Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május 81-én, hétfőn. 13 ket a faluban, kiviszik őket a saját földjükre, saját földjük megmívelésére üzemterveket ké­szítenek, udvar- és kertszemléket végeznek, az üzemtervek alapján megállapítják a jövő évi termelést és minden gazdaifjút saját gazdasá­gában dolgoztatják, ahol az egész életén ke­resztül dolgozni fog. Egy hiba van. Még ha ezeknek a téli gaz­dasági iskoláknak a számát öttel szaporítjuk is, akkor is végtelenül kevés az ilyen iskola. Az az összeg, amely a gazdasági szakoktatás­nál rendelkezésre áll, — a bevételeket levonva, a kiadások körülbelül 2 millió pengőt teszneK ki — igen kevés. Szívesebben látnám, ha nem 2,900.000 pengő volna felvéve általában a gaz­dasági szakoktatásra, hanem a földmívelésügyi miniszter úr igyekeznék odahatni, hogy ez az összeg legalább ötmillió pengőre .emeltessék fel. Mert igaza van Schandl Károly képviselő­társamnak abban, hogy ha a földmívelésügyi miniszter úr a jövő esztendőben nem öt téli gazdasági iskola létesítésére tesz majd előter­jesztést, hanem legalább 15-re, akkor sem lesz senki ebben a Házban, aki ezt sokallaná, sőt leszünk nagyon sokan olyanok, akik azt fog­juk mondani, hogy nem 15, hanem még több téli gazdasági iskolát kell létesíteni. (Ügy van! half elől. — Egy hang a jobboldalon: 25-öt!) A gazdasági szakoktatás másik fontos problémáját az idősebb gazdák részére beállí­tott háromhónapos téli tanfolyamokban látom. Ezeknek a számát a miniszter úr 68-rói 90-re emelte. Nem 90 ilyen tanfolyam kellene, hanem legalább 200! Itt megint csak az előadó úrral vagyok kénytelen vitába szállni, aki azt mondta, hogy minden járás területén lesz téli gazdasági iskola vagy pedig ilyen tanfolyam. Ez nem áll, mert ha a 3200 községet és a 90 tanfolyamot veszem figyelembe, akkor azt lá­tom, hogy csak minden 17-ik esztendőben fog egy-egy községbe eljutni a téli gazdasági tan­folyam. (Krúdy Ferenc előadó: Nem úgy van!) Legyen szabad az igen t. miniszter úr figyelmét felhívnom egy nagyon érdekes tü­netre, amelyet én a mezőgazdasági kiállításon láttam. Itt az egyik pavillónb an ingyenes gaz­dasági szaktanácsokat adtak. Ez az ingyenes szaktanácsadás nagyszerűen bevált, tömegesen keresték fel a szaktanácsadókat és azoktól, akik ezt a pavillónt felkeresték, tudom, hogy nagyon értékes tanácsokat kaptak. Fiz is mutatja, igen t. miniszter úr, hogy a szaktanácsadás kérdésével foglalkozni l kell % A szaktanácsadást nem korlátoznám kizárólag ilyen alkalmakra, hanem kiterjeszteném és a gazdasági iskolák tanárait erre ^kötelezném is. (Helyeslés.) Van erre egy jó példánk is: a csongrádi téli gazdasági iskola gazdasági szak­tanácsadása elsőrangú. Mondom, — bár azt hiszem, ma sem utasítják el azokat» akik hoz­zájuk fordulnak — hogy mindeúkinek, aki hozzájuk fordul, szaktanácsot adjanak. Sőt nemcsak ezt tenném, hanem még messzebb men­nék: közhírré tenném, hogy a gazdasági isko­lák mindenkinek díjmentesen adnak szaktaná­csokat. Talán csodálatosnak látszik, hogy ilyesmi­ket .mondok a miniszter úrnak, hozzáteszem azonban, hogy beszédem második felében nem így fogok nyilatkozni. (Derültség. — Müller Antal: Majd jön a szesz! — Farkasfalvi Farkas Géza: Először simogatja, azután.