Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

248 Az országgyűlés képviselöhazúnak ÉÊJ erre alkalmasnak, amikor kiküldötteink nehéz tárgyalásokat folytatnak odakint a hitelezőink­kel, mert a túlságosan erős kritika hitelezőin­ket bizalmatlanokká teheti, ia túlságos elisme­rés pedig arra bírhatná őket, hogy fokozott igényekkel lépjenek fel. Ezért befejezem beszédemet azzal, hogy a t. kormányt tarra kérem, hogy ne mulasszon el egyetlen egy alkalmat sem, (hogy az ország népét a dolgok igazi állapotáról felvilágosítsa. (Rassay Károly: Ez a helyes!) Döntő fontos­ságú feladat ez és kötelesség is, hálás feladat ifi, mert a mi dolgos népünk jellemétől semmi sem áll távolabb, mint a gyűlölködés és nem szabad megengedni, hogy kellő felvilágosítás híján a valóság eltorzításával annak prédá­jává váljék. Nem' szabad, hogy a gyűlölet megakassza az ország 'bármely rétegében rejlő energiának a legtökéletesebb kihasználását, mert nem nélkülözhetjük egyetlen jószándékú magyar ember munkáját sem. (Helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Drobni Lajos! Elnök: Drobni Lajos képviselő urat illeti a szó. Drobni Lajos: T. Ház! Biró Pál igen t. képviselőtársam beszédének két részébe kap­csolódom bele. Az együk az, amelyben nem ér­tek vele egyet, a másik pediig az, amelyben egyetértek vele. Biró Pál igen t. képviselőtársam ma meg­ismételte azt a nézetét, amelyet akkor hangoz­tatott, amikor az iparügyi minisztérium felál­lításáról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, t. i. hogy a régi minisztérium kettéválasztását nem helyesli. Ebben a nézetében osztozni nem tudok. (Müller Antal: TJgy van! Sokan nem tudunik!) Az önálló iparügyi minisztérium fel­állítása ha nem is a f korszellemnek, de az át­alakulásnak és kifejlődésnek természetes köve­telménye. Mivel a kisiparos-társadalom óriási tömegei a maguk élet-halál harcában abszolúte rászorultak a kormányhatalom támogatására, rászorultak arra, hogy törvényhozás útján ren­deztessék a kisiparnak, a kézművesiparnak számtalan problémája; mivel szinte élet-halál­kérdéssé vált a kisipar számára, hogy legyen egy önálló, független minisztérium és szerv, amely teljes kiállással, szakképzettséggel és teljes felkészültséggel áll a létért íküzdő kisipa­rosság mellett, ennélfogva az iparügyi minisz­térium felállítására feltétlenül szükség volt. Meggyőződésem az, hogy az iparügyi mi­nisztérium nemcsak a kisipar céljait szolgálja, nemcsak a kisipar érdekeit mozdítja elő, ha­nem ugyancsak előmozdítja a nagyiparét is. Az iparügyi minisztérium hivatott arra, hogy azokat a súrlódási felületeket, amelyek legter­mészetesebben fennállanaJk a nagyipar és a kis­ipar között, kisimítsa, az egymással szemben álló erők között káros, _ megsemmisítésre tö­rekvő versenyt ne engedjen kialakulni és az ellentétek nivellálásával a nemzet gazdasági életének és fejlődésének erdőkében mindkét iparágazat fejlődését mozdítsa elő. Van azonban másik rendkívül fontos célja is az iparügyi minisztériumnak. Ez alatt értem az ipari fejlődés szempontjából ugyancsak igen fontos kérdésnek, az energia-gazdálkodásnak rendezését. Tudjuk, hogy a villamosenergia a jövő ipari fejlődés egyik főtényezője. Ebibe beleértem a gyáripart épúgy, mint a kézmű­vesipart, sőt a házi ipart is, mert a villanynak . ülése Î9Ê7 június 3-án, csüiöriökoú. el kell jutnia az utolsó faluba is és a háziipar szolgálatába is kell állnia. Itt van azután a nyersanyagok feltárásá­nak problémája. Ezek mind olyan sorsdöntő kérdések, amelyeknek rendezésére, szolgála­tára szükség van egy külön minisztériumra. Meg kell állapítanom, hogy az elmúlt két esz­tendő alatt az iparügyi minisztériumban olyan kiváló, szakképzett, teljes odaadással működő tisztikar istápolta az ipar érdekeit, hogy az iparügyi minisztérium működése előtt csak a legteljesebb elismeréssel kell minden tárgyi­lagos bírálatnak meghajolnia. Az a körül­mény, hogy az iparügyi miniszter úr ma egy­személyben a kereskedelemügyi tárcát is ve­zeti, csak annyit jelent, hogy egy személy eliminálhatja a két tárca közt esetleg felme­rülő ellentéteket, az iparügyi minisztérium önállósága azonban abszolút szükségesség. A másik dolog, amivel Biró Pál igen t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban foglalkozni akarok és amiben vele teljesen egyetértek, a gyáripar kérdése. Nem lehet el­zárkózni annak megállapítása elől, hogy a gyáripar a technikai fejlődésnek olyan ered­ménye, amelynek szükségességét nem lehet el nem ismerni mindaddig, amíg a társadalom esze veszettségében a géprombolás útjára nem lép, mert a gyáriparral, mint az ipari fejlő­désnek egy adott és mással kétségtelenül a jö­vőben sem helyettesíthető, predesztinált útjá­val kell számolnunk. Mélyen t. Ház! A gyáripart teljes elfogu­latlansággal, a nemzetgazdaság szempontjából való fontossága szerint kell elbírálni. En csak utalok arra, hogy a gyáripar a városok gazda­sági és pénzügyi életében ma már olyan sze­repet játszik, hogy ennek feltétlenül megvan nemcsak a gazdasági és pénzügyi, hanem a szociális jelentősége is. (Úgy van! balfelöl.) Én csak a saját városomról, Győr szabad ki­rályi városról beszélek. Ez a város ma Buda­pest után második ipari városunk. A bank­zárlat után előállott gazdasági krízis követ­kezménye az volt, hogy olyan ijesztő munka­nélküliség alakult ki Győrött és egyéb ipari városokban, hogy például nálunk éveken ke­resztül minden ötödik ember ínséges volt. Ezekről az Ínségesekről a városnak kellett gondoskodnia. Óriási, emberfeletti probléma nehezedett ezzel a városra. Behozták az inség­adót, ezt azonban Győrből és egyéb városok­ból is elvitték, csak morzsákat kaptunk visz­sza belőle, egyébként pedig a városok saját háztartásának kellett az Ínségesekről gondos­kodnia. ! Ez a helyzet szociális szempontból nem­csak sötét, thanem egyenesen (fenyegető volt az ipari városokra és ugyanezt láttam és érez­tem Budapesten is, ahol a gyáripar a legjob­iban és a legerősebben, szinte betegesen van koncentrálva. Ez a fenyegető szociális feszült­ség akkor kezdett engedni, amikor a gyáripar a munkalehetőséget, amint előttem szólott igen t. képviselőtársam kifejezte, a munkához való jog érvényesülését sokszor még áldozatok árán is, sokszor saját kapitalista érdekei ellenére is megvalósítani igyekezett. Meg kell állapíta­nom, hogy városainkban és másutt is a szo­ciális feszültség akkor engedett, amikor a nagy munkástömegek a gyáripar révén ismét mun­kához jutottak. Ha már az 'a szerencsés véletj len jutott osztályrészemül, hogy éppen Biró Pál igen t. képviselőtársam után beszélhetek, abszolút kötelességem megállapítani, hogy ép­pen az ő személyében találtuk meg az elmúlt

Next

/
Oldalképek
Tartalom