Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

280 Az országgyűlés képviselőházának Lajos: Semmi bajuk sincs a nagyjövedelműek­nek!) Rá fogok mutatni és ha ezt kívánják tő­lem, akkor rátérek a bizalmi kérdésnek gazda­sági szempontból való tárgyalására. Bethlen Xstván gróf legutóbb a nagykani­zsai beszédében számos dolgot kifogásolt. így kifogásolta az iparügyi és kereskedelmi minisz­térium kettéválasztását. Meg kívánom állapí­tani a kereskedelemügyi és az iparügyi minisz­térium kettéválasztásával kapcsolatosan, hogy a szétválasztás óta eltelt három esztendő alatt ennél a két minisztériumnál 8*5 millió pengő­vei növekedtek a beruházások és ugyanakkor a személyzeti kiadásnál, tehát a rendszeres ál­laaidó illetmények, a tiszteletdijak és. a segélyek tételénél mindössze 234.000 pengő szaporodást tapasztalunk a két minisztériumnál, vagyis a beruházásoknak alig 2*8%-át. Ha méltóztatnak összehasonlítani ezt azzal a személyzeti kiadás­emelkedéssel, amely általánosan tapasztalható költségvetésünkben, akkor meg kell állapítani, hogy költségvetési szempontból a két miniszté­rium # kettéválasztása semmiféle hátránnyal nem járt. Ha pedig más szempontból teszem ezt bírálat tárgyává, akkor meg kell állapíta­nom 1 , legalábbis a magam részéről, hogy igenis, helyes volt a két minisztérium kettéválasztása. (Rassay Károly: De ha helyes, akkor miért. nincs kettéválasztva? — Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Bizonyítékul elég a kisiparosokhoz for­dulni, bizonyítékul elég utalni arra, hogy azok a szociális intézkedések, amelyeket az iparügyi minisztérium ezalatt az. idő alatt meghozott, teljesen kétségtelenné teszik azt, hogy igenis» szükséges és helyes volt a kettéválasztás és sze­rintem továbbra is változatlanul fenn kell ma­radnia a két -minisztérium kettéválasztásának. (Za,j a baloldalon. •— Rassay Károly: Válasszuk szét!) Ami pedig Bethlen István gróf t. képviselő­társam egyéb kijelentéseit illeti, ne essünk, t. Ház. a feledékenység hibájába. (Rassay Ká­roly: Ne ám, annál inkább, mert sokan együtt ültek ott Bethlen Istvánnal 17, vagy 15 évig!) En nem csodálkozom azon, hogy egyesek elfe­lejtkeznek arról a bizonyos 17 évről, amelyet Rassay t. képviselőtársaim említett, azonban a közelmúlt mégis csak emlékezetünkben marad­hatott és ha emlékezetünkben van, akkor álla­pítsuk meg, hogy abban az_ időben, annak a leócsárolt Gömbös-érának elején 15—20% kamat mellett és ugyanakkor 8—10 pengős búzaár mellett vált lehetővé a mezőgazdaságnak az a leromlása és az a kifosztása, amely valójában megtörtént. Hol vagyunk mi kamat dolgában és hol vagyunk mi a termények ára dolgában attól az állapottól, amely az ezt megelőző idő­ben volt? (Rassay Károly: Bethlen alatt volt 36 pengő is a búza ára! — Dinnyés Lajos : Nem a kormánytól függ a búza ára!) Ha veszem 1 az ipafri munkanélküliséget, ak­kor meg kell állapítanom, hogy 1931-ben még 35.000 Volt a munkanélküli és 1936-ra lecsökkent 14.000 főre. Es ha figyelembe veszem, hogy mennyivel csökkent a magyar mezőgazdaság­nak — éppen a kamatláb csökkenésével kap­csolatban — a kamattartozása, ha megállapí­tom azt, hogy mégis csak komoly lépés volt, mert 250 évig nem történt semmi; a hitbizo­mányi törvény, hiszen addig: egyáltalán nem csinálta'k semmit, (Rassay Károly: Nem sok történt!) ha megállapítom, hogy az egyszoba­konyfhas lakások! ad'ójának elengedése mégis csak koimoly szociális intézkedés volt, ha az 225. Ülése 1937 június U-én, pénteken. iparji törvénnyel ikapesolatban azt látjuk, hogy a régi állapottal szemben ma) már a kisiparo­sok legalább 50%-ban részesednek a szállítások­ból, ha a minimális, búzaár jóságát és szüksé­gességét leszögezem, (Dinnyés Lajos: Nem a ikortmány állapít ja meg, képviselő úr, a búza­árakat, hanem a/ világpiaci árak), ha azt a se­gítséget nézem, amit a Fiaksz. útján a házhe­lyesekkel kapcsolatban és az Ofb.