Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

224 Az országgyűlés képviselőházának 2í addig, amíg ez a mai helyzet orneg nem változik«. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Ennek (megtörténte után leihet szó természetesen bizonyos gazdasági megállapodásokról is — a do ut des

1 elve, a reciprocitás elve alapján. A gazdasági közeledés tekintetében azonban túlzott illúziókban nem ringatom magamat. Láttuk, hogy még a római paktum alapján is, ahol a legőszintéíblb jóakarat, Jbarátság és egymás megsegítésére irányuló szándék hat át minden felet, még tízéves gyakorlat után is milyen nehézségekkel kell megküzdeni napról-napra a gazdasági és pénzügyi ^viszonyok változó súlya és behatása 'következtéiben. A gazdasági közeledés politikája olyan országok között, amelyeknél a politikai kérdések rendezetlenek, eredményre alig vezethet, mert tömérdek impend er aibilia avatkozik bele az ilyen igazdasági kérdésekbe. Ezek a közeledési törekvések papíron talán szépen festenek, megfelelő előfeltételek nélkül azonban az életben eredményt alig jelentenek. Az imént említett előfeltételek teljesítése esetén a magam részéről a közeledési politika» nak végső határát a meg nem támadási szerződések rendszerében látom. Ez az a végső határ, ameddig nyugodtan elmehetünk, mert az nyilvánvaló, hogy támadó szándékaink nincsenek senkivel szemben. De egy ilyen »pacte de nonagression«-t sem tudok a kisantanttal. az ellenünk irányult katonai konvenciókkal egymáshoz kötött kisantanttal elképzelni, hanem csak az egyes szomszédokkal külön-külön, mert mi semmiféle szerződéses viszonyt egy olyan konstrukcióval, amelynek egyetlen célja és raison d'être-je Magyarország leigázása, nem köthetünk. Ha a kisantantot fenn akarják tartani, ez az ő dolguk, nekünk azonban kötelességünk a magunk szempontjait figyelembe venni. (Human Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter társaságában Swietoslawski Wojciech lengyel közoktatásügyi miniszter kíséretével együtt helyetfoglal a diplomaták karzatán.) T. Ház! Amikor külpolitikai kérdésekről beszélek, megragadom az alkalmat, hogy a lengyel közoktatásügyi miniszter urat üdvözöljem. (A Ház tagjai felállanak. — Elénk éljenzés és taps.) Különös örömömnek adok kifejezést, hogy éppen az imént, pár perccel ezelőtt elmondott beszédemben már hangsúlyoztam a lengyel-magyar barátság tradicionális voltát és továbbfejlesztésének szükségességét. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a hagyományos barátságot dokumentálja lengyel részről is ez a baráti látogatás. (Elénk helyeslés és taps.) T. Ház! Visszatérve témámra, azt hiszem, egy ilyen — mondjuk — bilaterális alapon esetleg megkötendő meg nem támadási egyezmény, ma már a túlsó oldalon sem ütközhetik nehézségbe, mert hiszen a jugoszláv-bolgár szerződés teljesen áttörte a kisantantnak Iformai egységét és ez a precedens ma már megkönynyítheti — és ezt örömmel állapíthatom meg — más hasonló irányú szerződések megkötését is. Most már ezen túlmenőleg a mai helyzetben semmiféle további közeledési politikát lehetségesnek nem tartok; szükségesnek tartanám, de lehetségesnek nem látom. Mért? Azért, mert amíg a kisantant katonai konvenciói velünk szemben fennállanak, például egy kölcsönös megsegítésíi egyezményben olyan hatalmakkal, amelyek velünk szemben katonailag k. ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. kötelezve vannak, őrültség volna, ha belemennénk. Itt van azután egy másik feltétlen impedimentum is: a eseh-orosz katonai szövetség, amelyről egy trieszti élőadásombn részletesen beszéltem, így tehát mellőzöm a reá való kitérést, csak utalok arra, hogy ez a szerződés olyan organikus hibát vitt bele a szerintem csak autonóm alapon megszervezhető dunavölgyi helyzetbe, amely organikus hiba kiküszöbölése nélkül abban a relációban, amelyik felé pedig a legtöbb érdekközössége van úgy Magyarországnak, mint Ausztriának, vagyis a csehszlovák reláció felé, semmiféle lépés nem lehetséges, amíg ez az organikus hiba jóvá nem tétetik és ki nem küszöbölteti'k. (Ügy van! Ügy van!) Végül nem tartok lehetségesnek egy baráti rendszer létesítését a Dunavölgyében mindaddig,^ amíg a trianoni szerződés területi rendelkezései fennállanak. Normalizálni a viszonyokat nem jelenti ia jelenlegi nemzetközi dunayölgyi rendszerrel szemben folytatott passzív rezisztenciánk feladását. De egy baráti szerződés már beletörődést és beleilleszkedést jelentene abba a rendszerbe, amelyet mi semmi körülmények között el .nem fogadunk! (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ennek a nemzetnek van már gyakorlata a katasztrófák kivédésénél, volt itt már törökvilág, volt itt^ már Bach-korszak. A passzív rezisztencia hékés és megengedett eszközeivel ez a nemzet mindig legalább is a kiegyezésre tudta rászorítani a vele szemben álló feleket. Es én ebben a kérdésben világosan meg akarom mondani: a területi kérdések, a revízió honorálása nélkül barátság és végleges rendezés a Dunavölgyében részünkről el nem képzelhető. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Hogy lesz-e ütközés a világban, azt én nem tudom, de egy bizonyos. Ha lesz összeütközés, ezt a nemzetet ezért felelősségre senki sem vonhatja. (Ügy van! Ügy van!) És ebben látom a külügyminiszter úr békepolitikájának nagy értékét, mert mi kicsinyek vagyunk, a viszonyok bizonytalanok, mi magunk a világ sorsát döntő módon vagy irányító módon befolyásolni nem tudjuk. A maximum, amit a világ ettől a nemzettől elvárhat, az, hogy egy eljövendő esetleges konfliktusban Magyarországnak, mint kezdeményezőnek, mint indoknak része semmi körülmények közt ne legyen. Mi a magunk helyzetének megjavítására békés eszközökkel törekszünk és a magyar helyzet megerősítése Európának, az európai egyensúlynak is érdeke. Sőt tovább megyek. Még egy vesztett háború esetén is a kis nemzetek sorsát sokszor a csatatérnél is döntőbb módon a béketárgyalások befolyásolják. Ha mi a magyar kérdésből a nemzetközi lelkiismeret problémáját tudjuk csinálni, lm mi korrekt magatartásunkkal, amely az európai érdekeket mindig honorálta, a magunk nemzeti érdekeit azonban soha fel nem adjuk, ha mi ezzel a korrekt magatartásunkkal, türelemmel, kitartással, szívóssággal, r de intranzigens (makacssággal kitartunk, bármi történjék a csatamezőkön az elkövetkező új rendezés során, — mert vagy egy új béke, vagy egy új háború felé megy a világ, így, ahogy vannak, nem fognak maradni a viszonyok — mondom, Ibármi történjék, ezen. a politikai alapon megállva, ez a nemzet az eljövendő béketárgyalások asztala mellől megerősödve fog kikerülni, mert valahányszor az eszme és a kard konfliktusba kerül, ideig-óráig