Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

228 Az országgyűlés képviselőházának 2í lehet, hiszen látjuk, (hogy az angolok és az FiSzakamerikai Egyesült Államok valóságos gazdasági hadműveleteket végeznek az összes nyersanyagok, vagy legalább is azok túlnyomó részének lekötésére. Kell-e mást mondanom, mint hogy Angolország legújabban Svédország acélbányáinak és < vasgyárainak túlnyomó ré­szét lekötötte a saját részére és Oroszországban is rendelt. Itt meg kell említeném, hogy Oroszország, amely most már -teljes autarchiára képes, meglehetősen függetleníteni tudja magát a külföldi államok nyers anyagproblémájától, ö -tehát mint egyenrangú fél társulhat. így teszi meg azt, hogy éppen az ideológiai alapon vele annyira ellentétes Németországgal mondhatni igen szoros és egyben növekvő intenzitású gaz­dasági kapcsolatban áll. íme, az utóbbi négy hónapiban az orosz-német gazdasági kapcsola­tok kapacitása körülbelül 50 százalékkal növe­kedett. E mellett ma már Oroszországból jön Németországba a nyersolaj jelentős része, a vasércek, a bőrök és a nyers gyapot, — miután Oroszország ma már a harmadik helyen áll a világ gyapottermelésében — míg viszont Né­metország különféle iparcikkekkel látja el Oroszországot. így például az orosz tüzérséget főképpen, és elsősorban német optikai készülé­kekkel szerelik fel. Ez is azt mutatja, hogv ideológiai arcvonalak kialakulásáról még csak szó sem lehet, hanem csak reális érdekszövet­ségekről, hiszen nyíltan beszélnek arról, hogy egyes német katonai körök úgynevezett nyers­anyagszövetséget akarnak kötni Oroszország­gal, hogv magukat Franciaország, Angolország Egyesült Államok nyersanyagb'lokadja alól kivonhassák. Hogy fog-e sikerülni ez a nversanyagszövetség, az kérdéses, a magam ítészéről nem igen hiszem, mert Németország már túlságosan lekötötte magát a bolsevisták ellen. Visszatérve arra, hogy ezek az előbb emlí­tett nyugati államok: Anglia, Franciaország és az Eszakiamerikai Egyesül Államok a béke fenntartása végett fegyverkeznek, — a magam részéről koncedálom — ismét csak megemlítem, hogy mi fog tehát történni velünk, mi módon várhatunk változást az európai helyzetben, kü­lönösen olyan kedvező változást, amely ja­vunkra szolgána és amely a revíziót is meg­hozná. Erre a kérdésre, azt hiszem, sajnos, feleletet nem is lehet adni. Ez a jövő titka és valóban azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy máról-holnapra tényleg bizonyos változások történhetnek. Hogy mennyiben világnézeti alapon, azt nem tudom, mert az bizonyos, hogy külpolitikát világnézeti alapon legalább is ma, még nem tanácsos csinálni, annál ke­vésbíbé ,mert hiszen a világnézet, a baloldal és jobboldal fogalma definiálva jóformán nincs is. Ezek az elnevezések, jobb- és baloldal, ős­idők óta a jónak és a rossznak a megjelölésére szolgáltak és a Szentírásban is előfordulnak. Általánosságban a jobboldalt a konzervatív ér­telemben, a baloldaliságot pedig progresszív, vagy éppen forradalmi felfogásra szoktuk al­kalmazni. A világháború előtt a politikában meglehetősen fix elnevezés volt a jobb- és a baloldal. Nálunk is, bár a jobboldal^ nem jelen­tett világnézeti állásfoglalást, inkább csak a baloldal. Magyarországon a szociáldemokrácia képviselte a háború előtt a szélsőbaloldalt, amelynek nagy tömegei voltak már a múlt év­század végén, habár parlamenti képviseletük . ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. még nem volt. A külföldön a szociáldemokratá­kon kívül voltak a komimunisták, vagy az anar­chizmus különböző válfajai, amelyek csoportjai közül csak a spanyolországi anarehizmust le­hetett valamennyire reálpolitikának tekintenie A szociáldemokraták és kommunisták marxista alapokon állottak és állanak, míg például az ugyancsak szélsőséget képviselői oroszországi szociálforradalmárok nem voltak marxisták. Mindezek megegyeztek azonban abhan, hogy a fennálló társadalmi és termelési rendet el kell törölni és helyette új társadalmi és termelési rendet kell bevezetni az ő sajátos nézeteik sze­rint. A szélső joblb oldali aknák nem volt ilyen világnézeti programmjuk, ők általában az úgy­nevezett keresztény és nemzeti világnézeti ala­pon állottak. Az idők folyamán azután termé­szetesen nagy átalakulások történtek és külö­nösen a világháború okozott — mint annyi té­ren — itt is döntő változásokat. A világháború általában halfelé tolta el a politikai^ áramla­tokat, amiben benne foglaltatott a világháború­tól, a vérontástól való megundorodás, amely bizonyos pacifizmust, sőt defetizmust idézett elő, mint nálunk is. A bolsevizmus azonban szo­cialista-pacifista felfogással ellentétben^ ha­talmi tényezőkkel, a fegyverek erejével győzött, kihasználva egy igen kedvező történelmi pilla­natot. Azt mondhatnám!, ritka történelmi vé­letlent használt ki a bolsevizmus. Ami Magyaországot illeti, a Károlyi Mi­hály-féle defetizmus után a magyarországi ta­nácsrendszer máris ibizonyos tekintetben ag­resszív és nem pacifista, hanem megldhetősen militarista felfogású volt. Ezt az is mutatja, •hogy támadó 'hadműveleteket végeztek. Utána, a kommün bukása után a nemzeti eszme fello­bogott nálunk és akkor ismét megindult, sőt voltaképpen ekkor kezdődött meg a jobboldal és baloldal küzdelme. Sok példa volt erre az ak­kord időkben, mert dinamikus volt a politika: Musztafa Kemal megkezdte szabadságharcát, Pilsudsky visszaverte az oroszok rohamát. Né­metországban 1920/21-ben vette kezdetét már a hitlerista szervezkedés, sőt az olasz fasizmus is, s mindez kihatott a magyarországi mozgal­makra. Magyarországon a kommün bukása után a jobboldalt tulajdonképpen nem a háboiráelőtti szélső reakciós, vagy klerikális volt néppárti csoport képezte. A valódi jobboldal azl úgyneve­zett fajvédő csoport volt. Ennek a csoportnak célkitűzései egyáltalán nem voltak reakciósak, sőt, erősen progresszív alapon állott a fajvédő párt, Gömbös Gyula csoportja. Bizonyos ma­gyar agrárszocialista jellegű volt és nagyon is éles közgazdasági programimal rendelkezett. Gömbös Gyula (harcolt is ennek a megvalósítá­sáért évekig, azonban belátta, hogy a hatalmi faktorokkal szemben nem tud diadalra jutni. Tényként le kell szegezni, hogy Magyarorszá­gon a szélső jobboldalt jelentő törekvések tulaj­donképpen progresszív jellegűekké váltak és ma is azok, úgyhogy ha egy vonalon képzeljük el az eszmei áramlatokat, imost behajlott ez a vonal, szinte gyűrűvé vált és a két szárny na­gyon közel jutott, majdnem érintkeznek egy­mással, imí'ír valami villamosfeszültség átütheti azt a kis tért, ami közöttük van. Ezt megálla­píthatjuk, mert a jobboldali erősen szélső cso­portoknak a programma a — amennyiben látjuk a programmjukat — mondhatom, meglehetősen progresszív és alig különbözik a szélsőbal­oldalétól. Így tehát az is kitűnik, hogy fogalomzavar­ban szenvedünk, az elnevezések többé nem fe­dik a valóságot. A liberalizmus is, amely ré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom