Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-224
2aö Az országgyűlés képviselöházúnak 22U dig. szem előtt tartottak, mennyire kifizeti magát — hogy ilyen kulináris kifejezéssel éljek. — Azt láttam nehéz percekben ott a Népszövetség előtt is, hogy skandináv államok, de távoli délamerikai államok is, amelyeknek semmiféle érdekeltségük sem volt az európai kontinentális^ kérdésekben, különösen a magyar vonatkozású ügyekben, lojálisán, korrektül, az igazság és a tisztesség követelményeinek megfelelően állottak ki Magyarország igaza mellé. Miért 1 ? Azért, mert Magyarország erre méltányos, tartózkodó és moderált állásfoglalásával rászolgált és ezt a támogatást kiérdemelte., T. Ház! Felmerült az utóbbi időben, főleg a fegyverkezési verseny fokozott tempóban való kifejlesztése óta, egy kérdés, amelyről szintén nyíltan kell beszélni, annál is inkább, mert egyik magyar sajtó orgánum, a külügyminiszter úr expozéja után egy egyébként nagyon jól felkészült vezércikklben felvetette azt a kérdést, (hogy nem érkezett-e a magyar külpolitika válaszút elé. En meg vagyok győződve róla, hogy egy helyesen vezetett nemzet külpolitikája válaszút elé sohasem érkezhtetik; szerintem az orientációk teljesen téves ideológiája helyett nekünk csak egy utunk van és ez: a magunk útja. Mi nem mehetünk semmiféle orientációk mezsgyéjén & ebben az esetiben nincs is szükség orientációikat változtatni az erőviszonyok különböző alakulása alapján, mert ha a magunk útján, a magyar úton járunk, ez az út lőhet eredményes, lehet eredménytelen is, — kicsiny ország vagyunk, az európai erőviszonyokat nem mi dirigáljuk, — de egy bizonyos: hibát nem (követhetünk el, ha a magunlk útján, a magunk politikáját követve kalandos orientációktól minden vonatkozásban tartózkodunk. En az orientáció politikája helyett egyedül azt a politikát tartom (helyesnek, amelyet a külügyminiszter úr is folytat: a reálpolitikát. A reálpolitikának mindig megvannak a maga kétségbevonhatatlan faktorai, amelyekkel számol és ezek alapján vonja le azután a konzekvenciákat. Például ha ia most folyó fegyverkezési versenyt nézem, — ez egyéni véleményem, de azt [hiszem, hogy az idői igazolni fog — én a fegyverkezési versenyt lényegileg eldöntöttneik látóim abban a pillanatban, mihelyt Anglia elhatározza miaigát a korlátlan terjedelmű fegyverkezésre. (ügy van! balfelöl.) Abban a pillanatban az a kérdés, hogy melyik oldal lesz az erősebb, ha rákerülne a sor, szerintem eldőlt. De ez nem jelent reánk nézve semmiféle orientáei »változtatási szükségességet, (mert az egyik fél, a nyugati demokráciák frontja lehet erősebb, a középeurópai nagyhatalmak viszont közelebb vannak hozzánlk, úgyszólván a kezük ügyében van ez a kicsiny ország, ez a Dunamedence. így tehát nem az a kérdés a mi számiunkra, aonükor mi a külpolitika terén reálpolitikát hirdetünk, hogy pillanatnyilag melyik fél az erősebb, hanem kérdés, hogy geopolitikailag hová tarto^ | zuiruk, melyek azok az erő tényezőik, amelyek rajtunk segíteni tudnak és melyek azok az erőtényezők, amelyekkel szemben kell a magunk sorsát előbbrevinnünk. (Helyeslés.) Magyarországot geopolitikai helyzete Közép-Európához és a Dunamedencéhez fűzi, Közép-Európában pedig csak Németország, Olaszország és — remélem — Lengyelország az a három nagyhatalom, amelyeknek közreműködésével itt a kérdéseket el lehet intézni (Ügy van! Ügy van!) s egészen bizonyos, hogy őellenük és őnélkülük középeurópai rendet létesíteni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) ülése Í9Ét június S-án, csüiöriokoú. Tehát nem az erőviszonyok mikénti alakulásának, hanem a reálpolitikának elkerülhetetlen konzekvenciája, hogy mint középeurópai és dunavölgyi állam, azokkal a nagyhatalmakkal kell, akár akarja valaki, akár nem, a magunk életét megbeszélnünk s lehetőleg közös egyetértéssel intéznünk, amelyek velünk együtt JöLözép-Flurópának és a Dunamedencének nélkülözhetetlen alkotóelemei. Ez, t. Ház, a reálpolitika és ha így nézzük a dolgot, akkor nyilvánvaló, hogy itt semmiféle orientációra nincs szükség. A magyar helyzetet determinálja a geopolitikai törvényszerűség, amelyet kikerülni és nemlétezőnek tekinteni nem lehet. T, Ház! Amiket most elmondottam, azok az utóbbi években még fokozottabban kidomborodnak, hiszen a Bajna-vidék megszállása es megerősítése óta a távolabbi országok s elsősorban Franciaország, dunayölgyi befolyásának automatikusan csökkennie kellett. Ez elkerülhetetlen konzekvencia volt. A brit birodalom, amelynek erejét talán nálamnál jobban senki sem ismeri és nem értékeli, érdektelenséget jelent ki, vagy legalább^ is nem hajlandó semmiféle kötelezettséget vállalni a dunavoigyi kérdésekben; sőt a brit birodalmi konferencia a maga határozataiban nagyon keményen aláhúzta azt a tételt, hogy a lehetőség szerint semmiféle kontinentális viszályba nem óhajt beleavatkozni. Sőt tovább megyek: az Északamerikai Egyesült Államok, amely, a nyugati nagyhatalmi frontba tartozik, odáig megy, hogy még a brit birodalom mellett sem hajlandó bizonyos gazdasági előzékenységen túlmenőleg messzebbmenő garanciákat vagy kötelezettségeket vállalni. A magyar nemzet mostanáig okosan elkerülte azt, hogy azokat a hibákat kövesse el, amelyeket Csehszlovákia követett el másfél évtizeden keresztül, amikor a helyett hogy dunavölgyi politikát csinált volna, európai, sőt nagyhatalmi politikát csinált s elérte azt, hogy ma úgyszólván minden szomszédjával rossz viszonyban van és csak nagyon távoli országokkal van jó viszonyban, amelyeknek barátsága reá nézve reálpolitikailag alig jelenthet értését. Amikor Csehszlovákia a másfél évtizeden keresztül elkövetett hibák folyományaképpen ilyen helyzetbe szorult és Magyarország ezt a helyzetet mindig el i tudta kerülni, esak nem fogja most Magyarország a csehszlovák példát követni, csak nem fogja most lazítani azokat a természetes kapcsolatait, amelyek kultiválására a kisantant államok is törekszenek, bár nem mindig sikeresen? Ez a reálpolitikai megítélése a dunavölgyi helyzetnek. Ha most azt nézem, hogy a kisantantállamok közül melyik követett sikeres külpolitikát az utóbbi időiben, akkor azt kell mondanom, hogy feltétlenül a jugoszláv politika volt a sikeres, hiszen Jugoszlávia eredményesen iparkodott .arra, hogy úgyszólván valamennyi szomszédjával megjavítsa a maga viszonyát, viszont a legsikertelenebh az a csehszlovák politika volt, amely az orosz szerződésen keresztül még azokat a lehetőségeket is elvágta, amelyek számára egyébként talán adva voltak. T. Ház! Orientációk helyett tehát a külügyminiszter úr által is kultivált reálpolitika az egyedül helyes. A reálpolitikának pedig két irányban is kell jelentkeznie, nemcsak elméleti, hanem' gyakorlati konzekvenciákban is. Magyarország geopolitikai helyzeténél fogva középeurópai és dun a völgyi állam. Kell tehát, hogy határozott politikája legyen a közép európai államok, elsősorban a nagyhatalmak felé, de kell, hogy határozott politikája legyen a
