Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-225
262 Az országgyűlés képviselőházának Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon:) mert Szent István azon a nézeten volt, hogy a nemzetiségek is tekintetbe vétetnek. (Élénk helyeslés és : taps.) A szociális kérdésekhez sem igen nyúltak (Ügy van! bal felől.) azért, mert a párt, amelyik uralmon volt, nagyon jól érezte magát védett pozíciójában és védett helyzetében. (Rassay Károly: Most siránkoznak az elvesztett pozíción.) Valahányszor szó volt arról, hogy valamiképpen talán előbbre kellene haladni és iniciatívák is mutatkoztak a közéletben, rögtön lecsaptak: a parlamentre és közéletre, mint a jégvihar, hogy csak a középosztály van hivatva a nemzetet vezetni, uralkodni. Ez volt a megoldás, de e miatt nem lett politikai élet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) E miatt nem lett nemzeti politikai élet, igazi politikai élet úgy, mint azt látjuk más kultúrállam okban. A magyarról sokszor mondták, hogy rendkívüli politikai érzékkel bír, de ezt inkább osak mondták, és ha voltak egyes politikai érzékű emberek itt, a parlamentben, akik erudiciójukról és meggyőződésükről mindig nagyszerű tanúságot tettek, azok kivételek voltak és akárhányszor nem volt más politikus, mint a Nemzeti Kaszinónak néhány tagja és akárhányszor úgy volt ez a parlament, hogy a kormányok fejei nem is hallgattak meg másokat, mint a Nemzeti Kaszinó tagjait. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Ebben van a magyar tragédia! — Kun Bélar Sírásó többség! — Zaj.) T. Ház! Azokban az időkben túlságosan befolyásolták a nemzet életét. A gyógyítás akárhányszor mérgekkel történik, de ha az orvos vagy a patikus több mérget kever bele az orvosságba, mint amennyit kellene, a káros hatás egészen biztos. így volt az a politikai, a parlamenti élettel is Magyarországon: több volt, mint kellett volna lennie, az állami és a kormán ybef olyasból. En nagyon jól tudom, hogy a két tényezőnek egymással reciprocnak kell lennie és okvetlenül kell lennie hatalomnak, amely őrizze az államot és a társadalmat, de csak adott, nehéz pillanatokban. Nem arra van ez a hatalom, hogy például őrizze és meggyökeresítse a pártokat. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha még pártokról, a pártélet neveléséről lett volna szó! Eléggé világosan bizonyíthatom azonban tételemet, ha arra mutatok rá, hogy nagy pártok, nagy uralkodó pártok egyik napról a másikra eltűntek Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ez annyit jelent, hogy itt nem voltak azok meggyökerezve, nem voltak pártösszeköttetések, nem történt pártnevelés, a pártok nem gyökereztek bele az életbe és a politikai életbe, hanem a pártokat hatalmi tényezők hívták életre és tartották fenn. (Ügy van! Ügy van! half elől) Ezzel szemben mi ezen az oldalon egyedül lehetséges és egyedül szükséges dolognak tartjuk a politikai nevelést és ha a pártoknak nem adatnék meg a mód arra, hogy politikailag neveljék a saját maguk embereit, akikor a politikai élet itt mindig fejletlen lesz, mindig a Balkánhoz fogunk közelállni és semmikép nem fogjuk teljesíteni azt az óriási feladatot, amely előtt a magyar nemzet ebben a megcsonkított helyzetében áll. (Ügy van! bálfelŐl.) T. Ház! Mi (hajlandók vagyunk a többségi párttal és a kormánnyal a nemzet érdekében a nemzet legfontosabb problémáihoz hozzányúlni, hogy iazokat megoldjuk. Mi egyénileg nem 225. ülése 1937 június 4-én, pénteken. gondolunk semmire és ha volt egy miniszter, aki azt mondta, hogy mi magunkat minisztereknek képzeljük, arra azt felelem, hogy: gyarló beszéd. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Már régen lej aratták azt a miniszteri állást, sem hogy ez lenne az ember ambíciója. — Rupert Rezső: El sem fogadnák. — Derültség. — Friedrich István: Nagy öröm ám az ellenzéken lenni! — Kun Béla: De nem is kínálják! — Rassay Károly: Ezt elmondhatjuk! — Zaj jobb felől. — Andaházi-Kasnya Béla: Azért, azt hiszem, rizikó volna felajánlani! — Rassay Károly: Az a kérdés, kinek?! — Egp hang a baloldalon: Ahogy a kis Móricka elhiszi! — Drozdy Győző: S ahogy mi elhisszük! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rupert Rezső: Sokat ér ez a kis szabadság és függetlenség, tessék elhinni! — Felkiáltások jobb felől: Ki beszél? Halljuk a szónokot! — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Kérem a képviselő uraikat, méltóztassék lehetővé tenni a szónok beszédét. Ernszt Sándor: A közbeszóló képviselő urak egyik megjegyzésére válaszolni kívánok. Azt a megjegyzést méltóztatott tenni, hogy talán rizikó volna a miniszteri állás felajánlása. Nem! (Rassay Károly: Ügy van!) Biztosítom a képviselő urat, hogy nem és én be is bizonyítottam, hogy nem. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a balközépen és a baloldalon.) T. Képviselőház! Most kapuzárás előtt vagyunk, keveset tudunk azonban magáról a legfontosabb alkotmányjogi reformról. Nincs róla kialakult véleményünk. A legutóbbi hónap közepéig vártak még bizonyos statisztikai ^ adatokat és most széjjel fogunk: menni a nélkül, hogy bármilyen tekintetben is tájékozva lennénk. (Ügy van! Ügy van! balfelől — Rassay Károly: Erről beszéljünk végre!) Ez a javaslat pedig végtelenül nagy horderejű a nemzet életében. Ősszel itt lesz előttünk az egész kérdés, de mi nem készülhetünk elő semmiképpen a kérdés tárgyalására. T. Képviselőház! Kendkívül sok szó esett a költségvetési vita alatt a világnézeti küzdelemről. Amidőn azt látjuk, hogy egy régi kultúrállam, egy ősi és nagyhagyományú nemzet könnyen rábírható volt arra, hogy lehetetlen állapotokat teremtsen Spanyolországban, akkor egy nemzet sem lehet biztos Európában a felől, hogy nem fog hasonló sorsra jutni. Ez a dolog egyik része. Azt elhiszem, amint mondottam, hogy i mi jelenleg ezeknek a harcoknak a kulminációján túl vagyunk és gondolom iis, hogy milyen konzekvenciái lesznek annak, hogy túl vagyunk a kulmináción és milyen fejlődés fog megindulni Európa életében. Nézem azonban imásfelől a német evolúciót is. Mélyen t. Képviselőház! A német evolúció nem jött hirtelen és nem volt előkészületnélküli. A német evolúció során azt láttuk, hogy állam keletkezett az államban és a politikai partok túlmentek azon a hatalmi szférán, amely hatalomra hivatva van egy politikai párt egy nemzet életén belül. A politikai pártok Németországban úgy szilárdultak meg és úgy rendezkedtek be, hogy velük szemben a központi hatalom már csekélynek látszott. De egyesek még ezt is kévéseitek és kezdve a Spartaeus-mozgalomtól egészen a legutóbbi időkig, igen nagy táborok voltak, amelyek még inkább fenyegették a német államot és erősen fegyverkeztek. Nem normális életet élt tehát ez az óriási állam. Erre reakció keletkezett, amely megint túlment azokon a határokon, amelyek között az emberi nem élhet. A.z emberi nem folyton vérrel fizeti meg azo-