Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-224
Az országgyűlés képviselőházának 22k — amint 1918-ban, 19194)en megtörtént — győzhet a kard, de előbb vagy utóbb győzni fog- az eszme. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps. —A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Rátz Kálmán képviselő urat illeti a szó. Rát z Kámán: T. Ház! Azt hiszem, mindnyájam őszinte nagyrabecsüléssel vettük tudomásul •• Eckhardt Tibor képviselő úrnak ezt a beszédét, amelyet valóban bármely pártbeli képviselő.. elmondhatott volna, mert abban, amit a képviselő úr mondott, általában mindnyájan egyetértünk. Ez is bizonyítélt arra, hogy a magyar politikában ilyen válságos időkben azt íkell keresnünk, ami bennünket összefog, összeihoz és nem azt, ami szétválaszt. (Ülffy van! Ügy van!) Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval reflektálhassak az előttem szólott t. képviselő úr beszédére. A képviselő úr meg » említette, hogy a katonai szövetségek rendszerét rossznak tartja. Ez kétségtelenül egy szükséges rossz, amely, mióta a világ fennáll, folyton létezik. Létezett már a háború előtt is és az úgynevezett európai egyensúlyt inkább a katonai szövetségek tartottak fenn. Az a kérdés, ki leibet-e kerülni ma ezeket a szövetségeket? Nézetem szerint neon, mert ez velejár az egész világ mai struktúrájával, a mai termelési és társadalmi rendszerrel. Ami a szerződéseket illeti, kétségtelen, hogy a ;ma, 'békében, megkötött szerződések sem örökérvényűek, és háborús konflagráció esetén valószínűleg teljesen átalakulnak, vagy esetleg tökéletesen megszűnnek. A háborúsban rendszerint minden ország a saját reális, jólfelfogott érdekéét követi, ennélfogva a békebeli szerződésieket — mint azt láttuk is imár — kötelezőnek nem igen szokták tartani. A párizskörnyéki békeszerződésekről is tett említést Eckhardt képviselőtársam és azt mondotta, hogy azokat a kard hatalmán kívül nagymiértékben a világ közvéleménye is eldönti. Valóiban így van és itt óriási szerepe van a prop againdának, amelyet ellenségeink annyira intenzíven folytattak ellenünk. Teljesen egyetértek tehát aJbban, hogy a világ közvéleményét iparkodjunk (befolyásolni és a reviaió inuníkáját^ propagandával is igyekezzünk előmozdítani. Beszélt Eckhardt képviselőtársaim bizonyos erőcso'portosulásokról és ideológiai arcvonalak eetleges kialakulásáról. Valóban ilyeneket várni nemi leihet. Kétségtelen, hogy a világot elsősorban is reális' erők mozgatják, ezeket ismernünk kell. Ezek az erők közgazdasági, politikai és katonai természetűek. Ezek szerint * alakulnak ki a szövetségek és köttetnek a .barátságok. Nagy naivitás volna azt elképzelni, hogy az ideológiai arcvonalaik rövidesen ki t fognak alakulni és talán ezek szerinti csoportosulásokban vélhetünk részt. Ilyesmit legfeljebb Oroszország részéről várhatunk, de ezt sem most, mert Oroszország egyelőre úgynevezett öncélú, birodalmi orosz politikát folytat. Oroszországot évekkel ezelőtt Barthou és más francia államférfiak bekapcsolták az európai politikába és mintegy szalonképessé tették. Oroszország ezzel hozzájárult a francia liga erősítéséhez s annak a statikus helyzetnek fenntartásához, amelyet a békeszerződések teremtettek és amely statikus helyzetben gyökerezik Magyarország szerencsétlensége, a trianoni béke által teremtett állapot is. OroszKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. illése 1937 június 3-án, csütörtökön. 225 ország bekapcsolódása tehát megerősítette ama fennálló helyzetet, ezzel szemben azonban hatalmas ellentétes erő kitörtek fel, amelyek ezt a stabilizált helyzetet megtámadták. Így Olaszország új életre Való galvanizálódása, továbbá Japán előnyomulása, Németország felfegyverkezése, mindezek olyan tényezők, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a világpolitika folyékony legyen. Amíg azonban egyfelől ezek a külső tényezők csak látszólag kerültek egymással kapcsolatba bizonyos ideológiai alapokon, addig másfelől a francia liga homogenitása többé-kevésbbé mégis csak megmaradt Hiába vártunk évekig, hogy fel fog bomlani, nem bomlott fel. Ami azt a kérdést illeti, hogy a jugoszláv-olasz szerződés áttörte volna a kisantant egységét, ezt bizony, sajnos, a magam részéről kénytelen vagyok kétségbevonni, Oroszországot illetőleg különböző hírek vannak elterjedve, s nem lehet azt mondani 5 hogy jól ismernénk ennek az óriási államnak belső viszonyait. Az úgynevezett trockijizmust letörték Oroszországban, de ezzel együtt nemcsak a forradalmi mozgalmakat vagy szabotázsokat minősítették trockijizmusnak, hanem minden olyan irányzatot, vagy ténykedést, amely az úgynevezett hivatalos vonaltól eltért. Űzőbe vettek tehát mindenkit, aki szemben állt az úgynevezett sztálinizmussal és óriási propagandát, átszervezést indítottak meg az egész országban, politikai, társadalmi, gazdasági és katonai téren egyaránt. Társadalmilag ma már jóformán tökéletesen összetörték Oroszországban az osztályokat, úgyhogy ezek ma már tulajdonképpen nincsenek és valóban megvalósították azt, amit hirdettek, hogy talán már jövőre, vagy a közeli hónapokban ki fogják nyilvánítani az osztályok megszűnését. Ezzel- talán megszűnik az egyes volt osztályokhoz tartozó személyek megkülönböztetése is. Ami a közgazdaságot illeti, Oroszországban teljesen átszervezték az ipari és mezőgazdasági termelést. Ez óriási befolyással van az egész világ politikájára. A belső fogyasztás Oroszországban rendkívül felemelkedett., Már maga <XL cl körülmény, hogy Oroszország petróleumkivitele körülbelül az egyötödére esett vissza, azt bizonyítja, hogy az önálló, robbanó, motoros szerszámoknak, tankoknak, repülőgépeknek és általában minden motoros alakulatnak rendkívül -megnőtt a száma. Azért csökken állandóan a petroleum kivitele, mert saját maguk használják fel. De ezért csökkent az élelmiszer, a búza kivitele is Oroszországból, mert a belső fogyasztás emelkedett és és mert amint az egész világ, úgy Oroszország is a közelgő háborúra való tekintettel tartalékol. A nagy transzszibériai és a turkesztáni vasutak, az Európába vezető utak mentém Hatalmas raktárak vannak, amelyekben valóságos hadjáratsorozatokra ^tartalékolták az élelmiszereket, a ruházatot és a hadiszereket. Ez a tárolás nyelte el az óriási termést és ez nyeli el általában az egész világ javait. Ez az óriási fegyverkezés idéz elő úgynevezett prosperitást, fellendülést. Minthogy azonban ez a fellendülés végeredményben improduktív célokat szolgál, ezt csak álprosperitásnak tekinthetjük. Oroszország tehát egy óriási hadjáratsorozatra készül és nagy kérdés az, hogy az orosz vöröshadsereg merre masíroz a jövőben. Vannak, akik azt hiszik, hogy Oroszország a mi fogalmaink szerinti nemzeti alapra fog áttérni. A magam részéről ezt kétségbevonom, mert a haza fogalmát kezdettől fogva egészen más31