Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

18 Az országgyűlés képviselőházának szemmel megítélnünk. Természetesen elsősorban jó katonalovat kell nevelnünk, nem szabad azonban elhanyagolnunk a mezőgazdaság céljaira való nevelést sem, mert nekünk igaerőre feltétlenül szükségünk van. Az a katonai szemmel elsőosztályúnak minősített mén esetleg sokkal kevésbbé alkalmas már alkatánál és vérmérsékleténél f jgva is mezőgazdasági célokra, mint esetleg a másodosztályúnak minősített mén. Ismételve kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ennek a helytelen eljárásnak a kiküszöbölésére megfelelő intézkedéseket tenni. A lótenyésztési főosztály a magánménesek fejlesztése terén is jelentékeny lépéseket tett azáltal, hogy az egyezményes ménesektől 2400 pengőért veszi át a hároméves méneket, mert így ismét felélesztette a lótenyésztési kedvet. Lótenyésztésünk fejlesztéséhez azonban szükséges, hogy a fedeztetési állomásokat és nzekeii belül a méneket, továbbá a bérmének számát szaporítsuk. Szükséges az is, hogy az egy-kér ,éves magánméncsikókat is meg vehessük, mert különben nem lévén elég legelő, ezek nem fejlődhetnek megfelelően a magánienyésztőnél. A költségvetés szűk keretei azonban nem adnak eléggé módot ennek a feltétlenül végrehajtandó tervnek megvalósítására, mert hiszen az a 6008 pengős többlet, amelyet a földmívelésügyi minisztérium a lótenyésztés fejlesztésére a költségvetésbe felvett, inkább csak jelképes dolog, mert — mint az előbb is voltam bátor mondani — csak két és fél, hároméves ménlovat lehet venni. Rámutatok azonban egy másik forrásra, amelyből meríteni lehet. Itt van a totalizatőralapnak erre a célra rendelt része. Itt tudtommal 200—250.000 pengő megtakarítás van ée nem veszünk belőle méneket talán azért, mert a méneknek tartása sokba kerül. Az a zab és az a széna azonban, amelyet a mén megeszik, óriási módon megfizeti magát, mert ma a lóexport talán a legkifizetődőbb valami Magyarországon. T. képviselőtársam azt is említette, hogy egy elsőrendű gazdasági testületben szó esett arról, hogy a méneskarra nincs szükség. T. képviselőtársamat nagyon rosszul informálták. Az az értekezlet, amelyre célzott, az Omge. lótenyésztési bizottságában volt, amelyen szerencsés voltam szintén jelen lenni. Ebben a bizottságban szóba került egy törvényhatóság indítványa, amely szerint az országos lótenyésztést el kellene venni a földmívelésügyi minisztériumtól és a honvédelmi minisztériumnak kellene átadni. (Gr. Apponyi György: Nem az ipar ügyinek? — Derültség.) Ez a gondolat ott a legnagyobb visszautasításra talált, sőt ennek kapcsán egy kéréssel járult a bizottság a földmívelésügyi minisztériumhoz, illetőleg az összkormányhoz, hogy tundiillik a földmívelésügyi minisztérium lótenyésztési főosztályának a hatáskörét annyiban tágítsa ki, hogy a méneskari tisztek nyugdíjazása és áthelyezése teljesen a földmívelésügyi minisztériumtól függjön, mint amely őket a legjobban ismeri. Az utóbbi időben előfordult ugyanis, hogy legkiválóbb méneskari tiszteket, akik szinte nélkülözhetetlenek voltak állásukban, tisztán azért, mert idejük letelt, nyugdíjazták. Azt hiszem, az is a lótenyésztés érdekét szolgálná, ha a méneskari tiszteket oly alkalmazásba osztanák be. ahol a földmívelésügyi miniszter úr őket alkalmazni leginkább helyesnek látja. Egy felszólalás hangzott el ezen az értekezleten, amelyben a felszólaló azt kívánta, 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. hogy a méneskar polgáriasíttassék, — jelzem, csak egy ilyen felszólalás történt — ezt azonban nem fogadták el. de arról szó sem volt, hogy a méneskarra n incsen szükség, hiszen ott csupán lovasemberek voltak, és lovas szempontból ilyen lehetetlenséget senki sem kívánhatott. Azzal a gondolattal sem tudóik egyetérteni, illetőleg nem tartom szükségesnek azt, amit t. képviselőtársam említett, hogy a földmívelésügyi minisztériumba még egy magasabb rangú, tapasztalt méneskari tiszt legyen beosztva, nincs rá szükség, mert az ilyen tisztek alkalmilag ma is állandóan kiküldetnek és azt a feladatot, amelyet t. barátom nagyon helyesen előírt, esetrol-esetre elvégzik. (Farkas István: Az állam többet költ a lóvédelemre, mint az embervédelemre!) Több ízben, sőt állandóan kértük azt, hogy az a törzskönyvezés, amely nagyon helyesen megindult, az egész országban általánossá tétessék és mindenütt bevezettessék. (Helyeslés jobb felől.) Azt is kértük, hogy a jó kancákat ne engedjék ki külföldre. Nagyon helyes intézkedése a földmívelésügyi minisztériumnak az, hogy ellenőrizteti a lókivitelt és hogy 20 lovon felül már engedély kell ahhoz, hogy valaki lovat vihessen ki. Egy bizottság vizsgálja meg a kancákat és azokat, amelyek tenyésztésre alkalmasak, visszatartja, anélkül, hogy ezáltal a tenyésztő károsodnék, mert prémiumot. 200— 250 pengőt ad az illetőnek, ha a kancát öt évig tartja, sőt ingyen fedeztetheti. Ká akartaim még térni a lóértékesítés kérdésére is. de erre már nincs lehetőség, letelt a beszédidőin. Talán majd a részleteknél fogok erre kiterjeszkedni. Most még csak annyit vagyok bátor mondani, hogy a mezőgazdaságot terhelő közterhek aránytalanságát feltétlenül, más foglalkozási ágakkal szemben meg kell szüntetni, mert az azt nem bírja el. Az adóreform a mezőgazdaság létkérdése. Addig is, amíg ez az adóreform megvalósítható, kérjük, hogy azok a kiáltó aránytalanságok, amelyek a közterhek terén a. mezőgazdaságot, a társulati vagyonnal. á vállalati tőkével és a nagyipari vállalatokkal szemben sújtják, csökkentessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Mivel meg vagyok gvőződve a miniszter úr leg.iohb szándékairól, a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és tavs a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik. Takács Ferenc képviselő úr. Takács Ferenc: T. Ház! A mezőgazdasági termelés legfontosabb tényezője az ember, éppen ezért nem követem előttem szólott képviselőtársamat beszéde befejezésekor elmondott fejtegetéseiben, hanem inkább arról próbálok beszélni, hogy miképüen élnek a, mezőgazdaságban az emberek és milyenek a mezőgazdasági viszonyok. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon! ) .A költségvetés indokolásában azt mondja a miniszter úr, hogy törekvése az, hogy a magyar mezőgazdaság megállja a helyét a világversenyben. A költségvetés előadója viszont azt mondta, hogy rendkívül nagy^ súlyt kell helyezni a kisüzemek életképességére. Ha csak ezt a két kijelentést ragadom, is ki. egyiket a miniszter úr indokolásából, a másikat a költségvetés előadójának beszédéből, akkor azt látom, hogy a költségvetés keretei nem elég tágak ezeknek a feladatoknak a megvalósítására; mert a kisüzemek Magyarországon túltengésben