Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

254 Az öfszággyuiés képviselőházának 225. ülése 19È7 június 4-én, péntekéit. gaban, és éppen azért hisszük a magyar igazság diadalrajutását. (ElénU tetszés és taps.) Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a megajánlási vitával is foglalkozzam. Mivel ez a vita azokat a szempontokat yan hivatva kidomborítani, amelyek szerint a kormánynak tulajdonképpen a már elfogadott es megszavazott költségvetést kell végrehajtania, méltóztassanak megengedni, hogy a költségvetési vitánál úgy itt, mint a túlsó oldalon felszólalt képviselőtársaim beszédéből vonjam le következtetéseimet a kormánynak nyújtandó bizalom megajánlására vonatkozólag. Én a magam részéről általában gazdasági és szociális kérdésekkel szoktam itt a Ház előtt foglalkozni és méltóztassék megengedni, hogy ez alkalommal is ezt tegyem. Ha nézem a világ folyását, akkor azt látom, hogy itt a Házban nagyon sok felszólaló részéről, — mindkét oldalt beleértve — a napisajtóban, a közgazdasági . sajtóban, a nemrég napvilágot látott Tyler-jélentésiben, külföldi politikusok és a külföldi sajtó megnyilatkozásaiban és a pénzügyminiszter úr expozéjában az a felfogás jutott kifejezésre, hogy a gazdasági élet úgy nálunk, mint a külföldön, ha kismértékben és lassú tempóban is, de tagadhatatlanul javulóban van. Csodálatos megállapítás ez, különösen erre a kis, szegény, megnyomorított országra nézve, amelynek talán éppen ma az adja aktualitását. hogy annak emléke rögződik meg itt most a Ház tudatában, hogy ma 17 éve csonkították meg ezt az országot, vették el lakosságának kétharmad, területének pedig háromnegyed részét, és mégis arról kell beszámolnunk, hogy úgy az ipari, mint a mezőgazdasági index emelkedett. En követni szeretném az Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam által tegnap mondottakat, amikoris ő azt mondotta, hogy nem azért foglalkozik egynémely problémával, hogy szimpátiát vagy antipátiát keltsen, hanem azért, hogy a tényeket leszögezve, vonja le következtetéseit. Én is ezt szeretném itt ma tenni, amikor elsősorban a gazdasági kérdésekkel foglalkozom, mert hiszen ha 'mindez így van, akkor valami következményének is kell lennie annak, hogy a gazdasági helyzet javulóban van, tényleg megnőtt valamelyest itt az országban a kereskedelmi forgalom, nőtt valamit a népesség vásárlóképessége is és a statisztika adatai szerint tagadhatatlanul csökkent a munkanélküliség. Abban a tekintetben, hogy miből táplálkozik oz a haladás, amely ha csöppnyi is, de mégis csak észlelhető Magyarországon, én a magam részéről két forrásra szeretnék rámutatni. Az egyik az általános világgazdasági helyzet javulása, a másikat pedig — nem másodsorban és nem utolsó sorban — a kormány tudatos, pozitív, szociális intézkedései alkotják. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Én nem akarom itt részletezni ezeket az intézkedéseket, amelyeke^ már annyiszor, és oly sokszor ismertettek előttem felszólalt képviselőtársaim erről az oldalról itt a Házban és népgyűléseken, ez nem is célom, csak premisszaként, csak kiindulásként akarom ezeket megemlíteni. Mert ha mindez így van, !ha ezek az intézkedések megtörténtek, egy csomó készülőben van és a gazdasági helyzet javiil, akkor a konklúzió az volna, hogy egy nyugodt gazdasági, szociális és. politikai atmoszférának kellene uralnia a magyar közéletet, akkor ennek á következménye az