Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

Az országgyűlés képviselőházának 2, oly sok mulasztás áll a hátunk mögött, hogy . azok pótlásához tengernyi, rengeteg időre van •szükség. Meg kell hogy állapítsuk, hogy nálunk a szociális reformok, igenis, nagyon sokáig várattak magukra, tsok akadály és sok ellenállás volt szerte az országban, politikailag, társadalmilag és financiális vonatkozásban is ahhoz, hogy (ezeket a reformokat életbeléptessék és a sok sebnek a gyógyításához, «amelyet hosszú évtizedek ütöttek a» népen, igen ^sok idő •kell. Mert eggyel legyünk tisztában: ; fejlődési 'fokokat átugrani, akár a gazdasági, akár a politikai életben, sötétbeugrás volna és csak revolúciós úton lehetne elérni, a végét pedig sohasem lehet látná. A stabilitása az lilyien sötétbeugrásoknak mindig és feltétlenül a kétségesség jegyét viseli. Nálunk pedig sötétbeugrani akkor, amikor a tét <&gy ilyen szegény, nyomorult, megtfosztott kis ország, azt hiszem, már akkor sem lehet, ha ebből a konzekvenciákat levonjuk. Leszögezem tehát azt, hogy a meglévő gazdasági rendet — 'bármilyen, «tetszetősen hangzanék is — máról-holhapra eltörölni, máról-holnapra -a magyar gazdasági életből kiradírozni nem lehet, legfeljebb és kizárólagosan szisztematikusan átalakítani. Hogy miért átalakítani? Azért, mert a dolgoknak egymásiból kell fejlődniök, azért, mert a viszonyok a régieken kell, hogy (alapuljanak, ja régiek gyöjkeréből kell hogy táplálkozzanak., Az átalakítás nem^ járhat értékeknek a pusztításával, «az [átalakítást nem úgy képzelem el, hogy először romboljunk és azután építsünk, hanem előbb Íegyünk tisztában azzal, hogy mit .akarunk építeni és csak úgy kezdjünk bele és -azután szukcesszíve építsük le, illetve alakítsuk át a mi gazdasági -beállítottságunkat és rendszerünf

ktet. Tehát igenis át kell alakítani -a mai gaz'dasági rendet, «minden vonatkozásban szociális tartalommal kell megtölteni és ehhez kell 'szabni azít a politikai ' konstrukciót, (amelyet hemzeti, szociális és népi irányzatnak neveBünk. Hogyan tegyük ezt meg?

