Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-225
260 Az országgyűlés képviselőházánali juk azt is, amit két évvel ezelőtt mondottam itt a Házban, hogy eggyel legyünk tisztában: ezer éven keresztül nem elsősorban a politikai paklik, nem a tőzsde, nem a profit, nem a bankok és nem az üzletek tartották fenn ezt az országot, hanem a katonai erények és a magyar kard, amely magyar kardot mi négy éven Keresztül becsülettel és makulátlanul forgattunk s tisztán és folt nélkül hoztunk haza. (Ügy van! Ügy van!) Régi mondás az, hogy, ha rövid a kardod, told meg egy lépésseL Hát toldjuk meg végre azzal, hogy minden tőlünk telhető^ támogatást anyagi vonatkozásban, még ha áldozatba is kerül, megadunk a magyar honvédség fejlesztésére — ez a jelen — és minden tőlünk telhető erkölcsi és anyagi támogatást megadunk a mult háború katonáinak, a frontharcosoknak — és ez talán a mult. Adja a jó Isten, hogy a kettőből fakadjon egy boldogabb, gazdaságilag, társadalmilag és politikailag kiegyensúlyozottabb magyar jövendő. Ennek a magyar jövendőnek legyen szikiszaszilárd^ bázisa és alapja ez a két szervezet, a mult és a jelen katonái, hogy lehetőleg már csak rövid időn keresztül kelljen erre a bizonyos 17 év előtti trianoni napra gondolnunk. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Ernszt Sándor képviselő urat illeti a szó. Ernszt Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon Eckhardt Tibor t. képviselőtársam rendkívül fényes beszédet mondott a magyar külpolitikáról, különösen pedig igazolta a magyar külpolitikát, amelyet az utóbbi két évtizedben folytattak és világosan kimutatta, hogy ezt a politikát másként folytatni nem lehetett volna és hogy ebben a politikában rendkívül sok önmegtartóztatás és kitartás volt, de egyszersmind az ő beszédében benne voltak mindazok az elemek is, amelyek ma a gyakorlati megoldást nehézzé teszik, a mellett mégis fényesnek tartom ezt a beszédet, mert a magyar közönség, s azonkívül mindenki, aki ismerős ezekkel az argumentációkkal, mégis látni fogja az igazságot ezekben a külpolitikai kérdésekben. Reám nézve pedig főképpen azért volt ez a beszéd olyan roppant fontosságú, mert azt láttam, hogy Eckhardt Tibor és az ő nagy pártja az adott körülmények között rendkívüli módon hajlandó mindent megtenni, hogy az országban egyetértés legyen minden politikai kérdésben, különösen azokban a kérdésekben, amelyek a legdöntőbbek és amelyektől a legtöbbet kell várnunk akkor, amidőn az ország legsúlyosabb dolgairól van szó, hogy azokat jól és egyetértésben intézzük él. Eckhardt Tibor beszédéből is látszik — és egyébként is egészen világos — a mi függésünk a külpolitikától és a nemzetek életétől itt Európában. Akármit műveljen is ez a nemzet, a legfontosabb mégis az, hogy semmiképpen sem függetlenítheti magát attól ez a nemzet, ami a világon végbemegy és előbb-utóbb okvetlenül érezni fogja mindazokat a hatásokat, amelyek a külföldön jelentkeznek^ Áz utóbbi időben is egy rendkívüli izgalom előtt állottunk. Az az izgalom, amely folyton táplálkozik a spanyol állapotokból, amelyek most már majdnem egy esztendeje tartanak, a mult hét végén úgyszólván a tetőfokra hágott és most azt kell látnunk, hogy ennek az izgalomnak a tetőfokán már túl vagyunk és azt kell látnunk, hogy mégis csak biztosítható lesz az európai béke, amely elsősorban roppant fontosságú és döntő fontosságú Európa fejlődése 225. ülése 1937 június A-én, pénteken. \ érdekében. Mindez azzal a roppant nagy fegyverkezéssel összefüggésben történik, amely Európaszerte mindenütt tart, de különösen a leghatalmasabb és leggazdagabb európai államok soraiban. Ilyen körülmények között azonban egyet feltétlenül látnunk kell, azt, hogy ebben a fegyverkezésben a kapitalizmus okvetlenül erő södni fog Európában. Az európai politika iránya sok tekintetben meg fog változni és azt hiszem, hogy túl vagyunk azon a kudmináción, amely az Utóbbi esztendőkben az európai nemieteket oly rendkívüli módon befolyásolta, egészen új mozgalmakkal, amelyek itt voltak. Valószínűnek tartom, hogy ezek után le fog lohadni ez az új mozgalom az európai közéletben és az európai politikában és az európai politika lassan vissza fog térni a régi rendes vágányokra. Az utolsó félév úgyis azt mutatta, hogy ezen az úton vagyunk. Tavaly ősszel a lehető legmagasabb fokon állt az izgatottság Európában. Tavaly ősszel Brüsszelben is alig beszéltek másról,, mint a közeli összeütközésről, amely az év vége felé ezeket a nyugati kultúrállamokat, ezeket a fejlett és politikailag művelt államokat is fenyegette. Az azóta lezajlott brüsszeli választások azonban azt mutatták, hogy a kedélyek meglehetősen lehiggadtak, ott is másképpen fogják fel a küzdelmeket, mint tavaly, és nincs meg az az izgalom, amely tavaly szeptemberben volt és amely nem engedte, hogy Brüsszelben másról is tárgyaljanak és beszéljenek, mint esak arról a politikai veszedelemről, amely akkor a közvéleményt fenyegette. A holland választások különösképpen azt mutatják, hogy higgadtabb lett az állapot. Igaz ugyan, hogy ebben részben közrejátszik az a körülmény, hogy a gazdasági élet némileg megjavult és a gazdasági helyzet könnyebb lett és nagy szerepe volt annak a küzdelemnek is, amelyet a holland kormány elnök az utóbbi esztendőkben előrehaladottabb kora ellenére roppant nagy erővel véghezvitt. Ezt bizonyos tekintetben siker is koronázta, de a holland választás egész képe is mutatja, hogy sok tekintetben enyhült, mindenütt fogyóban van az a rendkívül nagy izgalom, amely azelőtt fennállott. Az új áramlatok vonzóereje lassan kezd alábbhagyni és a dolgok kezdenek a régi mederbe visszatérni. A háborús veszedelem, azt hiszem, jelenleg azt lehet mondani, eltűnt. (Mozgás a báloldalon.) Igaz ugyan, hogy még nagyon nagy tárgyalások vannak és lesznek és a diplomáciának természetesen rengeteg gondot okoznak, különösen az újabb spanyol események, de az a veszedelem, amely a mult hét végen és a rákövetkező vasárnapon Európát fenyegette, elmúlt. Ezzel azt m gondolom, fordulat is állott be azokban a politikai állapotokban, amelyek jelenleg vannak Európában. Egyszersmind azt gondolom, hogy ezzel a népfrontok jelentősége isjnsebbé fog válni, mint edig volt és valószínű, hogy ezek után ismét erősödni fog Európában a liberális irányzat. Ha magát Franciaországot tekintem, azt látom, hogy Franciaország, amelyre rendkívül szeretnek hivatkozni nálunk is a baloldalon, egy csendes forradalmon ment keresztül. Franciaország győztes állam volt és mint győztes állam élvezte a maga győzelmeinek gyümölcsét és egy ideig hegemóniát gyakorolt Európában. Franciaországhoz eddig nem jutott el az a rengeteg küzdelem és veszedelem,, amely a többi államban volt. csak most utólag jutottak el oda ezek a gazdasági és politikai nehéz-