Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-221
22 Az országgyűlés képviselőházának Vannak, akik azt mondják, hogy a mezőgazdasági népesség, a parasztság annyira maradi és konzervatív, hogy minden új dologtól iszonyodik. Ez nem áll, ennek' pontosan az ellenkezője igaiz és ez örvendetes jelenség. A magyar intelligenciának, a magyar intelligens fiatalságnak is nagyon fontos szerepe van éppen a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosan. Ne áhítozzanak mindenáron hivatalok után, hanem, kövessék azok példáját, akik néhányan, mint például Erdey Ferenc, aki Makón a Hagymaszövetkezet élére állott, a magyar földmívelő népesség mellé állottak és igyekeznek az ő magasabb tudásukkal a földmívelő népesség sorsát jobbá tenni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Takács Ferenc: A költségvetést, mivel nem látom benne ezeket a szmpontokat kellően kidomborítva, és főleg mivel nincs megfelelően dotálva felfogásom szerint a földmívelésügyi tárca, sajnálatomra nem fogadhatom el. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Lossonczy István! (Haám Artúr: Ebből a beszédből tanulhatnak a t. szociáldemokrata képviselő urak! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Kéthly Anna: Itt tanulta ő is! — Farkas István: Mi ezt már régen megtanultuk! — Haám Artúr közbeszól. — Buchinger Manó: Tanul valamit, azután go' rombáskodik! — Haám Artúr: Dehogy gorombáskodom! — Takács Ferenc: Talán nem vonja kétségbe, hogy szociáldemokrata... — Zaj.) Elnök: Haám Artúr képviselő urat kérem, hogy a folytonos közbeszólásoktól szíveskedjék tartózkodni. (Haám Artúr: Ki gorombáskodik 1 ! Megdicsértem!) Lossonczy István: T. Képviselőház! Nem feladatom t. képviselőtársammal vitatkozni, mégis kénytelen vagyok egy állítását helyre^ igazítani. At. képviselő úr azt mondotta, hogy egy ötholdas gazda Hódmezővásárhelyen 150 métermázsa székfüvet ajánlott fel a Hangyának és a Hangya ettől a mennyiségtől megijedt. Én mint a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke, a legnagyobb érdeklődéssel figyeltem és alárendelt tisztviselőimmel a legnagyobb mértékben kontrolláltattam a kamillabeváltást, de annak ellenére, hogy az egyes újságokban megjelent támadó cikkekre rögtön kiküldtem az illetékes tisztviselőt, meg kellett állapítanom, hogy ezekből a támadásokból egyetlen egy nem volt helytálló, mert minden alkalommal az összegyűjtött kamillamennyiséget kifogástalanul beváltották, olyan magas áron — 8—34 fillérrel — amilyenről az elmúlt evekben szó sem lehetett. Ha történtek némely hibák, kizárólag az egyes helyi átvevők ügyetlensége folytán keletkeztek. Meg kell állapítanom, hogy 150 mázsa öt holdról^ teljesen helyt nem álló mennyiség lehet. Tájékoztatásul csak annyit akarok mondani, (Takács Ferenc: Próbamérést végeztek!) hogy Dévaványa község 24.000 katasztrális hold területén, ahol 8000 katasztrális hold búzaterület maradt vetetlenül, aminek a legnagyobb része szintén szikes terület és amely az alföldi kamillagyüjtés egyik legnagyobb központja, a folyó esztendőben 160.000 kilogramm kamillát váltottak be, amely mennyiség meghaladja mindazt a mennyiséget, amit eddig abból a községből beváltottak. Azt hiszem, hogy a Hangyának a kisemberek érdekében kifejtett kamillagyüjtő munkássága minden méltánylást megérdemel és ezt ne kárhoztassuk, ellenkezőéi, ülése 1937 május 31-én, hétfőn. leg védjük meg és igyekezzünk kifejleszteni, mert ez csak a kisemberek javára szolgál. Ennyit óhajtottam röviden erre a kérdésre vonatkozólag előadni. Most pedig áttérek felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára. Mint egy tiszántúli kerület képviselője, azt hiszem, természetesnek fog látszani, ha a földmívelésügyi tárca 'költségvetését az Alföld és legfőképpen a Tiszántúl szemszögéből tárgyalom. Teszem ezt a legteljesebb tárgyilagossággal, minden szenvedély, minden elkeseredés nélkül, mert azt tartom, hegy így sokkal többet használok az ügynek, mint azok. akik áldatlan demagógiával és elkeseredéssel tárgyalják annak a Tiszántúlnak az ügyeit, amelynek pedig igazán sok oka van az elkeseredésre. Évszázadokon át itt volt a legnagyobb a pusztítás. A török megszállás itt tartott a legtovább, virágzó falvak váltak pusztasággá és a román megszállás alatt itt rabolták ki legjobban szűkös felszereléseikből a gazdákat. Azután jött Trianon, amely megfosztotta természetes piacától. Erdélytől, az északkeleti Felvidéktől, azután jöttek a gondterhes esztendők, amidőn fagykár, aszálykár, rozsdakár, jégverés pusztította az amúgy is szűkös terméseket, égette kopárrá legelőit és mezőit. A tiszántúli mezőgazdaság kedvezőtlen helyzetének egyik fŐ oka távolsági tarifáinak előnytelensége. Ennek következtében a tiszántúli mezőgazdaság aránytalanul kevesebbet kap termeivényeiért, mint más, szerencsésebb fekvésű országrészek. Mindezek a tarifális bajokat 1934-ben a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara a területén megjelent miniszterközi bizottság elé tárta, de sajnálattal kell megállapítanom, hogy azok a tarifális kedvezmények, amiket kaptunk, még mindig nem elegendők, s ezért arra kérem a miniszter urat, hogy a tiszántúli gazdák helyzetének javítása céljából ezeket a tarifális kedvezményeket újabb revízió alá venni méltóztassék. Nem ellentéteket akarok szítani a Dunántúl és a Tiszántúl között, sőt ellenkezőleg, a megértés arany hídját szeretném felépíteni, de ennek előfeltétele az, hogy a két országrész helyzeti előnyei kiegyenlíttessenek, és a mostoha körülmények között küzködő gazda egyforma teljesítménye után egyforma árat kapjon mindenütt. (Takács Ferenc: Helyes!) A tarifakiegyenlítés első lépcsőjét a vízi szállítás kiterjesztésében látnám és ezért őszinte örömmel üdvözlöm a költségvetésbe beállított 1,700.000 pengőt, valamint az egyes közmunkák költségeinek fedezésére beállított újabb 3.700.000 pengőt, amely hajózási célokra van előirányozva. Azt remélem, hogy ebből az összegből jelentős rész. fog jutni a tiszai hajózás fejlesztésére. És ha még ma is elérhetetlen álom a Duna- és Tisza-csatorna százéves óhaja, úgy mégis jelentős lépésekkel fog előrehaladni a kis vízi hajózás a Tiszának Szolnok és Tokaj között fekvő szakaszán, aminek következtében az uszályok teljes teherrel fognak tudni járni minden vízállásnál. Annál inkább szükséges ennek megvalósítása, miután & békésszentandrási duzzasztóművek megépítésének megkezdésével a Körösök hajózhatóvá tétele is jelentős lépéssel jutott előbbre. Hogy a vízi szállítás a mezőgazdasági termékekre mit jelent, arra legyen szabad idéznem Vass Leó miniszteri osztálytanácsos .megállapításait a brüsszeli nemzetközi hajózási kongresszuson 1935 szeptember havában, ahol megállapította, hogy a Duna—Tisza-csatorna megépítése folytán a vasúti és vízi szállítás
