Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés képviselőházának 224. adja meg az anyagi lehetőséget a végrehajtó hatalomnak, a kormánynak célkitűzései megvalósítására. De a büdzséjog egyszersmind szigorúan megszabja azt a határt is, ameddig a kormány az adózók megterhelésében elmehet. Ezért támasztja a költségvetési jog a mindenkori kormánnyal szemben elsősorban azt a követelményt, hogy az évi szükségleteket, kiadásokat, az évi költségvetési előirányzatban pontosan és lelkiismeretesen állapítsa meg és szorosan ehhez szabja az adók és egyéb közjövedelmek előirányzásának mérvét. Ha a számítások azt tanúsítanák, — amint már volt rá eset egyes pénzügyminiszterek alatt — hogy az adótörvényekben megállapított kivetési kulcsok magasabbak a kiadások fedezésére szükséges adókulcsoknál, akkor a kivetési kulcsokat le kell szállítani. Ezért büdzséjogunk a legmerevebben megköti a kormányt, amikor kimondja, hogy adókat csak abban az esetben vethet ki, illetőleg közjövedelmeket csak akkor szedhet be, ha erre külön, költségvetési törvényben felhatalmazást kapott. (Dinnyés Lajos: Kaptak ilyet?) A költségvetési törvényjavaslat most van tárgyalás alatt megszavazás céljából. _ •• I A költégvetési törvényjavaslat készítésére követelmény az, hogy először & tapasztalatok figyelembevétele szerint szükséges (kiadásokat kell beállítani és ezt követi a fedezetre szükséges bevételek beillesztése. Az államháztartásban ^tehát nem az a helyzet, mint a magángazdasági életben, hogy először megállapítjuk a bevételeket és azokhoz mérjük a kiadásokat, hanem az állami életben — nemcsak nálunk, hanem mindenütt másutt is — ezzel éppen ellenkező rendszert kell követni. Ez a törvényes rendszer a költségvetési törvényjavaslat felépítésénél nem mellőzhető, mert különben a büdzséjog alakisággá devalválódik s a költségvetés készítése számműveletek játékává lesz. Legyen szabad utalnom egy eklatáns példára. Az 1935/36. évi költségvetési törvény szerint az államházitartás mérlege 75 millió pengő hiánnyal zárult. Ezzel szemben a költségvetési törvény végrehajtását küegecesítő zárszámadásban a Legfőbb Állami Számvevőszék mindössze 20 millió pengő hiányt mutatott ki. Ez az eredmény is megítélés alá esnék költségvetési jogunk szempontjából, annyira nagy az eltérés az előirányzott 75 millió pengős hiányhoz viszonyítva. A valóságos eredmény azonban a költségvetéssel szemben 73 millió pengő felesleg, ha az eredmény levezetésénél az 54 millió pengő megtakarítást és a 94 millió pengő bevételi többletet a megszabott törvényes- rendszer szerint vesszük számításba. A kormány által követett előirányzási rendszer módot ad arra, hogy a tulajdonképpeni felesleget a kormány saját belátása szerint túlkiadásokra és előirányzatnélküli kiadásokra használja fel. A pénzügyminiszter úr az ismertetett rendszert alkalmazza a tárgyalás alatt álló 1937/38. évi költségvetési törvényjavaslat felépítésénél is. Ezt a megállapításomat a költségvetés főelőadójának, Zsindely képviselőtársamnak kijelentése is megpecsételi, aki a mostani költségvetési törvényjavaslat mérlegében jelentkező 68 millió pengő hiányt kozmetikai karakterűnek minősítette. Ez nem jelenthet mást és nem is jelent mást, mint azt, hogy nem a valóságos zárszámadási adatok alapján, nem a tényleges szükséglethez képest történt ez az előirányzás sem. Ki kéli emelnem azt is, hogy a meg nem engedhető előirányzási rendszer szükségnélküli ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 231 kölcsönök felvételére ad lehetőséget. Ugyanis a kozmetikus alapon kimutatott hiány levezetése folytatódik a zárszámadási mérleg összeállításánál. Ezt az 1935/36. évi zárszámadás bírálatánál tapasztaltam. Nehogy félreértsenek, meg kell jegyeznem, hogy a költségvetési törvényjavaslat felépítésének törvényes rendszere mellett is zárható a mérleg felesleggel, a felesleg rendeltetésének megjelölése mellett. Az ilyen kozmetikus hiányoknak még vannak más következményeik is, amelyekre azonban most nem kívánok kitérni. Az egész országra kihat elsősorban azáltal, hogy a kozmetikus alapon kimutatott hiány fedezésére kölcsönt vesznek fel, mint az az 1935/36. évi zárszámadásból megállapítható- Ugyanis annak ellenére, hogy tulajdonképpen 73 millió pengő valóságos felesleggel zárult a zárószámadás, mégis 36 millió pengő kölcsönt vettek fel. Áttérek még egyes konkrét kérdésekre. A kiadások és a bevételek csoportosításánál azt tapasztalom, hogy az 1897:XX. te. rendelkezéseit több vonatkozásban figyelmen kívül hagyják. Ez a figyelmenkívülhagyás rendszeresen, évről-évre történik, nevezetesen a dologi, átmeneti és beruházási kiadások közt előirányoznak nagy számban személyi járandóságokat is. A kiadások csoportosításának elve budgetjogi szempontból annyira fontos, hogy az ilyen eltérések magát a budgetjogot őrlik fel. Törvényeseji megállapított brutto elszámolási rendszerünk nem ad lehetőséget a bevételek közvetlen felhasználására, költségvetési indokolás alapján sem. A bruttórendszer szerint kell minden állami bevételt elszámolni az utolsó fillérig. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha a bruttórendszert mellőzzük, (Farkas István: A tyúkkolcsönöket még mindig nem számítolták el!) ez csorbítja az ellenőrzést és növeli az adóteher lehetőségét. Nem akarom itt megjelölni számszerint a közvetlenül felhasznált bevételeket, remélvén, hogy a bevételek közvetlen felhasználásával szakít a kormány. Azt azonban hangsúly óznom kell, hogy sok a magyar államháztartásban az a bevétel, amelyet a mindenkori kormányok közvetlenül használnak fel. Feltűnő hiba az előirányzásban, hogy az úgynevezett közigazgtási és üzemi kölcsönök felvételéből származó állandó terhek nem különállóan illesztetnek bele az érdekelt tárcák költségvetésébe, hanem rendszeresen vegyíttetnek a dologi, átmeneti, sőt beruházási kiadásokkal. Az ország adósságterheinek előirányzása nem történik a költségvetési törvényjavaslatban a törvényes rendelkezéseknek megfelelően. Az előirányzatból nem tűnik ki, hogy mennyi esik az egyes adósságok tőketörlesztésére, kamatára és kezelési költségeire. Ez a rendszer a hitel szabadabb felhasználására nyújt lehetőséget. Két legnagyobb üzemünknél, az Államvasutaknál és a Vas-, Acél- és Gépgyáraknál a hitelek beállítása a törvényjavaslatba átalányszerűén történik, ami a hitelek felhasználásának ellenőrzését nehezíti. Csorbítja a budgetjogot: az Alapok létesítése állami pénzekből, állami célok megvalósítására. Állami célok megvalósítása ugyanis alapok létesítése útján sokkal költségesebb, mint ha ezek a célok az államháztartás körében oldatnak meg. Fel kell említenem, hogy valamennyi tárcát vizsgálat tárgyává tettem abból a szempontból, hogy a tiszteletdíjak összege mennyit tesz ki a magyar államháztartásban; az eredmény 14 millió pengő. Nem tételezem