Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

12 Az országgyűlés képviselőházának oktatási politikánkban nem szabad megállás­nak lenni, szakiskolai rendszerünk kiépítése tekintetében annál kevésbbé, mert sok mulasz­tást is helyre kell hoznunk. Amíg^ minden já­rásnak meg nem lesz a téli gazdasági iskolája, addig nincs megállás és nem szabad megállás­nak lenni. (Ügy van! bal felől.) A földmívelés­ügyi miniszter úr költségvetésében örömmel lá­tom, hogy a 9 mezőgazdasági szakiskola és a 18 téli gazdasági iskola mellett öt új téli gaz­dasági iskolát kíván felállítani a jövő eszten­dőben. Méltóztassék .a földmívelésügyi minisz­ter úr meggyőződve lenni arról, hogy ha nem ! öt, hanem a következő költségvetésben 15 új téli gazdasági iskola felállítására vesz fel hi- \ telt, az- ország egész közvéleménye osztatlan tetszéssel fogja ezt a lépést kísérni. (Ügy van! jobbfelől.) A téli gazdasági iskolai rendszert kell előnyben részesíteni az úgynevezett felső me­zőgazdasági iskolákkal és egyes önálló gazda­sági népiskolákkal szemben is. Ezeknek költsé­geit is téli gazdasági iskolák felállítására for­dítanám. A mezőgazdasági szakiskolákat fenn­tartanám, de ezek keretében is létesítenék téli gazdasági iskolákat. (Farkasfalvi Farkas Géza: Gyönyörű eredményeket értek el a téli gazda­sági iskolák!) A téli gazdasági tanfolyamok terjesztése érdekében kérném, hogy amint a minisztérium ezek számát felemelte, éppen úgy méltóztassék a falusi népházak hitelét is a jö­vőben még inkább fokozni, hogy legyen alkal­mas hely, ahol a téli gazdasági tanfolyamokat ' megtarthassák. (Helyeslés.) A. gazdasági szakoktatás és az egész agrár- j politika átszervezésiére nézve nagy könnyítést jelentene az, ha a ? földniívelésügyi kormányzat fokozatosan elhatározná magát a földmívelés­ügyii külső igazgatás átszervezésére. A magam részéről bátor vaigyok javasolni az egész (mező­gazdasági, borászati, kertészeti, halászati, háziipari és méhészeti felügyelet külső szol­gálatainak' <&gy nevezőre hozását, az állator­vosi és erdészeti ^szakigazgatáson kívül. Ha ezeket egy nevezőre hozzuk, kisebíb körzetekre lehetne beosztani a gazdasági felügyeletet. Ha még a téli gazdasági iskolarendszer is ki lesz építve, akkor a téli gazdasági iskolák tanárai is belekapcsolódhatnak ebbe a rendszerbe, úgy­hogy ha ezáltal csak 6—7 község tartozik majd j egy gazdasági felügyelőhöz, akkor a földmíve- ! lésügyi miniszter úr agrárpolitikája hatályo- j sabb lesz, mert a legkisebb gazdával is kap- , csőlátót nyer. t \ Befejezem beszédemet, t. Ház! A jövő év j ben nemesak a magyar kereszténység, hanem a magyar mezőgazdaság jubileumát is ünne- j peljük. mert Szent Istvén király hithirdető! j egyik kíezükíben a keresztet, másik (kezükben az j eke szarvát tartották. A földmívelésügyi inui- | niszter úr a költségvetési indokolásiban azt i mondja, hogy két szempontot tart szean előtt j politikájában, az együk a termelés fejlesz- j tése, a másiilk a földművelő <nép szociá­lis 1 védelímie. Én a földmívelésügyi mi­niszter úrnak ezt az elhatározását örömmel veszem, támogatóim ezt az agrárpolitikát és elfogadóin Iköltsíégivetéslét, mert mean tévesztette szem. elől a századoknak Magyarországon Ssét réigi és örökkel tartó instrumientumait: az ekét és a keresztet. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásxa következik Petro Kálmán képviselő úr. Petro Kálmán: Igen t. Ház! (Sálijuk! Eall­221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. juk!) Sehandl Károly t. képváiselőtársuiníktól a megszokott, alapos, átgondolt és gazdasági tudással átszőtt beszédet hallottuk. Azt hiszem., valamennyien egyetértünk vele abban, amit ma elmondott, és köztünk semnni néven neve­zendő differencia nemi lehet. Én azon kezdem, amivel Sehandl igen t. képviselőtársam végezte: a gazdasági szakok­tatással Ezelőtt éveken keresztül élesen tá­madtam a földmívelésügyi kormányzatot a gazdasági szakoktatás hiánya miatt és éveken keresztül az volt a véleményem, mind a kul­tusztárca, mind a földmívelésügyi tárca költ­ségvetésének tárgyalása során, hogy az a mi­nisztérium, amely nem törődik intenzíven a gazdasági szakoktatással, ïiem érdemli meg, hogy a gazdasági szakoktatás ügye az ő resz­szortjában maradjon. Az. volt a véleményem, hogy ha ilyen elmaradottságban van a gazda­sági szakoktatás, mint amilyenben volt, akkor annak sokkal jobb helye van a kultusztárca ke; rétében és hogy a kultusztárcának kell átadni a gazdasági szakoktatást. Ha átnézem az 1935. évi statisztikai évkönyvet, azt látom benne, hogy a gazdasági szakoktatási intézmények száma 46-ról 45-re csökkent s hogy a tanerők száma 394-ről 308-ra esett vissza — tehát az apa­dás 11*7 százalék volt — és hogy a tanárok kö­zül 37*8 százalék mint rendes tanár működött, a többi pedig mint óraadó és előadó. Azt látom továbbá ebből a statisztikai évkönyvből, hogy a növendékek száma az 1935. év végén 2146 volt, közülök 1874 fiú, 272 pedig leány. Ez azt jelenti, hogy az 1874 fiútanulót véve alapul, a 850.000 kisgazdacsalád közül — vagyis ha ezt a számot néggyel, a családtagok számával meg­szorzom — körülbelül 3,000.000 ember közül csak 6 ezreléknek volt módjában gazdasági szakis­kolába járni. Nem értek egyet az előadó úrral, aki azt mondja, hogy most nagyot fejlődött a gazda­sági szakoktatás. A téli gazdasági iskolákkal és egyéb gazdasági iskolákkal együtt 22 iskola fog rendelkezésre állani és ez a 22 iskola az egész ország területéhez viszonyítva rendkívül kevés; ha nem is hasonlítom össze az itteni vi­szonyokat a német gazdasági szakoktatási vi­szonyokkal, mégis kénytelen vagyok megálla­pítani, hogy sokkal lejebb vagyunk e téren, mint a szomszédos megszállt területek. Ha ezt így megállapítom, akkor kötelessé­gemnek tartom azt, hogy a földmívelésügyi mi­niszter úrral szemben elismerésemet fejezzem ki azért, hogy a költségvetésbe öt új téli gazda­sági iskolát állított be. A gazdasági szakokta­tás problémáját én is úgy látom megoldható­nak, amint Sehandl Károly t. képviselőtársam előadta. A gazdasági szakoktatás mellett mellé­kesnek tartok minden más oktatási intézetet. Fontosnak tartom a téli gazdasági iskolákat, a háromhónapos téli gazdasági szaktanfolya­mokat és az ingyenes gazdasági szaktanács­adást. A gazdasági szakiskolába 16—21 éves ifjak kerülnek be, csak olyanok, akiknek birtokuk van, mert ezt igazolni kell. A kétesztendős tan­; folyam téli és nyári félévre oszlik. A téli fél­évben iskolába járnak a fiúk, nyáron pedig mindegyik a saját gazdaságában dolgozik. Ki­válóan szervezett iskola ez, mert amit télen bent tanul a fiú az iskolában, azt nyáron gya­I korlatilag tudja alkalmazni saját gazdaságá­I ban s ezt a gyakorlati alkalmzást a^gazdasági j iskolák szaktanítói és tanárai ellenőrzik, még | pedig kiválóan. Ezt elismerem, mert magam is megszemléltem. Össszegyüjtik a gyermeke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom