Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

Helyesnek tartom a mai kormányzati poli* , tikát abban <a vonatkozásban is, hogy nem enged a gazdasági liberalizmus azon követelésének, amely a szabadverseny bizonytalan talajára akar bennünket vinni. Itt állandóan hivatkozás történik Angliára. Angliával kapcsolatban elegendő Ottavára hivatkoznom, ahol bizony egy kissé megtagadták a szabadverseny gondolatát. De ha Anglia szeretne is a szabadversenyre rátérni, azt sem szabad olyan lehetetlen és értelmetlen dolognak tartani a magunk részéről sem. Hiszen ha valakinek érdeke a szabadverseny fenntartása, ez Angliának kifejezetten érdeke, íbiszen a világ, tengeri kereskedelmi forgalmának 60 százalékát Anglia bírja, és annak ellenére, hogy az angol külkereskedelem úgyszólván állandóan passzív, az angol gazdasági élet mégsem roppan meg, mert éppen hajóparkjának, a^ szabad versennyel kapcsolatos (hajózásának útján olyan jövedelmekre tesz szert magángazdasági élete, amelyek az angol gazdasági élet stabilitását föltétlenül biztosítják. Áttérni a szabadversenyre úgy, ahogyan azt itt kívánják és félretenni azokat a szükségszerű intézkedéseket, amelyek a protekcionizmus és az intervencionizmus jegyében nálunk megnyilvánulnak, olyan volna, mintha a gyógyítás szempontjából különben sokszor nagyon hasznos aszpirint vagy egyéb ilyen orvosságot nagy tömegben vennénk be. Ha így tennénk a szabad versennyel, egészen bizonyos, hogy súlyosan megszenvedné a magyar gazdasági élet és pedig elsősorban a magyar mezőgazdaság. T. Ház! Ezek, voltak azok a gondolatok, amelyeket a magam részéről a megajánlási vitához fűzni kívántam abból a szempontból, hogy bizalommal vagy bizalmatlansággal vagyok-e a kormányzattal szemben. Ezek az indokok, amelyeket beszédem során előhoztam, késztetnek engem arra, hogy a bizalom mellett foglaljak állást, a megajánlás! javaslatot tehát a magam részéről készséggel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlikJ Elnök: Szólásra következik Farkas István képviselő úr. Farkas István: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő javaslat, az úgynevezett iappropriációs javaslat, felhatalmazza a kormányt arra, hogy a megszavazott költségvetést végrehajtsa. Ez a költségvetés nagyon szép summákat tartalmaz és igen nehéz lesz a magyar népnek, a magyar dolgozó osztályoknak ezeket kiizzadniuk. 1.263,025.000 pengőben van megállapítva a költségvetés. Nagyon nagy summa ez, amely jelzi azt, hogy milyen óriási terhek hárulnák 8 és x

h millió lélekre ebben az országban. Jelzi azt, hogy ez a költségvetés nemcsak nagy számokat tartalmaz, hanem igazságtalan, egyoldalú is. De itt mindjárt meg kell állapítanom azt is, hogy ez a nagy summa nem elég egy évben sem, minden esztendőben túllépi a kormány a megállapított költségvetés kereteit. Utalhatnék itt mindjárt az 1934/35. év zárszámadásaira, amelyekből kitűnik az, hogy a kormány mindig milyen nagy tízezrekkel, százezrekkel lépte túl több tételnél a költségvetés kereteit. De utalok a zárszámadási szempontból még le nem tárgyalt 1935/36. költségvetési év második felében történt kiadásokra és túlkiadásokra. Ebben a jelentésben meg is van nevezve, hogy túlkiadás összesen az 1935/36. év második felében 75,087.559 pengő 72 fillér volt, előirányzatnélküli kiadás 15,725.669 pengő 89 fillér, összesen Tmese^y'ő'í ywnius 4-en, pénteken. 281 tehát egy félév alatt 90,813.229 pengő 64 fillérrel többet adott ki a kormány, mint amennyi elő volt irányozva T. Ház! Maga az a tény, hogy a kormány ilyen nagy összegekkel, 90 millióval többet adott ki, mint amennyire felhatalmazása volt, bizalmatlanságot kell hogy keltsen a kormány iránt. Hiszen a költségvetés keretei éppen azt állapítják meg, hogy az állami kormányzásnak milyen keretek között kell mozognia. Rendkívüli kiadások ugyan előfordulhatnak, de módjában volna a kormánynak a törvényhozástól felhatalmazást kérni, mint ahogyan egyes parlamentáris államokban ezt megteszik, nálunk azonban ezt nem teszik, hanem csak a 33-as bizottsághoz fordulnak. Ámde ez a, költségvetés nagyon egyoldalú, mert a terhet a szegény néposztályok viselik. Sígray Antal képviselőtársunk mondotta a költségvetési vita folyamán tartott beszédében, hogy az osztályharc sohasem volt olyan éles, mint most.' Ennek a költségvetésnek, ïamelyet megszavaztak, elrendezése, számadatai azt bizonyítják, hogy ez a költségvetés azokat a régi osztályDellegü költségvetéseket képviseli és tükrözi vissza, amelyek eddig évszázadokon át és amióta parlamentarizmus van, azóta is mindig érvényben vannak. Például csak azt állapítom meg, hogy mezőgazdasági termékek értékesítésére 55 millió pengőt, iparfejlesztési célokra pedig 28 millió pengőt irányzott elő a kormány és ezt fogja folyósítani a költségvetési felhatalmazás alapján, de hogy ezenkívül még mennyit fordít majd erre a célra, azt egyelőre senki sem tudja. Az előttem szólott képviselő úr beszélt a szociális kérdésekről. Majd én is (beszélni fogok ezekről és rámutatok arra, hogy azok az Ígéretek és azok a tervezetek, amelyeket kombinálnak, amelyekről beszélnek, mit jelentenek és mit fognak jelenteni. Kap itt támogatást az ipar, kap a mezőgazdaság, de nem kap a kisipar, nem kap a kiskereskedelem, nem kap az intellektuális réteg és nem kap a munkásosztály. Az ipari és mezőgazdasági munkásság fogyasztóképesisége csökken és mindaddig, amíg itt nem lesz egy igazságosabb vagyonmegosztás, amíg nem lesz magasabb, általában az eletszintnek megfelelő kereseti lehetőtség, nem is lesz javulás. Mert a főkérdés az volna, — és itt kellene kezdeni a dolgot — hogy teljesen meg kellene szüntetni a munkások, a magántisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak adóját. Nem úgy kellene eljárni, mint ahogyan tervezik, hogy ennek a megterhelésnek osak egy részét akarják megszüntetni. Ez mind kevésnek bizonyul. Meg kellene teremteni a létminimum adómentességét a munkások, a kisiparosok, a kisgazdák, a kiskereskedők és az intellektuális rétegek számára. A magántulajdon alapján álló pártoknak érdekük volna, hogy a proletarizálódás ne menjen végbe olyan mértékben és olyan gyors tempóban, mint ahogyan végbemegy. T. Ház! A mai fejlődés korában nem lehet megállani és nem lehet a régi vágányokon haladni. Az sem elégséges, amiről itt jobbról-balról beszélünk, hogy a szociális viszonyokkal kell foglalkozni, a szociális szempontokat kell figyelembe venni, mert majd látni fogjuk, hogy a szociális szempontokkal kapcsolatban tervezett intézkedések még azokat a minimális szükségleteket sem elégítik ki, amelyeket már régesrégen ki kellett volna elégíteni. A kapitalizmus sírásóivá lesznek azok, akik az embere-