Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-221
Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. 21 hangzottak el már a mai nap folyamán is, de az általános vita folyamán is. Mezőgazdasági szakoktatásunk nem -. hasonlítható a nyugati államok mezőgazdasági szakoktatásához, mert elmaradott és talán nincs meg benne a kellő gyakorlatiasság. Az utóbbi esztendőkben ugyan kétségtelenül van ezen a téren bizonyos dicséretes és örvendetes fejlődés, de ezt az ütemet fokozni kell, éppen azért, mert — mint az előbb mondottam — Magyarország mezőgazdasági téren nagyon elmaradott állapotban van. A mezőgazdasági szakoktatással kapcsolatosak a talajvizsgálatok és a talajismereti kérdések is. Ha én arra hivatkozom, hogy Dániában például a birtokok több mint 75%-ánál keresztülvitték már a talajvizsgálatokat, akkor elszomorító, ha ezt összehasonlítom a magyar viszonyokkal. Nem is teszem meg ezt az összehasonlítást, olyan minimális ezzel szemben a magyar talajvizsgálatok száma. Megvan Magyarországon is annak lehetősége, hogy a talajt megvizsgáltassák, de, úgy látszik, hogy a mezőgazdáknak, különösképpen a kisbirtokosoknak egy igen jelentős része még nem is jutott el annak felismeréséhez, hogy milyen nagy jelentősége van a talajvizsgálatnak. Az volna talán a célszerű, ha államilag végeztetnék el ezeket a talajvizsgálatokat és a szükséges felvilágosításokat megadnák talán határrészenként vagy városonként a. mezőgazdáknak a trágyáztatást és a talajerők fenntartását illetőleg. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) Itt van az utak kérdése. À mezőgazdaságnak életérdeke, hogy jó utak legyenek és ezen a téren sem fejlődtek az állapotok és nem haladt az ország előre olyan tempóban., mint amilyenre szükség volna. Ugyanígy van a viziutakKal is. A költségvetésben elég jelentős összeg van felvéve a tiszai hajózással kapcsolatosan bizonyos rendbehozási munkálatokra, de ez az összeg- nem áll arányban azzal a munkával, amely elvégzésre vár. Csak egyet említek meg. Egy olyan hatalmas agrárvárosnak, mint Hódmezővásárhely, nincs tiszai rakodója, noha mindössze hat kilométerre van a Tiszától Nincs megfelelő tiszai rakodója, pedig az emberek a legnehezebb körülmények között is igyekeznek ott rakodni és víziúton szállítani. Nagy jelentősége volna egy hódmezővásárhelyi tiszai rakodónak, mert az egész déli országrészt, egész Csanádot és Békésnek jelentős részét is be lehetne kapcsolni Hódmezővásárhelyen keresztül a tiszai szállításba. A mezőgazdasági iparoknak és a szállítási tarifáknak a kérdése mind olyan kérdés, amelynek terén fokozottabb haladásra és fokozattabb tevékenységre van szükség, bekeni az a véleményem, hogy a meglévő szövetkezeteket fel kell használni. Egyáltalában nem akarok szövetkezetellenes hangokat hallatni, de a szövetkezetek ne akarjanak mindent és mindenáron felfalni. Az a bizonyos egykézrendszer tényleg káros a legtöbb vonatkozásban. A kamillaegykéz például teljes mértékben csődöt mondott. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyik hódmezővásárhelyi kisgazda fellelkesült a lapokban közzétett cikkeken és mivel az idői tavasszal nem is tudta megfelelően megmunkálni a szikes területét. hatholdas székfűterületet hagyott és felajánlotta a Hangya hódmezővásárhelyi főmegbizottjának, hogy mintegy 150 métermázsa eladó székfűterméso van a hat holdon, ami igen jelentős mennyiség. A Hangya-megbízott azonban úgy megijedt ettől a mennyiségtől, hogy azt mondotta, neki a. központtal le kell leveleznie ezt a vételt. Természetesen a székfű nem várt, elvirágzott és az egész termés tönkrement. Amíg tehát nincsenek meg bizonyos területeken a megfelelő felszerelések egy ilyen gyógynövény összgyüjtésére, addig nem szabad a közvéleményben azt a hitet kelteni, hogy most már egykéz van és hogy ezentúl majd mindenféle mennyiséget! korlátlanul felvesznek. Néhány mondattal még vissza kell térnem a szakoktatás kérdésére. Az én felfogásom szerint a szakoktatást a mezőgazdaságban, a mezőgazdasági népesség számára már serdülőkorban el kell kezdeni. A gazdasági ismétlőiskolák helyett célszerűbb volna, ha gazdasági szakiskolákba járhatnának a mezőgazdáknak, a kisbirtokosoknak és a törpebirtokosoknak a gyermekei, de még a mezőgazdasági munkások gyermekei is, ' mert a mezőgazdaságnak szakképzett munkásokra is szüksége van, nemcsak szakképzett birtokosokra. Sőt már az elemi iskolában figyelemmel kellene lenni a szülők foglalkozására. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ezek a falusi és tanyai gyerekek nagyon jól tudják, hogy Jákobnak hány fia volt, ellenben egyáltalán nincs táj- és talajismeretük. Nem ismerik még a saját környezetüket sem, a baját falujuk különféle talaját sem ismerik és egyáltalában a legelemibb mezőgazdasági ismeretekbe sem vezetik be őket. Már pedig ne 1 kern felfogásom, t. Képviselőház, hogy már a fogékony gyermekek lelkébe be kell csöpögtetni egy részről az állatok szeretetét, az azokról való gondoskodás mikéntjének ismeretét, beléjük kell csepegtetni a föld szeretetét és annak tudását, hogy a földből mi mindent lehet kihozni, mi mindent lohet a földből az ország népessége javára előállítani. (Buchinger Manó: Ha van föld!V. Tanyai elemi oktatásunkat gyakorlatibbá kell tenni. Bizony, ha megnézzük tanyai iskoláinkat, ha megnézzük a tanyai iskolák udvarát, kertjét, alkkor elszomorító jelenségeket látűnik. Az is egészen különös jelenség, hogy a tanyákon tanítónőket alkalmaznak, mondhatom, igen nagy számban, pedig a nők egyáltalában nem is valók oda, mert nincs megfelelő környezetük, azonfelül a városokat és falvakat nem tudják megközelíteni. A mezőgazdasággal kapcsolatos oktatásra különben is kétségtelenül alkalmasabbak volnának a férfiak, de emberiességi szempontból is inkább férfiakat kell a tanyai iskolákba kihelyezni, mint nőket. Szomorú jelenségként lehet tapasztalni azt is, hogy a tanyai iskolákhoz és a falvakra büntetésből helyezik ki a tanítókat, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) rendszerint olyanokat, akik azután büntetésnek is érzik azt a helyzetet, amelybe kerültek és a gyermekeken keresztül bosszulják meg vélt vagy talán tényleges sérelmüket. Általában erről az oldalról is hangsúlyoznom kell, hogy a mezőgazdasági népesség sorsának megjavítására minden erőt össze kell fogni ebben az országban és semmi sem drága, amikor a mezőgazdaságról és a mezőgazdasági népességről van szó. (Farkas István: Földet ikell nekik adni! Űj földreformot!) Az előadó úrnak igaza volt, amikor azt mondotta, hogy minden elhangzott szó és biztatás, amely a mezőgazdasági népesség felé hangzik el oktatás formájában, előadásokon vagy bárhol, termékeny talajra hull. Nem is hiszem, hogy valaha is lett volna idő ebben az országban, amikor a mezőgazdasági népesség nem hajlott volna az okos szóra.
