Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-225
Az országgyűlés képviselőházának igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy lakosságunk 80%-a a nemzeti jövedelem 20%-ában osztozik, hanoin azt állította és hivatkozott Matolcsy Mátyásra, — tehát ezzel az állításával és hivatkozásával egyúttal el is ismerte Matolcsy Mátyásnak hitelességét ide vonatkozóan — hogy nemzeti lakosságunknak 80%-a nem. a nemzeti jövedelem 20%-ában, hanem 46%-ában részesedik. Ez valóiban így van és szerintem a mai társadalmi bajoknak, nyomorúságoknak és szorongattatásoknak legfőbb oka ez az aránytalan és igazságtalan jövedelemeloszlás, amely megvan egyformán nálunk, az EgyesültÁllamokban és Németországban,, azzal a különbséggel, hogy nálunk a jövedelemeloszlás sokkal aránytalanabb, mint amilyen aránytalanságot külföldön az említett államokban tapasztaltunk. Ha ezt a problémát tekintem, akkor meg kell állapítanom, hogy azoknak, akik a mai állapotokkal elégedetlenek, akik alig tudják mindennapi kenyerüket megkeresni, teljesen egyre megy, hogy Chorin Ferencnek, vagy Dréher Jenőnek évi 400.000 pengő jövedelme van, vagy hogy Weiss Fülöp évi 300.000 pengős jövedelemmel rendelkezik; azoknak egyetlen kívánságuk és törekvésük az„ hogy a maguk mindennapi kenyerét megkereshessék. Sajnos, erre ma nincs meg sokszor a lehetőség, s hogy nincs meg^ a lehetőség, abban nem utolsó sorban 'bűnös és hibás az a gazdasági liberalizmus, amelyet mi erről az oldalról anynyian szoktunk kifogásolni, hibáira rámutatni, sőt támadni is. Már a kereskedelmi tárca vitája során megmondtam, hogy, ha a gazdasági liberalizmus nem tud megújhodni, megifjodni legalább olyan mértékben,, hogy legalább olyan életszínvonalat biztosítson széles néprétegek részére, mint amilyent (biztosított kétségtelenül 1914-ben s az azt megelőző időkben, — hiszen valamennyien visszavágyjuk azokat az időket — abban az esetben azok az új szellemi és gazdasági áramlatok, amelyek ma Európa népeinek lelkében erjednek, félre fogják állítani a gazdiasági liberalizmust a maguk Vatáival, a maguk Koppányaival és az egész belőle legjobban profitáló népséggel együtt. (Rassay Károly: Es uralomra emeli Moszkvát, a jóléttel együtt, ami ott van. Az ellentétele neki.^ Az bizony!) Nem én, hanem közvetlenül beszédem után Esterházy igen t. képviselőtársam álla* pította meg, hogy a liberalizmus esetleges megújhodását feltételezni ezidőszerint, nézete szerint, mégis csak anakronizmus. (Rassay Károly: Ezidőszerint, amikor a megkötöttségek uralkodnak!) Rassay Károly t. képviselőtársam azt hangsúlyozaz ki Esterházy megjegyzéséből, hogy ezidőszerint. (Rassay Károly: Esterházy mondta, nem én!) En kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem nagyon hiszek, nem ahban, hogy ezidőszerint, hanem aJbban sem, hogy belátható időn belül ez egyáltalában valósággal (bekövetkezhet. Megmondom, hogy miért. A között a sok ok között, amely a gazdasági liberalizmusnak indokoltságát, szükségét, helyességét és jóságát — állítom innen én magam is — azokban az időkben lehetővé tette, ott szerepeltek az olyan tényezők is, mint a hajó. mint a vasút, (Rassay Károly: Megvan még!) mint a motor és a villamosság, (Rassay Károly: Megvannak még!) vagyis olyan új találmányok, olyan új eszközök, amelyek hallatlan gazdasági prosperitást, hallatlan jövedelembőséget hoztak magukkal» amely prospe225. ülése 1937 június U-én, pénteken. 