-fÖldesekkel kapcsolatiban tett a kormány, ha a legkisebb munkabérek rendszerét itt előtérbe hozom, amivel az iparügyi^ tárca vitájánál foglalkoz­tam, azután a 48 órás munkahét bevezetését, és azt a tervezett intézkedést, amely a magán ­alkalmazottakkal kapcsolatban fog megtör­ténni, ha idehozomi a családi bér kérdését, amely egy következő szociális: célkitűzés: akkor meg kell állapi tanom, hogy mégis történt va­lami ez alatt a méhány esztendő alatt, imég pedig olyan komoly dolgok történtek, amely e­lyeket nem lehet olyan fölényesen lesajnálni, mint ahogy az történt Nagykanizsán. (Baross Endre: Neki sokat szabadD Ha figyelembe vesszük a nemzeti jövedelem fluktuálását, hogy egy személyre mennyi esik ebből a nem­zeti jövedelemiből, akkor is kétségtelenül javu­lást állapíthatunk: meg. Megállapíthatjuk to­vábbá, hogy kiadásunk például a most elfoga­dott költségvetés szerint 55/2 millióval növek­szik, ibevételüník pedig 66*2 millió^ pengővel, teJhát kétségtelenül erőteljesebb vérkeringés és a vérkeringés folytán egy általános jövedelem­emelkedés fog bekövetkezni. Ha mindezt nézem, akkor kénytelen va­gyok azt mondani, hogy az a nagykanizsai föléinyes, és amellett lesajnáló beszéd nem volt egészen helyes, nem volt egészen méltó és egé­szen illetékes bírálat a négy vagy öt esztendő­nek azzal a tevékenységével és eredményeivel, amely igenis a Gömbös-éra alatt és azóta ta­pasztalható. T. Ház! Amikor én a magam részéről mindezeket megállapítom, hangsúlyozni kívá­nom azt, amit valamennyien hangsúlyoznak itt a Ház minden oldalán, hogy legfőbb törek­vésünk csak az lehet, hogy szociális népi po­litika útján igyekezzünk a legelesettebb nép­rétegeken segíteni. A szélsőségek miatt annyit támadnak s a politikai koncentráció érdeké­ben, amit annyira hangsúlyoznak, és minden egyéb, az ország érdekében való ügy szolgá­lata szempontjából ez a leghelyesebb, a leg­szükségesebb kormányzati tevékenység. (Ras­say Károly: Helyes! Csináljuk!) Én az elmon­dottakban igazolva látom azt, hogy igenis eb­ben az irányban haladunk, igenis a jelenlegi kormányzat úgy politikai, mint gazdasági té­ren igyekszik megteremteni azt az atmoszférát és azokat a lehetőségeket, amelyek az ország boldogulását, ha nem is máról-holnapra, de határozottan szolgálják. (Rassay Károly: Ti­zenhét éve mindig így vannak megelégedve azon az oldalon a^ kormányokkal.) Nem tudom, hogy Rassay t. képviselőtársam mióta nincsen ugyanolyan mértékben megelégedve a kor­mánnyal, mint mostan. Hány éve áll fenn ez az ellenzéki különállás? (Rassay Károly: Ti­zenhat éve!) Tehát tizenhat éve úgy ellenzi a kormányzat politikáját, mint ahogy itt 17 éve helyesük! (Rassay Károly: Mindig változtak a kormányok — Baross Endre közbeszól. — Ras­say Károly (Baross Endre felé): Megvárom, amíg olyan kormány lesz, amelynek ön lesz a miniszterelnöke, az egy vidám kormány lesz! — Dinnyés Lajos: Danolós kormány lesz! — Derültség.) . ; \, IN

Next

/
Oldalképek
Tartalom