1 A legmegfontoltabban, a legapróbb részleteket is előre kikalkulálva, kiszámítva. > A tempót illetően igazuk van azoknak a képviselőtársaimnak, akik inkább a túloldalról amellett szólaltak fel, hogy igenis a leggyorsabb tempót kell tartanunk, mert sok mulasztást kell behoznunk. (Farkas István: Ezeresztendős mulasztásokat!) Konzervatív, haladó és népi politikát kell folytatnunk. Es itt orommal kell megállapítanom, hogy nemcsak ezen az oldalon mondjuk ezt, hanem a túloldalon, a kisgazdapárt vezére és Bethlen István gróf is ugyanezekre a végkonklúziókra és megállapításokra jutott, tehát ezen a ponton egyek volnánk. Mit csinál a kormány? A kormány, ahogyan a miniszterelnök úr múltkori expozéjában lapidáris rövidséggel az egész Ház tapsai mellett ismertette a kormány jövendő szociális programmját és beszámolt multbani szociális intézkedéseiről, azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen ezt a programmot váltja be tettekkel. Merem állítani, ha merészen is fog . hangzani, hogy Magyarországon nem volt még kormány — és ezt statisztikai adatokkal és számokkal hajlandó vagyok igazolni. — t amely ilyen rövid idő alatt annyi szociális intézkedést léptetett volna életbe és annyi szociális problémát terelt volna megoldás felé, mint a jelenlegi kormány. Mélyen t. Képviselőház! Ilyen lévén a kormánynak és pártjának meggyőződése és álláspontja, senki ne csodálkozzék azon, hogy mind 25. ülése 1937 június 4-én, pénteken. 2^5 a kormány, mind a pártjában levő képviselők a gyárakkal, a nagyiparral, a nagybirtokkal,, a •bankkal, a tőkével és a szakszervezetekkel .szemben igenis erősebb kritikát akarnak és fognak •gyakorolni és erőisieblb ellenőrzést fognak sür•getni és /bevezetni. Ez nem ellenséges kritika, ebbe ne méltóztassék senki ellenséges érzületet belemagyarázni. Ez nem fakad gyűlöletből és ez nem a gyáripar, vagy a tőke érdemeinek el nein ismerése, ez nem olcsó politikai babérok gyűjtése, hanem a fejlődés és a gazdasági átalakulás által megkövetelt szempontok gondos ós szorgos ifigyelem'bevételéből ered. Igaza van Bud János igen t. képviselőtársamnak, aki tegnap megállapította, hogy kapitalista államban tőke-, nagybirtok- és gyár iparellenes hangulat nem lehet. Mindezeknek a funkcióknak nemzeti szempontból erősebb kontroll alá vétele éppen a keresztényi elvek szem előtt tartása-mellett, nemcsak jogunk, hianem elsőrendű nemzeti «kötelességünk is. (Helyeslés balfelőL — Meizler Károly: Természetes!) Aki szociálisan kondolkozó keresztény és nemaeti érzelmű ember, és aki ismeri a mai élet (szövevényes dinamikáját, az nem fog ez ellen a kontroll ellen tiltakozni és nem fog támadást látni önmaga ellen abban, ha a kormány igyekszik összhangba hozni a tőke érdekeit a szociális követelményekkel. (Meizler Károly: Ki tiltakozik?) Ez az egész amit ,meg akarunk valósítani. (Meizler Károly: Tíz éve mit csinálnak «Franciaoirszágban?) Aki pedig azt ellenzi,, az egyenesen rászolgált erre a kontrollra és önmaga a legjolbb (bizonyítéka e kontroll szükségességének. Ha netán elakadnánk ezen az úton, előre merem állítani, hogy a keresztényi elvek útba fognak igazítani, és ha netán nagy torlaszokra bukkannánk, azt hiszem, a keresztény és nemzeti alapon álló polgári pártok összefogása át fogja segíteni az országot a nehézségeken. A kormányzat az én megítélésem szerint, úgyszintén az elhangzott költségvetési expozé és felszólalások szerint tudatosan szolgálja ezt a gazdasági, szociális és politikai átformálást és átalakulást a nemzeti és keresztény népi politika jegyében. Ezen az úton haladva lehet csak szerény véleményem szerint leküzdeni azt a bizonyos nyugtalanságot és depressziót, amelyet felszólalásom elején bátor voltam jelezni. Ez a nyugtalanság és depresszió hol mérsékeltebben, hol erőszakosabban, hol alkotmányos úton, hol pedig bizonyos diktatórikus törekvések kapcsán jut kifejezésre a magyar életben. Ezzel kapcsolatban egynémely szempontra szeretném a kormány figyelmét felhívni. Tagadhatatlan, hogy a magyar probléma, úgy, amint a kormány egyik illusztris tagja a múltkoriban mondott beszédében említette, a mezőgazdasággal foglalkozó néprétegek helyzetének javulásától függ. Ezzel a problémával már többször bátorkodtam itt a mélyen t. Ház, előtt foglalkozni. Ez alkalommal a költségvetési vitában legtöbbet emlegetett mezőgazdasági munkások helyzetéről szeretnék egypár szót mondani, hozzátévén azt is, hogy szerény megállapításom szerint a mezőgazdasági! munkások kategóriájába lehet bátran sorolni azokat a kis 2—3—4 holdas törpebirtokosokat is, akiknek a munkakapacitása sokkal nagyobb,, mint az a csekélyke munka, amelyet nem is ők, hanem családtagjaik végeznek el. (Ügy van! Úgy van!) Ennek a rétegnek a vitalitása tagadhatatlanul a legnagyobb az országban. Mert amikor azt látjuk, hogy vannak vidékek és igen sok 35*