«„ — Zaj. — Elnök csenget) A miniszter úr 17 tanítóképző intézetbe ren­delt ki gazdasági tanárokat. Ezt nagyon helye­sen méltóztatott tenni, mert azelőtt nagyon sok­szor előfordult, hogy a tanítóképző intézetekben néha a rajztanár adta elő a gazdasági tantár­gyakat. Most legalább biztosítva van a 17 ta­nítóképző intézet arról, hogy erre a célra szak­előadók állnak rendelkezésükre. Én ezeket a gazdasági szakelőadókat is kötelezném arra. hogy gazdasági tanácsokkal lássák el a hozizá­juk fordulókat, sőt nem csak ezt tenném, hanem ezeket az előadókat fel is szerelném arra alkal­mas eszközökkel, hogy gazdasági tanácsokat tudjanak adni, s minthogy nem kívánhatom ezektől a gazdasági szaktanácsadóktól azt, hogy kevés fizetésükből olyan lakást, olyan helyisé­get tartsanak, amely az ilyen búcsújárásokra is alkalmas legyen, lakbérpótlékot adnék nekik. amibőil egy tanácsadóhelyiséget, szobát, vagy irodát tudnának bérelni. (Egy hang a balolda­lon: A községházán!) A gazdasági szakoktatással kapcsolatban egy gondolatra hívom fel aiz igen t. miniszter úr figyelmét. Kérdem, nem lehetne-e a levente­oktatást felhasználni a gazdasági oktatás cél­jaira? Ha a leventenevelés nemzeti és egyéb célokat szolgál, nem lehetne-e a leventeoktatás keretén belül kinek-kinek a saját foglalkozásá­nak megfelelően hetenkint legalább egyszer gazdasági szakoktatást adni, amivel talán az egyébként sokhelyütt nem túlságosan szimpa­tikus leventeoktatást is szimpatikusabbá le­hetne tenni. Igaiz; ugyan, hogy a leventeoktatás szimpatikussága attól függ, hogy ki a levente­oktató, de ha a leventeoktatás körébe gazdasági oktatást is bekapcsolnánk, ezzel azt hiszem, a leventeoktatást a leventeoktató személyétől függetlenül is, gyakorlatiasabbá és eredmé­nyesebbé tudnók tenni. Egy érdekes kérdésre szeretnék most ki­térni. Az igen t. miniszterelnök úr a falukuta­tással kapcsolatban kijelentéseket tett. Méltóz­tassék megengedni: én nem értek teljesen egyet a miniszterelnök úr kijelentéseivel. Bár jogos és méltó kritika foglaltatott megjegyzéseiben, de valahogy úgy éreztem, hogy ez kifelé szigo­rúbban hallatszott, mint ahogyan a miniszter úr akarta, (Baross Endre: Nem volt elég szi­gorú! — Farkasfalvi Farkas Géza: Én sem tartom szigorúnak!) A magam részéről nagyon helyesnek tar­tom ;a falukutatást,, csak az .a (kérdés, hogy ki [kutat és hogyan kutat. {Ügy van! Ügy van! — Baross Endre: Es hogy csinál üzletet helőle! — Rakovszky Tibor: Nem lehet általánosítani!) Az a kérdés, hogy igazságot ír-e a falukutató, vagy^ nem; az a kérdés, hogy azokat a hibá­kat és visszaéléseket, (amelyeik elvitathatatlan, hogy vannak, — hiszen a miniszterelnök úr sem mondotta, hogy nincsenek — olyan célból írja-e meg, 'amellyel a nemzet érdekeit szol­gálja. (Rakovszky Tibor: Ez a.lényeg!) Itt van a hiba. Megmondom, — és itt rácsapok egy könyvre, amely a falukutatásról szól — hogy nem látok minden (falukutatásban olyan nagyon sok kivetnivalót. Ami nem igaz és kivetnivaló, ott jöjjön a kormányzat hatalma és 'büntessen, de ha igaz, amit írt, aikíkor le­gyen a kormányzatnak ihatalnüa megfékezni a feudális főuraikat, megfékezni a ibérlőt, meg­büntetni azokat, akik a suimimásoikat kiuzso­rázzák és kihasználják, (Ügy van! Ügy van!) megbüntetni azokat, akik aneim adnak kellő munkabért, akiknek tanyáján nincs a tör­vény által előírt gazdasági csielédlakás, (Ügy van! Ügy van! half elől.) ahol piszok és mocsok van. Ha a kormányzatnak van ereje ahhoz, hogy lecsap, amikor valaki nem igazat ír, akkor a magyar nlép millió érdekében elvár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom