Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

224 Az országgyűlés képviselőházának 2í addig, amíg ez a mai helyzet orneg nem válto­zik«. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Ennek (megtörténte után leihet szó természetesen bizonyos gazdasági megállapodá­sokról is — a do ut des 1 elve, a reciprocitás elve alapján. A gazdasági közeledés tekinte­tében azonban túlzott illúziókban nem ringa­tom magamat. Láttuk, hogy még a római paktum alapján is, ahol a legőszintéíblb jóaka­rat, Jbarátság és egymás megsegítésére irá­nyuló szándék hat át minden felet, még tíz­éves gyakorlat után is milyen nehézségekkel kell megküzdeni napról-napra a gazdasági és pénzügyi ^viszonyok változó súlya és behatása 'következtéiben. A gazdasági közeledés politi­kája olyan országok között, amelyeknél a po­litikai kérdések rendezetlenek, eredményre alig vezethet, mert tömérdek impend er aibilia avatkozik bele az ilyen igazdasági kérdésekbe. Ezek a közeledési törekvések papíron talán szépen festenek, megfelelő előfeltételek nélkül azonban az életben eredményt alig jelentenek. Az imént említett előfeltételek teljesítése esetén a magam részéről a közeledési politika» nak végső határát a meg nem támadási szer­ződések rendszerében látom. Ez az a végső ha­tár, ameddig nyugodtan elmehetünk, mert az nyilvánvaló, hogy támadó szándékaink nin­csenek senkivel szemben. De egy ilyen »pacte de nonagression«-t sem tudok a kisantanttal. az ellenünk irányult katonai konvenciókkal egymáshoz kötött kisantanttal elképzelni, ha­nem csak az egyes szomszédokkal külön-külön, mert mi semmiféle szerződéses viszonyt egy olyan konstrukcióval, amelynek egyetlen célja és raison d'être-je Magyarország leigázása, nem köthetünk. Ha a kisantantot fenn akarják tartani, ez az ő dolguk, nekünk azonban köte­lességünk a magunk szempontjait figyelembe venni. (Human Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter társaságában Swietoslawski Wojciech lengyel közoktatásügyi miniszter kí­séretével együtt helyetfoglal a diplomaták karzatán.) T. Ház! Amikor külpolitikai kérdésekről beszélek, megragadom az alkalmat, hogy a len­gyel közoktatásügyi miniszter urat üdvözöl­jem. (A Ház tagjai felállanak. — Elénk éljen­zés és taps.) Különös örömömnek adok kifeje­zést, hogy éppen az imént, pár perccel ezelőtt elmondott beszédemben már hangsúlyoztam a lengyel-magyar barátság tradicionális voltát és továbbfejlesztésének szükségességét. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a hagyományos barátságot dokumentálja lengyel részről is ez a baráti látogatás. (Elénk helyeslés és taps.) T. Ház! Visszatérve témámra, azt hiszem, egy ilyen — mondjuk — bilaterális alapon eset­leg megkötendő meg nem támadási egyezmény, ma már a túlsó oldalon sem ütközhetik nehéz­ségbe, mert hiszen a jugoszláv-bolgár szerző­dés teljesen áttörte a kisantantnak Iformai egységét és ez a precedens ma már megköny­nyítheti — és ezt örömmel állapíthatom meg — más hasonló irányú szerződések megköté­sét is. Most már ezen túlmenőleg a mai helyzet­ben semmiféle további közeledési politikát le­hetségesnek nem tartok; szükségesnek tarta­nám, de lehetségesnek nem látom. Mért? Azért, mert amíg a kisantant katonai konvenciói ve­lünk szemben fennállanak, például egy kölcsö­nös megsegítésíi egyezményben olyan hatal­makkal, amelyek velünk szemben katonailag k. ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. kötelezve vannak, őrültség volna, ha belemen­nénk. Itt van azután egy másik feltétlen impe­dimentum is: a eseh-orosz katonai szövetség, amelyről egy trieszti élőadásombn részletesen beszéltem, így tehát mellőzöm a reá való kité­rést, csak utalok arra, hogy ez a szerződés olyan organikus hibát vitt bele a szerintem csak autonóm alapon megszervezhető duna­völgyi helyzetbe, amely organikus hiba kikü­szöbölése nélkül abban a relációban, amelyik felé pedig a legtöbb érdekközössége van úgy Magyarországnak, mint Ausztriának, vagyis a csehszlovák reláció felé, semmiféle lépés nem lehetséges, amíg ez az organikus hiba jóvá nem tétetik és ki nem küszöbölteti'k. (Ügy van! Ügy van!) Végül nem tartok lehetségesnek egy baráti rendszer létesítését a Dunavölgyében mind­addig,^ amíg a trianoni szerződés területi ren­delkezései fennállanak. Normalizálni a viszo­nyokat nem jelenti ia jelenlegi nemzetközi dunayölgyi rendszerrel szemben folytatott passzív rezisztenciánk feladását. De egy baráti szerződés már beletörődést és beleilleszkedést jelentene abba a rendszerbe, amelyet mi semmi körülmények között el .nem fogadunk! (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ennek a nemzetnek van már gyakorlata a katasztrófák kivédésénél, volt itt már török­világ, volt itt^ már Bach-korszak. A passzív rezisztencia hékés és megengedett eszközeivel ez a nemzet mindig legalább is a kiegyezésre tudta rászorítani a vele szemben álló feleket. Es én ebben a kérdésben világosan meg akarom mondani: a területi kérdések, a revízió hono­rálása nélkül barátság és végleges rendezés a Dunavölgyében részünkről el nem képzelhető. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Hogy lesz-e ütközés a világban, azt én nem tudom, de egy bizonyos. Ha lesz összeütközés, ezt a nemzetet ezért felelősségre senki sem vonhatja. (Ügy van! Ügy van!) És ebben lá­tom a külügyminiszter úr békepolitikájának nagy értékét, mert mi kicsinyek vagyunk, a viszonyok bizonytalanok, mi magunk a világ sorsát döntő módon vagy irányító módon be­folyásolni nem tudjuk. A maximum, amit a világ ettől a nemzettől elvárhat, az, hogy egy eljövendő esetleges konfliktusban Magyaror­szágnak, mint kezdeményezőnek, mint indok­nak része semmi körülmények közt ne legyen. Mi a magunk helyzetének megjavítására békés eszközökkel törekszünk és a magyar hely­zet megerősítése Európának, az európai egyen­súlynak is érdeke. Sőt tovább megyek. Még egy vesztett háború esetén is a kis nemzetek sorsát sokszor a csatatérnél is döntőbb módon a béke­tárgyalások befolyásolják. Ha mi a magyar kérdésből a nemzetközi lelkiismeret problémá­ját tudjuk csinálni, lm mi korrekt magatartá­sunkkal, amely az európai érdekeket mindig honorálta, a magunk nemzeti érdekeit azonban soha fel nem adjuk, ha mi ezzel a korrekt ma­gatartásunkkal, türelemmel, kitartással, szívós­sággal, r de intranzigens (makacssággal kitar­tunk, bármi történjék a csatamezőkön az elkö­vetkező új rendezés során, — mert vagy egy új béke, vagy egy új háború felé megy a világ, így, ahogy vannak, nem fognak maradni a vi­szonyok — mondom, Ibármi történjék, ezen. a po­litikai alapon megállva, ez a nemzet az eljö­vendő béketárgyalások asztala mellől megerő­södve fog kikerülni, mert valahányszor az eszme és a kard konfliktusba kerül, ideig-óráig

Next

/
Oldalképek
Tartalom