Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés képviselőházának 22 A, ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. kent definiálták, mint mi, amint hogy általa ban minden alapfogalmat megtámadtak, úgy támadták meg alapján a haza fogalmát is. Miről van tehát most szó, mi történik Oroszországban? Semmi más, mint a gazdasági és társadalmi átszervezéssel kapcsolatban egy kolosszális, minden eddiginél nagyobb háborúra váló felkészülődés. Oroszország öt hatalmas hadsereget létesített. Ezek a hadseregek bizonyos tekintetben függetlenek a 'központoktól. Távolkeleten a Blücher—Galén-féle sereg majdnem önellátásra van berendezkedve, ugyanígy a íurkesztáni vöröshadsereg, amely maid annakidején, felduzzasztva, a kaukázusi hadsereggel együtt, hivatva lesz Angol-Indiát megtámadni, amíg a Blüeher-féle távolkeleti hadsereg a japánokkal áll szemben. A kaukázusi vörös hadsereg biztosítani fogja a jövő útját is Oroszország számára a Bagdad felé vagy Perzsa-öbölhöz. Európa fein két hatalmas hadsereg-csoroort van : észak-északnyugaton és délnyugaton. Ez az utóbbi két hadsereg több összefüggésben van a központokkal, éspedig azért, mert ezek a hadseregek saját nyersanyagteleppel és hadi szer gyárakkal nem rendelkeznek, míg a távolkeleti, a turkesztáni és a kaukázusi hadseregek mégis bizonyos mértékben elláthatják magukat. Már most kétségtelen, hogy miután Oroszországban visszaállították a. tiszti rangfokozatokat is és egészen visszaállították a békebeli fegyelmet, Oroszország a világ legmilitaristább állama, egy óriási műhely, amelyből éjjel-nappal kihallatszik a fegyverek kovácsolása. Már most az a kérdés, hogy Oroszország bekapcsolódása a francia ligába, milyen hatással van a mai világhelyzetre. Kétségtelen, hogy az a ma fennálló hatalmi szövetkezés, amelyhez bizonyos tekintetben.Anglia, sőt az Északàmerikai Egyesült Államok is csatlakoztak, meg akarja akadályozni azt, hogyi valami döntő változás keletkezhessek. Ebbe a kérdésbe tehát beletartozik a Dunavölgy problémája is. Mi magyarok hangoztatjuk és követeljük a revíziót. Teljesen egy tértek Eckhardt Tiborral abban, hogy revízió nélkül valóban nem lehetséges megbékülés és ezt már százszor is elmondottuk, de itt bizonyos óriási ellenmondások állnak fenn, mert hiszen ha Angolországnak, valamint az Északamerikai Egyesült Államok gigantikus fegyverkezése a béke célját szolgálja és a békét állandóan mi is hangoztatjuk, akkor nem tudom felfogni, hogy mi módon fogunk közelebb jutni a megoldáshoz, ha ez a béke a ma fennálló rends zeniek a biztosítását szolgálja. Itt valami ellenmondás van és akikor a mi revíziónk ügye is nagyon rosszul állhat, ha a mai állapotoknak a fenntartását célozza az az óriási fegyverkezés, amelyet Nagy britanni a, az Észak amerikai Egyesült Államok és Franciaország folytat. Éppen ezért tehát nekünk magyaroknak azon kell lennünk, hogy ezekkel az államokkal, amelyek a világ nyersanyagainak és a világ tőkéjének túlnyomó részével rendelkeznek, amelyeknek a jóakarata minket felemelhet* rosszakarata pedig bármikor lesújthat, mondom, ezekkel az államokkal se közvetve, se közvetlenül ne jussunk ellenséges vagy barátságtalan viszonyba. Nagyon helyes az, amit Eckhardt Tibor képviselőtársam mondott, hogy Németországgal fenn kell tartani a barátságot és az eddigi barátainkat általában meg kell becsülni, különösen pedig Olaszországot és Lengyelországot. (Rajniss Ferenc: A zsidók