279 ritas és jövedelembőség lehetővé tette azt, hogy érvényesüljön szabadon, gátlás nélkül a gazdasági liberalizmus szabadverseny-elve, (Rassay Károly: Sohasem érvényesült a szabadverseny!) Akkor miért követelik ma. ha sohasem érvényesült? (Rassay Károly: Erre nehéz közbeszólással válaszolni!) Es igenis azt látom, hogy olyan eszközök, olyan hatalmas előrelendítő eszközök, amelyek a liberalizmus szabad érvényesülését tennék lehetővé, ma egyáltalában nincsenek és a közeljövőben nem is remélhetők. Éppen ezért van az, amit látunk, hogy egész Európában, de az egész világon egv nagy keresés van, egy nagy keresés a kiút felé, mint amilyen, mert végeredményben az is az, ami Németországban és Olaszországban történik. Egy nagy keresés abból a helyzetből, amibe a gazdasági liberalizmus vitte bele végeredményben az emberiséget. T. Ház! Ha en most ezt a problémát, ezt a gondolatfonalat, vagyis azt, hogy miképpen viselkednek szélsőségeink ezzel a kérdéssel, az aránytalan çs igazságtalan jövedelemeloszlással szemben, tovább viszem, akkor két dolgot állapíthatok meg. Az egyik az, hogy a baloldali szélsőség általánosít, azt mondja, hogy a jövedelemeloszlás helytelenné tételében, _ illetőleg annak helytelen kihasználásában nincs különbség zsidó és keresztény töke között, (Rassay Károly: Bizony nincs!) tehát általánosan igyekszik ezen változtatni,, míg ezzel szemben a jobboldali szélsőség azt mondja, hogy igenis elsősorban a zsidóság javára létrejött helytelen jövedelemeloszláson kell segíteni, mert ezzel automatikusan meg fog oldódni a dolog másik része is. Alátámasztja ezt a Független Kisgazdapárthoz tartozó Némethy Vilmos képviselőtársunknak az a megállapítása, hogy a 3*5 millárd nemzeti jövedelemiből 1*7 milliárd a gyáriparé és a nagykereskedelemé és hogy az ö megállapítása szerint az kifejezetten zsidó nemzeti Jövedelmet jelent legnagyobb részben. (Bródy Ernő: Ezt ő maga sem hiszi!) Azt tessék tőle megkérdezni. (Bródy Ernő: A szegény zsidó kereskedősegédekről beszéljen, az ügyi nökökről! — Dinnyés Lajos: A szavazói között is van zsidó biztosan. — Rassay Károly: Például a valutavédő ügyvédekről beszéljünk, hogyan oszlik, meg a nemzeti jövedelem!) Ezen segíteni csak úgy lehet, ha olyan jövedelembőséget teremtünk, mint amilyen volt a háború előtt, amikor mégis mindenki aránylag tűrhetően élt,, vagy pedig a meglevő jövedelem helyesebb eloszlását biztosítjuk az adóreformok és egyéb rengeteg követelés révén, amit a túloldalon ugyanúgy kívánnak, mint mi. Mert ha az, vagy emez nem következik be, akkor előbbutóbb rá leszünk utalva arra, — és ezt hangsúlyozom — hogy a polgári pártok kénytelenek lesznek valamelyik szélsőséggel együtt menni.^ (Rassay Károly: Az nem létezik! — Dinnyés Lajos: Ezt kézből megkontrázom!) Ez mindenütt^ így van és ha ezt tisztán és világosan látjuk, akkor le kell szögeznem, hogy nagyon helyesen jár el a kormányzatunk akkor, amikor ennek a helytelen jövedelemeloszlásnak megváltoztatása érdekében komoly szociális és népi politikát folytat, és pedig két vonalon folytat komoly szociális és népi politikát. Az egyik az, hogy új jövedelemforrásokat igyekszik teremteni, (Rassay Károly: Hol?)a másik pedig az, hogy bizonyos szociális intéz-, kedésekkel igyekszik a mostani helytelen jövedelemeloszláson segíteni. (Rassay Károly: Hol vannak az új jövedelmi források? — Dinnyés 38*
