya nevű cipész, a szentesi nyilasok vezére. (Gr. Festetics Doïnonkos: Aha! Itt vagyunk! — Nagy zaj a jobboldalon- — vitéz Várady László közbeszól. — Müller Antal: A cipészek kikérik maguknak!) Nem arról van szó. Csak a személyeket akarom pontosan meg­jelölni. Arról van szó, hogy ezek iaz emberek a rendőrtanácsossal jó viszonyban vannak és a sörözőben egyikük kijelentette, hogy: »Igenis, mi majd megmutatjuk, hogyan tudunk mi pol­gárok is forradalmat csinálni.« (vitéz Várady László: Dajkamesék. Ismerem a szentesi viszo­nyokat! — Zaj a jobbközépen.) T. szentesi kép­viselőtársam, ne fájjon önnek a feje, mi bajom van vele, majd megmondom. Nézze meg, hogy Jánoska Tibor rendőrtanácsos rend-tartása milyen, (vitéz Várady László: Kiváló rendőr­tisztviselő.) Megmondom magának is • miért érint Szentes dolga és sok baja. Nekem is volt lent egy kilencéves kisleányom az egyik ház­ban, amelyre a húsvéti időben rárohant vaja­milyen hitvány söpredék, bezúzta annak min­den ablakát. Holtra ijesztette kisleányomat is. (Vitéz Árpád: Kire vonatkoztatta azt, hogy hitvány söpredék?) Magam is tehát keserves személyes tapasztalat alapján beszélhetek ar­ról, hogy miről van szó. (vitéz Várady László: A szociáldemokraták csinálták például. — Vitéz Árpád: Halljunk csak arról a hölgyről, akit megvertek a múltkor! — Farkas István: Csak védjék! — Zaj.) A sajtó már eléggé meg­világította... (Vitéz Árpád: Melyik sajtó?) A tisztességes sajtó. (Vitéz Árpád: A Színházi Élet?) Nem bántotta azt az asszonyt senki sem. Ha azonban olyan nagyon kíváncsi képviselő­társam ennek az ügynek elintézésére, tesséka mai lapokat elolvasni, hogy az^ illető, aki azután kérdőre vonta az állítólagos támadót az állítóla­gos bántalmazásért, (Vitéz Árpád: Ez állítóla­gos? A többi nem állitólagos?) nem jelent meg a kitűzött párbaj helyén. (Béldi Béla: Apósát küldték oda segédnek!) Ez nem fontos semmi­féle kódex szerint. (Béldi Béla: Hősök, akik asszonyokat bántalmaznak.) És ha bárki vétke­zett, nem lehet érte feldúlni egy város nyugal­mát. De azt, hogy. milyen vigasztalan a helyzet, eléggé illusztrálja, hogy olyan képviselőtár­saim akadnak, akik! ma., amikor már a saját kormányuk megállapítja, hogy mindenfele ilyen rendbontó, tehát a gazdasági eletet is veszélyeztető elemek ütötték fel a fejüket... (Felkiáltások jobbfelöl: Ki állapította meg?) még mindig itt vitáznak velem es zavarólag ellentmondanak. (Zaj a jobboldalon.) % r T. Képviselőház! Mindenki ismeri es tudja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom