Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés -kepviselöházúnak 22k. Buch inger Manó; T. Ház! T. előttiem szólott képviselőtársam 'fejtegetéseinek értékességét és érdekességét, elismerve, méltóztassanak megengedni^hogy én egy más szemszögiből szóljak hozzá a kormány felhatalmazási javaslatához. Többhetes vita »tán, mint a szervezett magyar munkásság pártjának, a szociáldemokrata pártnak egyik felszólalója, .mély sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy ennek a pártnak követelései közül ebben az egész költségvetési javaslatban egyetlenegy sem valósult meg. A vita folyamán -beadott határozati javaslataink vagy módosító javaslatalink közül •egyetlenegyet sem fogadtak el. Mondhatni, egészen hideg, sőt barátságtalan kijelentésekben volt részünk, amikor például egyes tárcáknál, mint például az ipari tárcánál, a minimális munkabérekről szóló eljárásnak valamelyes javítását kértük. Változatlan maradt a költségvetés egész struktúrája olyan értelemben, hogy a nagyobb terhek a .gyengébb vállakat sújtják. Egyetlenegy intézkedés sem történt abban az irányban, hogy például a szociális biztosítás ezen a mai fukar mértéken túlmenjen; nem történt alapjában véve semmi a mezőgazdasági munkások nagy tömegei helyzetének megjavítása irányában. A közigazgatás ellen felhozott rengeteg, súlyos panaszunkra — lehet mondani — egészen semmitmondó, üres szavakat, kijelentéseket hallottunk csak válaszkép. Egyébként jellemző volt az egész költségvetési vitára két tárca előadójának magatartása. Az egyik az iparügyi tárca előadója volt, a másik a földmívelésügyi tárca előadója. Az iparügyi tárca előadója ' olyan egyoldalú munkáltatói érdekeket domborított ki, hogy kénytelenek voltunk ez ellen -a leghatározottabban protestálni és felszólalni; a földmívelésügyi tárca igen t. előadója viszont, amikor előadásában odaérkezett, hogy a mezőgazdasági tömegek millióinak helyzetéről beszéljen, ^ akkor ahelyett, hogy olyan javaslatok szükségességéről beszélt volna, amelyek ezt a helyzetet megjavítani volnának hivatva, ügyes fordulattal rátért arra, hegy ezeknek a tömegeknek helyzetét csak — nem tudo'm miféle — világnézeti alapon lehet megoldani. Megfeledkezett arról, hogy nemcsak ige, hanem kenyér is kell a jóllakáshoz és hogy kenyér nélkülibizony, a többi szempont nagyon mellékessé degradálódik. T. Ház! Talán egyetlen félig megnyugtató momentuma volt az egész költségvetési vitának az a körülmény, hogy a magyar^ közéletnek reprezentatív tekintélyes tényezői állást foglaltak a szélsőségekkel szemben. Egészen jól esett hallani és tudni, hogy ma már legalább odajutottunk, hogy nemcsak a baloldali • szélsőségekkel szemben foglalnak állást, hanem a jobboldali szélsőségeket is elítélik. Ez határozottan tényleg politikai nyereségtétele az országnak, az egész közéletnek; ámbár mindjárt meg kell állapítanunk azt, hogy ennek a nyereségtételnek is hiányzik tulajdonképpen az ércfedezete. Hiányzik annyiban, hogy sok ok gátolja azt, hogy megváltozzék ez a helyzet, melyet itt sérelmezünk, sok olyan ok, amiről még szólni fogok. De hiányzik ez az ércfedezet főleg azért, mert a kormány egészen aggasztó módon halogatja a választójogi reformot, (Farkas István: Azt kellene legelőször megcsinálni!) halogatja ezzel annak & parlamentnek megalkotását, amely a szociális ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 239 reformokat realizálni tudná. Pedig ezeknek hiánya jelenti azt a talajt, melyből ez az elítélt szélsőséges agitáció táplálkozik s csak ezeknek a szociális reformoknak a realizálásával lehetne a talajt elvonni ez alól a szélsőséges agitáció alól. Pedig meggyőzőbben és gyakrabban bizonyítani és sürgetni a választójogi reform szükségességét már igazán nem lehet, mint ahogy ezt mi tettük hosszú időn keresztül. Sőt most már nemcsak mi magunk sürgetjük ezt a reformot, hanem vannak már a parlamentnek és a magyar közéletnek más rétegei, más tényezői is, melyek szintén sürgetik a reformot. (Czirják Antal: Kérdés, hogy őszintén-e! — Farkas István: Az még kérdés!) T. Ház! Érthetetlen ez a huzavona, ez a halogatás. Végre is figyelembe kellene vennie a mostani kormányzatnak azt, hogy a választójogi reform tulajdonképpen a Darányi-kormánynak, hogy úgy mondjam első számú politikai ígérete. Azonkívül számításba kellene vennie azt is, hogy az a kedvező atmoszféra, amely a Darányi-kormányt fogadta és amely bizonyos mértékig kíséri még ma is, természetszerűleg csökken akkor, ha a kormány még tovább is késlelteti ezt a reformot, sőt kérdés, hogy egyáltalában meg tudja-e csinálni a kormány ezt a reformot akkor, ha ez a bizalom majd csökken és elmúlik. Mégis, ennek ellenére is, olyan nagy a homály e körül a kérdés körül, hogy fel kell tételeznem, hogy talán a kormány sem tudja még, hogy ő maga mit akar tulajdonképpen a választójog területén. Rendkívül érdekes volna megtudni azt, hogy a polgári pártok vezetői ennél többet tudnak-e, tudnak-e egyáltalán valamit. Azért hangsúlyozom, hogy a polgári pártok vezetői, mert minket szociáldemokratákat illetőleg a helyzet az, hogy a kormány mindezideig még egy árva szóval sem tartotta szükségesnek, hogy velünk ezirányú terveit közölje vagy ismertesse. (Farkas István: Suba alatt csinálják! Ez már gyanús!!) ,. ;

. i 1 Itt egy^ kitéréssel legyen szabad felvetnem azt a kérdést is, hogy a mélyen t. iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úr, — akihez ed-r dig a pillanatig még szerencsénk volt, de most már nincs itt — a múltkoriban Kaposvárott abban a nevezetes neszedében vagy beszélgetésében a választójogra vonatkozólag vájjon egyéni óhajokat vagy pedig hivatalos értesüléseket adott-e elő? (Farkas István: A híveinek!) Ha csak magántermészetű óhajok voltak azok, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter úr nyilvánított, akkor ez is, miiután a kormány egyik tagjáról van szó, meglehetősen sajnálatos körülmény volna, de hát a veszély kisebb, ellenben ha itt hivatalos értesülésekkel állunk szemben holmi reakciós ízű vagy szabású választójog tekintetében, mint amit ezekből a kijelentésekből vagy beszélgetésekből sejteni lehet, akkor a helyzet súlyosabb. Súlyosabh azért, mert igenis, jelenti akkor súlyos megtagadását jogos várakozásoknak és jogos igényeknek, jelenti súlyos megkárosítását magának az országnak s ennek igazán súlyos kihatásai és súlyos következményei volnának, illetőleg lesznek. . Általában rendkívül sajnálatos helyzet, hogy még ma is, az approprliációs vitánál is csak találgatásokra vagyunk ráutalva olyan kérdésben, amelyet mi szociáldemokraták — nem tehetünk róla — a kérdések kérdésének tekintünk, olyan kérdésekben, amelyek az or-