Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-224
236 Áz országgyűlés képviselőházának ÉH. ütése 1937 június 3-án, csütörtököd megállapító bizottságokat nem tartom egészen kielégítőknek. Ezekben igen gyakran a munkaadók (megbízottai foglalnak helyet. Lehetővé kellene tenni, hogy a munkásság szabadon választhassa meg az ő képviselőit a munkalbérmegállapító ibizottságoklba. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezt, ismétlem, szükségesnek tartom, — r de még sok más intézkedést is a mezőgazdaság átszervezésével kapcsolatban •— mert a zajló f világáramlatok közepette nem csupán szép szónoklatokkal buzdíthatjuk népünket, hanem tényeket is kell nyújtanunk. Idetartozik például a frontharcosok régi sérelmei, amelyről szintén beszélni akarok. Mégis csak borzasztó, hogy bár 1918-ban befejezést nyert a háború, 19 év múlva a legnagyobb jóakarat mellett is még mindig csak a frontharcos-törvény megalkotása előtt állunk. Ez óriási elkeseredést okoz és mondhatom párjául szolgál a hadikölcsönök nullifikálásának. A frontharcosok között gyakran tartok előadásokat és eléggé van alkalmam észlelni azt az általános izgalmat és felháborodást, amely a törvény késlekedése miatt van. Remélem, .hogy ezt a kérdést most már kellőképpen megoldják és ez is hozzá fog járulni lelki harcképességünk emeléséhez. Hiszem, hogy az egész világ egy mérkőzés felé halad és ha militarista vagy mondjuk, legalább is egy erős ellenállóképességet szolgáltató szellemre van szükség, akkor elsősorban a Világháború katonái lesznek azok, akik a frontharcos szellemet fiaikra hagyják és rányomják szellemüket a társadalomra. Sajnos, a frontharcos társadalom jelenleg éppen a legmegelégedetlenebbek közé tartozik. Mindezeket — hangsúlyozom — azért tartottam szükségesnek kiemelni, mert hiszem, hogy ha előbb vagy utóbb kenyértörésre fog kerülni a dolog a világon, a harcias szellemre szükség leszi. Nem tudom elképzelni, mi más mint háború lesz a fegyverkezési verseny vége, mert hiszen az ágyukat úgy megtöltik, hogy — amint mondani szokták — egy napon maguktól el fognak sülni. Végeredményben el lehet képzelni talán egy állig felfegyverzett helyzetben fenntartott békét is olyan módon, hogy az államoknak egyik csoportja — mondjuk az angolszász államok vagy Franciaország vagy más csoport — annyira felfegyverkezik, hogy minden ellentétes megmozdulást lehetetlenné tesz. Ez azonban nézetem szerint nem lehetséges, mert ez a halál békéje lenne. Feltétlenül változásnak kell bekövetkeznie és pedig elsősorban is a Duna völgyében. Azt- azonban, hogy ellenségeinket milyen módon lehet belá; tásra kényszeríteni, ezidőszerlnt megmondani nem tudom. Csak az bizonyos, hogy nekünk magyaroknak ebben a válságos helyzetben mindent el kell követnünk arra nézve, hogy magunkat mind anyagilag, mind szellemileg, mind pedig lelkileg megerősítsük. Eemélem és bízom benne, hogy a kormány ezt el is fogja érni munkájával vagy legalább is a nagy nemzeti célokat erősen meg fogja közelíteni. ^Bizalommal lévén a kormány iránt, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon,) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Orvosprofesszori tilalom ellenére szólalok fel az államháztartás és a többi közháztartás anynyira szükséges vitelének teljes átreformálása végett. Igaz, Bud János igen t. képviselőtársam kihangsúlyozta nagyjelentőségű beszédének bevezetésében, hogy az appropriációs törvényjavaslat tárgyalásánál tulajdonképpen csak a politikai bizalom alapos megokolásának van helye. En a támasztott követelmény elöl nem zárkózom el. Ezért elsősorban kifejezésre juttatom, hogy a Darányi-kormánynak úgy bel-, mint külpolitikájával lényegileg egyetértek. Állásfoglalásom egyezik a pártom vezéregyénisége, Emszt Sándor igen t. képviselő úr által a költségvetés általános vitájában a képviselőház nyiit színén kifejtettekkel; egyezik a pártom elnökének, gróf Zichy Jánosnak kimerítő beszámoló beszédében elmondottakkal. Különben a miniszterelnök úr által a nemzeti, keresztény alapon adott és annyiszor megismételt programmot lényegében magáévá tette Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam,, mint a független kisgazdapárt elnöke és ha jól ítélem meg, amint hogy jól ítélem meg, a Rassaypárt is. Egyenesen áldásnak tartom, hogy az ellenzéki pártok annyira megértik a mai idők parancsszavát, megértik főleg abban a munkában, amelynek nehézségei a Szent Istváni-szellemtől átitatott alkotmányos kormányzatunkban szinte példátlanok. Meg vagyok róla győződve, hogy gróf Bethlen István igen t. képviselőtársam nagykanizsai beszéde után az ellenzéki polgári pártok összefogása imegingathatatlanná vált. Kiemelem, hogy az annyi nehézséggel járó magasrendű közös munka alatt elsősorban az idegen államokból behurcolt eszmék gyökeres kiirtását értem. A Darányi-kormány kiirtó 'munkájának tempója, szerintem lassú- (Dinnyés Lajos: Lassan, de biztosan! — Br. Berg Miksa: Lassan járj, tovább érsz!) A lassú tempó azonban megérthető, mert ez a lassúság Darányi Kálmán miniszterelnök úrnál megfontolásra és bölcseségre vall, amit a muníka eddigi termékenysége igazol legjobban. Mindamellett merem hinni, hogy a gróf Bethlen István által nagykanizsai beszédében a poli rikai életnek adott injekciók gyorsítani fogják a tempót az idegen behurcolt eszmék kiirtásában, amelyre a nemzetnek annyira szüksége van. A miniszterelnök úr külpolitikája tulajdonképpen folytatása, elmélyítése annak a külpolitikának, amelynek alapjait gróf Bethlen István vetette meg a nemzet életének legválságosabb óráiban. (Dinnyés Lajos: Mégis szidták Bethlent! Mennyire szidták! — Br. Berg Miksa: A képviselő lír is szidta. Nem?) Én soha, pedig én mindig meggyőződéses ellenzéki voltam. (Farkas István: Ügy van! Ügy van! Tiszteletreméltó álláspont!) Ennek a külpolitikának hivatott gondozója Kánya Kálmán külügyminiszter úr, akinek szinte ihletett diplomáciai érzéke nagy felkészültséggel párosul. Ezért tőle még nagyon sokait várhat az ország! A kormány pénzügyi politikájával főleg azért értek egyet, mert dr, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úr az 1937/38. számadási évre előterjesztett költségvetését a nép felsegítését célzó gazdag tartalommal töltötte meg, ami felbecsülhetetlen értéke a zsarnok trianoni békeszerződés által szétdarabolt országunknak. Ezt el kell ismernünk. A pénzügyi tárca tárgyalásánál törekvéseit még kimélyítette, cselekedeteinek bejelentésével. Több más, népi felsegítésre is elkötelezte magát, amiáltal ígéreteit csak patinázta. (Meizler Károly: Patina volt! Szociális érzék annál kevesebb!) Bizonyos eltolódásokkal azonban, amelyeket a költségvetési jog területén észlelek, foglalkoznom kell. A t. Ház bölcsen tudja, hogy az országgyűlés a költségvetési jogon keresztül
