Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

Az országgyűlés képviselőházának ségek és ennek következtében szinte forradalmi állapotok fejlődtek ki Franciaországban. A Blum-kormányt magát Blum-kísérletnek, Blum-experimentumnak, hívják azért, mert elsőízben van alkalma a szocialista pártnak, hogy nagyobb tevékenységet, kormánytevé­kenységet fejtsen ki. Ha ennek a kormánynak működéisét nézem, azt látom, hogy első intrádára erősen radikális volt a gazdasági élet szempontjából. Sok min­denféle elhanyagolt teendőt gyorsan, radiká­lisan és sietve végzett el. Az ő tömegei azon­ban, különösen a balról álló tömegei, nem voltak ezekkel az intézkedésekkel megelégedve és még tovább akartak menni. Ezzel a kor­mánynak rendkívül súlyos helyzetet teremtet­tek. Augusztus vége felé már látni lehetett, hogy maga a kormányelnök nem törődik to­vább az ő experimentumával, nem törődik az­zal, hogy meg fogja-e tartani és gyakorolni fogja-e vájjon a politikai hatalmat, hanem mindenáron nevelni akarja a maga választóit és azokat, akik őt támogatják. E filozofikus eljárásával igen sokszor rendkívül bátran, világosan és nyugodtan az állam érdekeit tar­totta elsősorban szem előtt. Ami a Blum-kormány külpolitikáját illeti, ez ellen abszolúte semmi kifogást nem tudtak találni a francia képviselők. A szenátus, amely vele szemben állott, megbuktathatta volna bár­mikor és gondolkodott is ezen, de mégis felül­kerekedett az a meggondolás, hogy a megbuk­tatás Franciaországban valószínűleg sokkal nehezebbé tenné a politikai életet és valószínű­leg fegyverre és véráldozatra kerülne a sor. ' így áll a dolog. Azt kell tehát mondanunk, hogy a Blum-kísérlet maga is semmi egyéb, mint bizonyos tekintetben a forradalom leve­zetése és maga Blum is folyton azon van, hogy rábírja választóit arra, hogy politikai­lag és nemzeti szempontból is teljesen úgy gondolkozzanak, iahogy azt a nemzet érdekei feltétlenül megkívánják. Egyet azonban mégis feltétlenül látni le­het. Ha ennek a kísérletnek vége is lenne és ha a jelenlegi körülmények között látván, hogy kevesebb veszedelemben forog az általá­nos politikai élet, ezt a kísérletet meg is szün­tetné és meg is állítaná, egyet azonban mégis csak szem előtt kell tartania mindenkinek, aki a francia eseményeket figyeli: Franciaország­ban a szakszervezetek e kísérlet idején szám­szerűleg ötszörösükre emelkedtek; ez a francia népességnek rendkívül jelentékeny számát je­lenti. Már most ilyen körülmények között akármilyen lesz is a Blum-kísérlet vége, azt egészen biztosan tudni lehet, hogy a szocia­lista szakszervezet és a szakszervezetek a kö­vetkező etapban sokkal nagyobb szerepet fog­nak játszani, mint eddig játszottak volt és Franciaországnak ez maradandó emléke lesz a jövőben. Ilyen körülmények között vagyunk mi je­lenleg Európában a magyar problémák, első­sorban a választójogi probléma előtt. A vá­losztó jogról sióikat tárgyaltunk, tárgyaltunk külön bizottságokban is, tárgyaltunk személye­sen is, de lényegileg nagyon kevés az, amit el tudtunk érni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — Farkas István: Még mindig sötétben botorkálunk!) Azt sem tudjuk, hagy a kormány ezeknek az alkotmányjogi reformoknak a végrehajtásánál tulajdonkép­pen milyen erőkre fog majd támaszkodni. (Rassay Károly: Ügy van!) A pártok maguk nincsenek eléggé tisztában a dologgal, nincse­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. 225. ülése 1937 június 4-én, pénteken. 