Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-225
278 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! A titkos választójoggal kapcsolatban mindenki arról beszél, hogy a szélsőségek fognak megerősödni. Ha én ezt a kérdést tekintem, akkor indítatva érzem magam arra, hogy foglalkozzam a szélsőségek problémájával, de ne úgy foglalkozzam velük, mint ahogy azt Buchinger igen t. képviselőtársam tette, aki Bethlen beszédére való hivatkozással valóságos siránkozó, szelíd szemrehányást tett azért, hogy a polgári pártoknak ebből a Bethlen István által követelt koncentrációjából, összefogásából a szociáldemokrata pártot, úgy látszik, kihagyni készülnek, amikor ?*- és ezt történelmi példákkal^ igyekezett bizonyítani' — a szociáldemokrata-pártnak egy ilyen polgári koncentrációban való részvétele nélkül komoly és tartós koncentráció soha és sehol létre nem jöhet. Ugyanakkor Buchinger képviselőtársam beszélt a szélsőségek ellen és örömét nyilvánította, 'hogy a kormány fellép a szélsőségek ellen. Ha Buchinger Manó képviselőtársamat hallom vagy (haUja valaki, aki nem ismerős a viszonyokkal, akkor kénytelen volna azt gondolni» hogy itt ebben az országban csak egyetlenegy 'Szélsőség van. Jelben talán csak egyetlen szélsőség- van, mert a jobboldali szélsőség nyilat hord, éppúgy, amint a baloldali szélsőség is nyilat hord, azzal a különbséggel, hogy a jobboldali szélsőség négy nyilat hord keresztben, a baloldali szélsőség pedig három nyilat hord párhuzamosan, a negyediket valószínűleg Sztálin, a bolsi Amor, a legnagyobb részüknek már a szívébe lőtte. A valóságban azonban, ha jelben egyféle is ez a kétféle szélsőség, úgy gondolkozásban, mint a célokban, mint pedig a keresztülvitel módjaiban ez a két szélsőség teljesen homlokegyenest ellenkezik egymással. A jobboldali szélsőség azt vallja, hogy a világon minden az erőnek engedelmeskedik, tehát erő igyekszik lenni, mert tisztában van vele, hogy a politikai életben egy országon belül sem történik semmi vagy nem sok céljai vonalában, ha nincs mögötte erő, népi, tömeg vagy hangulati erő. Ne várja tehát Bethlen István igen t. képviselőtársam, hogy ez a jobboldali szélsőség, amely puccsot, forrta dalmát nem tervez, mint ahogyan állítják és diktatúrára sem törekszik, egyszerűen az ő altató beszédére abbahagyja az agitációját, mert tisztába van íazzal, hogyha nem igyekszik erő, hangulat- és tömegerő lenni, abban az esetben elgondolásaiból és céljaiból semmit sem tud megvalósítani. (Rassay Károly: Hát a kormány mirevalóf) Ebben a pártban van egy bizonyos erős jobboldaliság és talán részben ez is az oka annak, — nem mondom, hogy egyedül és kizárólag — mélyen t. Rassay képviselőtársam, hogy az erősen jobboldali elgon dolások irányában történnek olyan dolgok, amelyek talán egyébként nem történnének. A baloldali szélsőség a jobboldali szélsőség azon felfogásával szemben, hogy a világon minden az erőnek enged, azt vallja, hogy a világon minden az erőszaknak enged. Erről nekünk nem szabad megfeledkezni akkor, amikor ma már az egész országban úgyszólván csak egyféle szélsőségről, a jobboldali szélsőségről beszélnek, de nem beszélnek a baloldali szélsőségről. (Rassay Károly: Dehogy nem beszélnek!) Azt látjuk a lapokból, hogy a jobboldali szélsőség, a jobboldali diktatúra ellen szisztematikusan állandóan, hallatszanak hangok, szavak, beszédek. Aki a jobboldali diktatúra 225. ülése 1937 június U-én, pénteken. ellen beszél, az jó sajtót kap, úgy amint azt tegnap Dulin Jenő t. képviselőtársam is megfigyelhette, hogy csak azokért a kijelentéseiért kapott jó sajtót, amelyek talán nem is képezték beszédének legértékesebb részeit. Erről a baloldali szélsőségről se feledkezzünk tehát el. Elismerem, hogy a baloldali szélsőség —- a szociáldemokrácia — nemcsak nálunk, hanem nzerte laz egész világon bizonyos megértőbb álláspontot tanúsít, aminek oka szerintem az, hogy az a kísérlet, amely minden marxi Programm végén ott van, a kommunizmus, Oroszországban olyan gyászosan és gyalázatosan sikerült. Ennek hatása alatt a szociáldemokrácia mindenütt igyekszik, hoery úgy mondjam, polgáriasulni. Ezt látjuk Franciaországban is, másutt is., (Dinnyés Lajos: Ez helyes! Kifogásolja? — Meskó Rudolf: Ez csak látszat!) Ez azonban nem szabad, hogy bennünket megtévesszen, mert hiszen még sohasem tagadták meg sem Marxot, sem a kommunista kiáltványt. Es itt felvethetném azt a kérdést is, hogy vájjon Buchinger Manó-e a szociáldemokratapártnak az a hivatalos szócsöve, aki gondolatvilágukat a legjobban, vagy a legilletékesebben fejezi ki, vagy pedig Kertész Miklós képviselőtársam, aki Buchingerrel szemben. — aki nagyon konciliáns hangokat ütött meg tegnapi (beszédében, — nem is olyan régen azt mondotta, hogy mi, demokratikus szocialisták nem engedhetjük elvitatni azt a jogunkat, hogy a fennálló társadalmi rend egyedül komoly, tényleges ellenfelei vagyunk. (Rassay Károly: Ezért nem vagyunk együtt, ezért vagyunk mi polgárok.) Nem régiben olvastuk a Népszavában, hogy a szocializmus nagy végcéljai tekintetében nincs különbség szociáldemokraták és bolsevisták között, mindketten egyformán akarják a magántulajdon megszüntetését, egyformán kívánják a kollektív társadalmat, a kommunizmus megvalósítását. En tehát arra kérem azokat, akik csak a jobboldali nyilas szélsőséggel szoktak foglalkozni és ebben olyan rettenetes veszélyt látnak, méltóztassanak egy kicsit a baloldali szélsőséggel is foglalkozni és méltóztassanak a baloldali szélsőségnek a gyűléseken elhangzott és a sajtóban megjelenő kijelentéseit is a közvélemény elé tárni, mint ahogy azt megteszik a jobboldali nyilas kijelentéseknél. (Rassay Károly: Megtesszük, sőt 1919-ben együtt ültünk, amikor^ sok urat^ nem láttunk a kommunizmus alatt és innen tűrjük, hogy kioktassanak bennünket a kommunizmus elleni küzdelemre! Friedrich Istvánnal találkoztunk abban az időben, Budapesten!) Én is ott voltam! (Rassay Károly: Nagyon Örülök neki!) Mint műegyetemig hallgató^ Friedrich t. képviselőtársam első hívei közé tartoztam! (Rassay Károly: No lám, kérem!) Tehát ne méltóztassék velem szemben így álláspontot foglalni. (Rassay Károly: Nem önnel szemben, hanem azokkal szemben, akik kioktatni akarnak bennünket! — Friedrich István: Együtt csináltuk a jogforrást, s most mégis kezdesz oldalba döfögetnit — Derültség.) Ha a szélsőségeknek a titkos t választójoghoz fűzött jövőbeli reményeit nézem, akkor vizsgálat tárgyává kell tennem azt, hogy^ mi adja meg ezeknek a szélsőségeknek lehetőségét, mert hiszen, 'ha a szélsőségek ellen harcol a kormányzat, akkor tulajdonképpen azok ellen az okok ellen kellene harcolnia, amelyek a szélsőségeket lehetővé teszik. Knob igen t. képviselőtársam beszédében azt vitatta, hogy nincs
