Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

20 Az országgyűlés képviselőházának alakul. Az előbb már mondtam,, hogy ,a kis­birtokosok is olyan kevéis földdel rendelkeznek az ország különböző részeiben és olyan elmara­dottak a mívelési formáik, a mívelési ágaik, mert nem tudnak tőke hiányában némileg meg­felelőbb mívelési formára áttérni, vagy pedig — sajnos — nem rendelkeznek a kellő intelli­genciával,, amely ebhez szükséges volna — ké­sőbb rá fogok térni a szakoktatás kérdésére is — és így azután a 'kisbirtokosok sem tudnak megfelelő heréket adni. Most tavasszal, ami­kor a mezőgazdasági napszámbérek a munká­nak torlódása következtében a multévihez vi­szonyítva lényeges emelkedést mutatnak, az a helyzet állott elő» hogy a kisebb 'birtokosok egyáltalában nem tudtak munkásokat fogadni, mert egyszerűen nincs, .amiből fizessék őket. Ennek a helyzetnek következtéiben ádáz küz­delem folyik olyan embereik között, akiknek gazdasági helyzete nagyjából azonos, mező­gazdasági munkások és törpebirtokosok, illető­leg kisbirtokosok (között,, és sokszor ellenség­ként állanak egymással szemben azok az em­berek, akiknek tulajdonképpen a legteljesebb testvéries együttműködésre volna szükségük. Gazdasági helyzetük következtében áll elő ez a helyzet, és éppen azért szükséges, hogy a kor­mányzat olyan intézkedéseket hozzon,, olyan különböző mélyreható kormányzati intézkedé­seket, amelyek alkalmasak ennek az állapot­nak megváltoztatására. Életképesebbé kell tenni a törpebirtokokat és teljesítőképesebbé kell tenni a ^kisbirtokokat. A földmívesek — meg kell állapítani — az az ország különböző részein meglehetősen so­kat tettek saját erejükből is ezen a téren. Ha a baromfineveléis terén előállott fejlődést vizs­gáljuk meg, vagy az állattenyésztés fejlődését a tejtermeléssel kapcsolatban és egyéb vonat­kozásokban, akkor azt látjuk, hogy az emberek saját erejükből is igyekeznek. A helyzet azon­ban az, hogy nincs meg a kellő tervszerűség és nincsenek meg a lehetőségek és azok az adottságok, amelyek szükségesek volnának ahhoz, hogy fokozottabb mértékben térhesse­nek át olyan területekre ezek a (kisebb üzem­tulajdonosok, amelyeken azután megfelelő életre és boldogulásra tehetnének szert. A (költségvetés indokolásában a versenyké­pességről beszél a miniszter úr. Meg ikell álla­pítanom, hogy más országoik mezőgazdasága a háború óta sokkal nagyobb léptekkel fejlődött, — (messze magamögött hagyva Magyarorszá­got — mint ahogy a magyar mezőgazdaság fejlődött. Ha csak Bulgária példáját veszem, akkor is azt látjuk, hogy egyes mívelési ágak ebben a kis országban is olyan mértékben ^fej­lődtek, hogy az szinte fantasztikusnak tűnik fel. De ha nyugatra megyek példáért, f yagy északra megyek és Dániát veszem például, akikor, is azt látjuk, hogy a mi mezőgazdasá­gunk helyzete végtelenül elszomorító, pedig Dániában, ebben a kis országban a mezőgazda­sági népesség nem 50%-át teszi a lakosságnak, mint Magyarországon, hanem csak 30%-át. En abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy saját tapasztalataimat mondhatom el Dániával kapcsolatosan. {Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az ottani magas mezőgazdasági kul­túrának személyes tapasztalataim szerint a szövetkezetek az alapjai, továbbá a hatalmas, nagy, magas nívón álló mezőgazdasági mű­veltség. A dán szövetkezetek nagyszerűen fog­ják össze és gyümölcsöztetik az egyének kivá­lóságait és szorgalmát. Nem falusi boltosokat 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. igyekeztek Dániában a fogyasztási szövetke­zetek tönkre tenni, mint ahogy Magyarorszá­gon ez egy időben sajnálatos irányzat és tö­rekvés volt, hanem termelő szövetkezeteket alakítottak,, és ezek a szövetkezetek azután támogatására vannak az ott élő lakosságnak, A szövetkezeteket alulról építették ki» nem fe­lülről, ereszkedett le az egykéz pókként, hogy kizsákmányolja éppen úgy, mint a nagykeres­kedelem tette, a termelőket, hanem azok, akik részeseik a termelésnek, részesei a szövetkezet megalakításának és részesei a szövetkezet ál­tal produkált haszonnak is. A híres dán vaj­termelés például 90*%-ban a szövetkezetek ke­zén van. Ennek a kis országnak — felényi or­szágnak, mint Magyarország — mezőgazda­sági kivitele olyan hatalmas, ami fantasz­tikusnak tűnik fel a mi szemeinkkel vizs­gálva, hogy a sertéskivitelből 448 millió* a vajkivitelből 277 millió, a tojáskivitelből 83 millió pengő, összesen 808 millió pengője van és ugyanakkor Dánia állami költségvetése 393 "1 millió. Magyarország mezőgazdasági összkivitele ezzel szemben 308 millió pengő, költségvetésének alig 25%-a. (vitéz br. Rosz­ner István: Iparosítva van a mezőgazdaság, nem lehet összehasonlítani!) A termények fel­dolgozott állapotban mennek ki. A szakoktatást» amelyre szükségük volt a mezőgazdasági termelőknek, a mezőgazdasági népességnek, maguk teremtették meg. A me­zőgazdasági népesség saját erejéből termelte ki és saját erejéből hozta létre azokat az in­tézményeket, amelyek szükségesek a szakokta­tás ellátására. Elég, ha csak a híres dán nép­főiskolákra utalok, amelyekben a legfontosabb tantárgyak a mezőgazdasági ismeretekkel kap­kacsolatosak. Dánia intelligenciájának is egé­szen más szerepe van ebben,, mint amit sajná­lattal tapasztalunk Magyarországon. A dán intelligencia a legteljesebb erejével támoga­tására van a mezőgazdasági népességnek, jfözt szintén a dán népfőiskolákon keresztül leh^t a legjobban tanasztalni Nálunk, az én megítélésem szerint, már el­múlt az az idő, amikor csak a saját erejére lehetett utalni a mezőgazdasági népességet. Annyira elhaladt Magyarország fölött az idő és annyira el van maradva Magyarország me­zőgazdasági téren,, hogy ha azt várjuk, hogy a magyar földmívesek is saját erejükből építsék fel azokat a szervezeteket, amelyek szüksége­sek ahhoz, hogy itt is intenzívebb mezőgazda­sági termelés keletkezzék, akkor minden vára­kozás meddő marad. De nálunk is megvannak már bizonyos mértékig azok a szervezetek, amelyeket meg­felelően fel lehet használni. Csak a mezőgaz­dasági kamarákra utalok, amelyeknek szerepe egyre inkább domináló lesz a mezőgazdaság­ban. A mezőgazdasági kamarákkal kapcsola tosan nekem az a véleményem, hogy a mező­gazdaság vidéki irányítását — a központi irá­nyítástól eltekintve — teljesen a mezőgazda­sági kamarákra kell bízni. Itt van a kezeim közt a kecskeméti mezőgazdasági kamara 15 esztendős működéséről szóló jelentése és ebből a jelentésből azt látom, hogy nyugodtan rá lehet bízni a mezőgazdasági kamarákra a me­zőgazdaság irányítását. A gazdasági felügye­lők és minden ezzel kapcsolatos állami szerve­zet tartozzanak a mezőgazdasági kamarák köz­vetlen felügyelete alá. T. Képviselőház! A gyakorlati mezőgazda­sági szakoktatásról különböző dicsérő jelzők

Next

/
Oldalképek
Tartalom