261 nek felvilágosítva a (kormány szándékai te­kintetében. A pártok megadták a kormánynak az időt, (Ügya van! Ügy van! balfelől.) hogy nyugodtan gondolkodjék ós nyugodtan csele­kedjék; a pártok nemi sürgették a kormányt, a pártok belátássiail voltak abban a tekintetben, hogy rendkívül nagyfontosságú alkotmányíjogi kérdésről van szó. Hogy azonban a pártok nem sürgették a kormányt, a dolgok meglelhetősen ellanyhultak és a (kormány félreérti azt, hogy a pártok őt nem sürgették. (Rassay Károly: TT/gy van! A nem sürgetés nem feladás!) T. Képviselőház! Eckhardt Tibor képviselő úr tegniap itt egy fényes beszédet mondott, amely beszédből én különösen egyet (konstatál­tok: először az látszik, hogy imindien magyar hazafinak a lelke előtt elősorban a haza és a nemzet érdeke lebeg, s ezért akar mindent el­követni és esetleg pénzáldoziatot is hozni, amit a haza és a nemzet érdekében jónak lát. Azt gondolom, hogy a kormány ebből vigaszt me­ríthetne és bátorságot is meríthetne, de azt is gondolom', hogy a politikai pártok nem fogják könnyelműen kezelni azokat a kérdéseket, ame­lyek a nemzetre nézve a legfontosabbak. (Ras­say Károly: Feltételezem, hogy ezzel eddig is tisztában volt a kormány!) Nem tudom azonban jól, hogy a kormánynak niégiis^ mi az elhatározása, miire alkar ennél a kérdésnél a dologban támaszkodni. Vájjon arra, aimire eddig támaszkodott, tudniillik a kormány befo­lyására, és a tőke erejére is. Ha a kormány csak a kormány befolyására támaszkodnék és támaszkodnék talán arra a tőkére, amely mindig készen áll egy befolyásolt kormány támogiaitá­sára, (Derültség a baloldalon.)^aikkor természe­tesen olyan helyzet keletkeznék, amely az al­kotmányreform után talán még súlyosabbá tenné a politikai életet, mint amilyen súlyos volt eddig. (Ügy van! Ügy van! u bal- és a szélsőbuloldalon.) Ha a kormány erejét nézzük, azt látjuk, hogy Deák Ferenc óta a kormányok ereje túl­zott erő volt Magyarországon és e miatt nem fejlődött ski a parlamentarizmus Magyarorszá­gon. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Rupert Rezső: Ëz vezetett a trianonhoz is!) Nem fej­lődhetett ki azért, mert Deák Ferencnek a ma­gyar alkotmányról vallott elgondolásával, fel­fogásával, tervével szemben sakkhúzások tör­téntek, (Zaj. — Halljuk Halljuk!) mert a nem­zet, amint az események később igazolták, el­hibázott útra tért, amidőn mieim fogván fel tel­jesen és tökéletesen a kiegyezés intencióit, a negáoió álláspontjára, 'helyezkedett és solk te­kintetben nem vette tudomásul az ország nagy rétegeinek érzését. Amint az események később igazolták, laJ negáoió álláspontja nem felelt meg telljésen és tökéletesen a nemzet érdekének. Azonkívül azok a rétegek, amelyeiknek a nem­zet életében nagyobb szerepet kellett volna ját­szanioik, nagyon könnyen megelégedtek^ a ké­nyelmes, naa-yúri életmóddal itt az országban. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Ezek a rétegek azután szintén nem képez­tek semmiképpen sem ellensúlyt abban az idő­ben, amikor egy párt túlságosan csak a saját érdekét vette tekintetbe. A nemzetiségig kér­dést sem oldották meg, a nemzetiségi kérdés hát­térbe szorult, a nemzetiségi kérdésről a nemzet semmiképpen sem akart tudomást venni és az titokban a gyűlölet székhelyévé lett. Most foly­ton beszélünk Szent István országáról, de Szent István országa a nemzetiségi kérdés meg­oldása nélkül nem képzelhető el, (Ügy van! 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom