Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

'238 Az országgyűlés képviselőházának 2í közének tekintik. Nézetein szerint el nem dön­tött kérdés, vájjon gazdasági motívumokból tekintve, egy módosított birtokelósztás több embernek jobb kenyeret fog-e adni az ország­ban vagy nem. Én ezt a kérdést inkább poli­tikai, mint gazdasági kérdésnek tekintem s itt is azt az óvatosságot ajánlom fenntartani, amely az elmúlt évben alkotott törvényben is megnyilvánul. A nagybirtok elaprózódásának kérdésével foglalkozott Bud .képviselőtársam is. Ez történelmi folyamat; az elmúlt 25 évben több nagybirtok aprózódott el, mint az azelőtti évszázadban. Az államnak itt tulajdonképpen csak segítenie kell. A kényszer eszközére csak igen kevés esetben van] szükség. Az államnak segítenie kell abban az irányban, hogy a szo­ciális nyugalom szempontjából legkívánato­sabb elemek legyenek azok, amelyek földhöz jutnak, mert az azután politikai és szociális érdek, hogy ebben az országban minél több független és önálló kereső exisztencia tudjon •megélni. Persze nem szabad a birtokpolitiká­nak sem egyoldalúnak lennie, mert ebben az országban a középbirtokra igen' fontos nem­zeti és nevelőszerep, a nagybirtokra pedig a termelés szempontjából szintén igen fontos szerep vár. T. Képviselőház! Be is készülök fejezni hosszúra nyúlt felszólalásomat a következő reflexióval, (Halljuk! Halljuk!) Jogállamban reformokat csak & törvényes haladás rendjén •lehet megvalósítani s amikor a törvényességről beszélek, -ennek à kifejezésinek nem formai, rle lényegi értelmet tulajdonítok, mert hiszen el­végre törvényes minden, amit a parlament megszavaz és törvényerőre emel. Vannak azonban törvények, amelyek esetleg ellentét­ben lehetnek az ország társadalmának jogi és erkölcsi felfogásával. Amikor tehát törvényes­ségről beszélek, ezt abban az értelemben mon­dom, hogy ennek az országnak a reformok út­ján kell haladnia, azonban eddigi törvényeink szellemének érteimébem E törvények szelle­méből egyrészt a magántulajdon tiszteletét, másrészt a szerzett jogok megbecsülését és harmadszor minden magyar állampolgár tör­vény előtti egyenlőségét ragadom ki. A kor­mány ezeket az elveket vallja a maga Pro­gramm jában, s én azt hiszem, ezért számítha­tott eddig és számíthat ezentúl is az ország túlnyomó részének bizalmára. A törvényeink szellemében' való haladás követelményei közé tartozik még az alkot­mány is. Egyetlen alkotmány sem megköve­sült alakulat; annak fejlődnie kell, a fejlődés azonban hagyja meg annak az alkotmánynak fundamentumait. A magyar alkotmánynak két fundamentuma van: egyrészt a királyság, másrészt a parlament intézménye. A király­ságra vonatkozólag nem hoztunk és nem is fogunk hozni átmeneti állapotunk ellenére sem olyan törvényeket, amelyek a királyság gondolatát, alkotmányunk királysági termé­szetének gondolatát elhomályosítanák. A parlament ellen azonban bizonyos tekin­tetben dívát hangulatot csinálni. A parlamen­tarizmüéna% bizonnyal vannak hibái, ezek azonban a parlamentarizmus útján gyógyít­hatók, mert hiszen a parlament fejlődésképes intézmény. Mindenekelőtt a parlament etiká­ját kell olyan nívón fenntartani, hogy min­den kritikával szemben mindenkor és .a köz­vélemény'minden tényezője^előtt megvédhető legyen. Ezért a magam részéről híve vagyok annak, hogy ha a jelenlegi összeférhetlen­ségi törvényezen etikai kritika szempontjából, . ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. amint azt mondják, nem elegendő, : akkor csi­náljunk olyan szigorú összeférhetlenségi tör­vényt, amely az egész ország közvéleménye előtt dokumentálja ennek a parlamentnek tö­kéletes erkölcsi intaktságát. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Nézetem szerint ez ugyan: megvan összeférhetlenségi törvény nélkül is, de egy új összeférhetlen­ségi törvény minden kritika fölé fogja he­lyezni. -. Másrészről a parlamentarizmussal szemben főleg két vádat hoztak fel. Az egyik a szak­szerűség hiánya, a másik pedig a végrehajtó hatalom labilitásának a hibája. A szakszerű­ség hiánya ellen való védekezésre sok mód •van s a külföldi alkotmányok különböző módon védekeznek is. Nem> akarok ' ezekre mind ki­térni; mindenki, aki'alkotmánykérdésekkel fog­lalkozik, ezekről bőven olvashat. Ami a végrehajtó hatalom erejét illeti, az a nézetem, hogy a magyar parlamentarizmus eddig még sohasem veszélyeztette a végre­hajtó hatalom erejét. Az a helyzet, amely egyes nyugati _ demokráciákban fennáll, ott, hogy a végrehajtó hatalom működése a parlamenti frakcióktól túlságosan labilissá, túlságosan függővé vált, Magyarországon nem állott fenn, legfőképpen azért nem, mert Magyarországon eddig a modern időkben mindig erős kor­mányzópárti rendszer volt. Állítom tehát: nem helyes az a nézet, hogy a paranesuralom — szembeállítva a parlamentarizmussal — tudná csak az ország erőit nagyobb önértékben felfokozni is azokat a maximumra vinni. Éppen a • nagy nemzetek történelme mutatja azt, hogy azokban az országokban, ahol a parla­ment iránt bizalommal voltak, ahol a parla­ment helyesen 'szelektálta ki az ország veze­tőit, a maguk tevékenységével az ország erőinek maximumát tudták összefogni és a nemzetek versenyében érvényesíteni. A nagy Gavournak van egy mondása, amely nagyon jellemző. Először franciául citálom: Je préfère la pire des Chambres á la meilleure des Antichambres. Azt mondja Cavour, hogy: »Jobban szeretem még a legrosszabb Házat — parlamentet — is, mint a legjobb előszobát« — tudniillik , (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) a diktatúra antisamíbrírozására gondol. En is azt hiszem, hogy a meggörnyedt gerincek és az elnémított kritikák rendszere nem méltó egy olyan ország fiaihoz, amely ország az év­százados küzdelemiben ellenséges nemzetközi tasztító erők küzdelmében éppen azért tudta talán fennállását biztosítani, mert gerinces akarata volt és mert tudott nemet is mon­dani. Szükségesnek tartottam erről a helyről az alkotmányosság kérdéseiről megemlékezni; er­ről nem beszélhetünk eleget* nem hangsúlyoz­hatjuk eléggé, hogy ezt mennyire az ország egyik legnagyobb és fenntartandó értékének tekintjük. Minthogy a kormány az alkotmány­jogi javaslatok, tekintetében leszögezte magát olyan irányban, amely a magyar alkotmánv szellemének teljes mértékben megfelel s mint­hogy egyébként is- bizalommal vagyok a kor­mány iránt, a felhatalmazási javaslatot elfo­gadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Mnökr Szólásra következik' .Bucíhinger Manó képviselő úr,

Next

/
Oldalképek
Tartalom