is lássák be ezt egyszer Magyarországon!) Bizonyára be fogják látni. (Gr. Festetics Domonkos; Reméljük!) Mindenesetre kétségtelen, hogy amit a sajtó egy része végbevisz, tudniillik, hogy magyar külpolitikát egészen szubjektív alapon, talán bizonyos rétegek vagy csoportok érdekének megfelelőleg csinálnak, az a legnagyobb abszurdum, mert hiszen itt néha valóságos uszítás folyik. Meg kell emlékeznem a pángermanizmusról is, mely állandóan szerepel a politika ét lapján. Hogyan áll a dolog a pángermanizmus salt Ugyanúgy, mint a pánszlávizmussal. Tagadom, hogy pángermanizmus lenne, vagy egyáltalán lett volna valaha éppen úgy, mint ahogy pánszlávizmus sincs s nem is volt. Mi lenne a pángermanizmus ha volna? Akkor az a germán eredetű népeknek, valamely faji, vagy nyelvi közösséggé való csoportosulásai jelentené, elsősorban is talán reális, vagy legalábbis eszmei alapon. Ilyenről szó sem voll soha a történelem folyamán, most sincs, és nem is lesz. Ha nézzük a germánok történetét, már Tacitus megmondta, hogy a germán népei< rendkívül civakodók egymás közt és soha öszsze nem tartanak. Ügy látszik, a turáni átok egyúttal germán átok is volt. Ki tud arra példát, hogy valami germán faji közösségi alapon csináltak volna politikát? Még maga Németj ország is széttagolt yolt a teuton, szász vagy ' aleman törzsek leszármazottai közt fennálló állandó súrlódások következtében. Az a mozgalom,, amely most van, korántsem valami pángermanizmus, hanem a hitleri Németországnak felemelkedése által felkeltett nemzeti ér zésnek buzgása, vagyis egy új német imperia! lizmussal állunk szemben. Az természetes, i hogy ez az úgynevezett alldeutsch eszme — így i is nevezhetném — vagy pedig pánnémet eszme , a robbanó gránáthoz hasonló erővel bír és nagyon természetesen, oda 'hat a legerősebben, i ahol -a legkevesebb ellenállásra talál. Minket | magyarokat, ha gyengék vagyunk, belsőleg; ; társadalmilag, politikailag, anyagilag és szel, lemileg, ha nincs meg a lelki harcképességünk , természetes, hogy ez a német terjeszkedés erősen, sőt végzetesen érinthet. Nagyon természetes, hogy ha mi kellő ellenálló képességgel rendelkezünk, akkor nem kell annyira tartanunk fenyegetéstől, mert hiszen végeredményben minden veszedelem és minden erő is relatív. A gyengét a szellő is elfújja, az erős ellenáll a viharnak is. Ha tehát mi, magyarok. erősek vagyunk, akkor kevésbbe kell félnünk a hamisan pángermánnak nevezett német ve szedelemtől. Csak annyira kell félnünk, mint bármely más veszedelemtől, amely nemzeti létünket, akár kívülről, akár belülről fenyegeti. mert hiszen úgy tüntetni fel a dolgot, mintha a világon, más bajunk nem lenne, mint ta pán- « germán veszedelem, ez mégis csak túlzás talá^. Ami a német imperializmus útjait illeti. ezek hatóereje nem csupán és talán nem is elsősorban felénk irányul. Az egész világon rezgelődést kelt a német erő felújulása. Látjuk, hogy már Svájcban, Olaszországban, Észak-Olaszországban, Romániában, a szászok közt is van hitlerista mozgalom, Csehországban ott van a hatalmas Heinlein-féle szudetanénjet szervezkedés, sőt a távoli orosz tartományokban: Tunkesztámban és a Volga melle+t a kaukázusi, a kubáni és ukrajnai német telepesek közt is határozott hitlerista, illetőleg alldeutsch mozgalom támadt, ami nagyon természetes, mert hiszen rájuk is kihat taz a hatalmas galvanikus erő. amely az óhazából kiárad, 'Sokan visszaköltöztek már Oroszország-