volna, hogy bizonyos társadalmi megnyugvás uralkodnék a magyar életben, egy olyan normális, békés élet alapjai vetődnének ma el, amelyekben az élet kapillaritásának elmélete érvényesülne, az, hogy az alsóbb néprétegek szivárognak mindig felfelé és ezáltal mindig új gazdasági és erkölcsi erők tódulnak a felsőbb néprétegekbe, azokat a nemzet érdekében felfrissítve és megerősítve. Ha ennek a bizonyos vonatkozásban meg is vannak a halvány szimptomái, mégis objektíven és becsülettel be kell vallanom itt a mélyen t. Ház előtt, hogy szerény meggyőződésem szerint mindezek ellenére igenis egy ideges hangulat uralkodik, igenis nem zavartalan a politikai és a társadalmi élet, nincsen szociális megnyugvás éö bizonyos feszültség uralja a lelkeket. Történik ez annak ellenére, hogy megállapítottuk, hogy egyrészt egy gazdasági íejiődés, javulás szimptómáit látjuk, másrészt pedig a kormány megtesz minden tőle telhetőt szociális intézkedésekkel, törvényekkel, reformokkal és egyebekkel., A vége mégis az, hogy objektíven le kell szögeznünk ennek a nyugtalanságnak a szimptómáit. De nemcsak itt nálunk van ez így, a határokon túl is azt látom, hogy sztrájkok, forra'dalmak, .tőzsdei krachok, pánikok vannak, parlamentek és diktatúrák váltják egymást. Hát kérdem én, mi ez, mélyen t. Képviselőház, ha nem egy új világ dübörgése a láhunk alatt? Mi ez, ha nem az, hogy egy vajúdásnak a hangja jut el akaratlanul is elégedetlen szavak formájában füleinkhez? Nem a régi gazdasági struktúra kérge repedezik-e hol itt, hol ott, hol keleten, hol nyugaton, e tör elő a réseken, a repedéseken az elégedetlenség. Ha mindezeket látom, akkor azt kell mondanom, hogy jaj, annak az országnak, amely idejében nem ébred erre és lemarad erről a megállapításról. Kérdem én, mélyen t. Képviselőház, hát mi ennek a magyarázata, mivel lehet ezt okadatolni? Az egyik oldalon javulás van mindenütt, számszerűleg és bizonyíthatólag és a másik oldalon egy tagadhatatlan depresszió a lelkekben. Merem mondani és merem állítani, hogy világviszonylatban a természet és a fizika örök törvényét az egyensúlyi helyzetről, amely tulajdonképpen mint egyensúly igazságot jelent, meghazudtolni lehet, de csak ideig-óráig és csak kendőzéssel és álcázással, mert a végén a fizika törvényei a maguk erejénél fogva, a maguk igazságát mégis érvényre juttatják. Addig, amíg azt látjuk, hogy merev autarchia uralja la világot, addig, amíg ilyen megkülönböztetések vannak Európában, hogy győzők és legyőzöttek vannak, addig, amíg állig felfegyverzett és dezarmírozott államok vannak, addig, amíg kötött devizaforgalom és kötött gazdálkodás uralja a «világot ési addig, amíg istenítés emberi igazságokat tagadnak meg, — amit éppen ma kell hogy leszögezzek, a trianoni békekötésnek, illetve nem is békekötésnek, hanem békediktátumnak a 17. (évfordulóján — addig igazi békéről beszélni nem lehet. A gazdasági fellendülésnek pedig, szerény véleményem szerint, 'legfunidamentálisabib követélménye az igazi béke. Mit látunk nálunk, ha ezeken a dolgokon végigtapogatunk? Amikor az itt előttem felszólalt képviselőtársaim — hogy ugyanabban a nomenklatúrában maradjak — a neokapitalista berendezkedés túlkapásairól beszéltek, akkor tényleg meg kell hogy állapítsam azt, hogy minden iparkodás ellenére, mindén jóhiszeműség és jóakarat mellett is a viszonyokat májról-holnapra megjavítani nem lehet, aninál ,az egyszerű oknál fogva, hogy annyi és