Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. 11 tikájának nagy előnye az, hogy a földberlo szövetkezeti mozgalom iránt kellő érzéket tanúsít. Magában a telepítési törvényben már biztosította azt a lehetőséget, hogy a földbérlő szövetkezeti mozgalmat támogassa, A törvénynek ezt tus álláspontját nagyban alátámasztja az a körülmény, hogy háromévtizedes tapasztalataink szerint a földbérlő szövetkezeti mozgalom nagyon sok birtokszerző kisgazdát nevelt. (Úgy van a középen.) Méltóztatnak majd látni abban akimutatásban, amelyet az Országos Mezőgazdasági Kamara szemléjében éppen ezen a napon tettem közzé, hogy bizonyos hullámzás van a földbérlő szövetkezeti taglétszámnak és annak a területnek tekintetében, amelyet a földbérlőszövetkezetek

N elfoglaltak. Ez nem arra vall, hogy egyes időkben a földbérlő szövetkezeti mozgalom alábbhagyott volna, hanem arra, hogy a bérletek lejártával a szövetkezeti tagok már átmennek a tulajdonvásárlásra: bérlőkből tulajdonosokká válnak. Ennél egészségesebb fokozatos birtokpolitikát nem lehet elképzelni. (Igaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Én tehát arra kérem a miniszter urat, hogy főként a szervezés és ellenőrzés körül részesítse támogatásban a földbérlő szövetkezeti gondolatot. A kormány birtokpolitikájának szociális jellegét az a körülmény mutatja és domborítja ki a legerősebben, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, mielőtt a telepítési törvény végrehajtása útján belement volna újabb kisbirtokok nagyobbarányú létesítésébe, elsősorban a földreform útján földhöz jutott kisemberek ügyéről gondoskodott. Az a 460.000 földmíves család, amelynek sorsa a földreformmal és a reformföldek vételárával volt összekötve, kétségtelenül kell, hogy az egész ország, az egész törvényhozás és a kormány gondoskodásának tárgya legyen. A kormánynak ez az elhatározása nagy lépést jelent a szociális birtokpolitikában. Igaz, hogy nem mentünk le a vételár megállapításában a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosáról a harmincszorosra, azzal a körülménnyel azonban, hogy a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresében megállapított vételár után nem a korábbi 5'4%-os annuitást léptette életbe a kormány, (Farkasfalvi Farkas Géza: Többet ér ez annál!) hanem ezt az annuitást leszállította 4%-ra, voltaképpen odajutottunk, amit eleve akartunk, hogy felére szállítottuk le földhözjuttatottak terhét (Ügy van! balfedől.) Hiszen, — ha átlagosan 10 koronás kataszteri tiszta jövedelmű földet veszek — az eddigi 32'80 pengőről 16 pengőre szállította le a kormány az annuitást. Méltóztatnak tehát látni, hogy a földhöz jutott kisemberek még a felénél is kisebb szolgáltatás révén tarthatják meg földjüket. A mezőgazdasági konjunktúra mellett, — ha ez tovább tart — a földreform kérdése kétségtelenül valamennyire nyugvópontra jut. Én meg vagyok róla győződve,, hogy ha még szükség lesz valahol, különösen egyes konkrét esetekben a közbelépésre, a földmívelésügyi miniszter úr a maga erős szociális érzékével ezt & közbelépést nem fogja elmulasztani. T. Ház! Ma nagyjában az ország területének 55% szántóterületnek pedig 70%-a van kisbirtokosok kezében, A háború előtti állapottal szemben tehát birtokrendszerünkben, — azt mondhatnám, országrendszerünkben — lényeges változás következett be. A háború előtti nagybirtokos országból kisbirtokos ország lettünk. Ez a fejlődés, a kisbirtokreadr! szer erősödése, — amit azt hiszem,, mindnyájan helyeslünk — tovább fog tartani. A kisbirtokok körében megmaradó nagy- és középbirtokoknak az lesz a hivatásuk, hogy a minőségi termelés terén elölj árjának, példát mutassanak a kisbirtoknak. Ily módon szoros kapcsolat szükséges a kisbirtok s a nagy- és középbirtok között. Ebből az átalakulásból azonban gyökeresen le kell vonnunk a tanulságot. A mi egész agrárpolitikánk, termelésünk fejlesztése, azután terményeink értékesítése, a szakoktatás, a mezőgazdasági hitel tekintetében, de minden tekintetben alkalmazkodjék ehhez az átalakuláshoz. Kétségtelenül a búza maradt továbbra is főterményünk és ezért nagyon helyes, hogy a földmívelésügyi kormány a minőségi termelés terén tovább megy és azt iparkodik előmozdítani. Miután azonban kisgazdáink kezén van az ország állatállományának, különösen a tehénállománynak nagyobb része, az utóbbinak 80%-a, szükséges,, hogy az állattenyésztés fokozottabb gondoskodásunk tárgyává tegyük. A faluban a tejpénz a gazdának, a tojáspénz pedig a gazdasszonynak a forgótőkéje. Tejtermelésünk örvendetes fejlődése és fellendülése lehetőséget nyújt arra, hogy a kisgazdaságok kezén levő mezőgazdaság és különösen állattenyésztés előretörjön. A tejtermelésnek ez a fellendülése azonban kapcsolatban van azzal, hogy tejszövetkezeti mozgalmunk örvendetes fejlődést mutat a legutóbbi 10—15 esztendőben. (Ügy van! jobbfelől.) Csak néhány számadatot mondok.^ A tej szövetkezeti hálózat ma már 750 tejszövetkezetet mutat fel, amivel elértük Nagy-Magyarország tej szövetkezeti mozgalmának méretéit. Tej szövetkezeteink fejlődésében örvendetes körülmény, hogy a magyar szövetkezeti vaj mindenütt az egész világon versenyképes, sőt az újzélandi, finnországi és dán vajjal is állja a versenyt nemcsak a francia, hanem még az angol piacon is. Ez teszi lehetővé, hogy vajexportunk állandóan emelkedjék és míg ezelőtt tíz esztendővel körülbelül 800 vágón volt az egész magyar vajtermelés, ma már maga a vajexport megközelíti a 700 vagont. Csak így lehetséges, hogy tejtermelésünk állandóan emelkedhessek és csak így lehetséges, hogy az országban ma már minden liter tejet értékesíteni lehet. A földmívelésügyi miniszter úrnak megköszönöm azt a támogatását, amelyben a magyar falu tejszövetkezeti mozgalmát eddig is részesítette és meg vagyok róla győződve, hogy ez a támogatás tovább fog folyni, mert hiszen ettől függ egész kisbirtokrendszerünk további fejlődése és fenntartása. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! A fejőstehén és a koca a falu legkisebb embereinek megélhetését jelenti., Az új erdőtörvénnyel kapcsolatban, amelynek végrehajtási utasítása most van készülőben, arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat. hogy az új erdőtörvény végrehajtási utasításában ott, ahol a kisemberek szociális és mezőgazdasági érdeke esetleg ütközik az erdőgazdásági érdekkel, méltóztassék az előbbit előnvbp.n részesíteni, mert vannak községek, ahol, ha az °,rdei legelőből, amelvet századokon át használtak, kitiltjuk a kondát, ez azt jelenti, hogy a falu nagyobb része elveszti megélhetési lehetőségét. T. Ház! Kisbirtokosországgá való átalakulásunknak fokonzekvenciája, hogy a szakoktaterén Js~lea£pnjuk ennek tanulságait. Szak2*