Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

206 Az országgyűlés képviselőházának 22 J* normális keretek közé, ahol az hasznos, s ahol az nélkülözhetetlen. Nagyon jól tudjuk,, hogy a jelenlegi kormány mint terhes hagyatékot vette át, azonban ezt a hagyatékot minél előbb fel kell számolni és el kell tüntetni azokat a sajnálatos tüneteket, amelyek tulajdonkép csak bizonyos cél szolgálatában keletkeztek. Ma már nem titok, hogy a megelőző kormányrendszer az egypártgondolatnak, az úgynevezett - totalitásnak volt híve. A párturalomnak és a, pártszervezkedésnek mérhetetlen kifejlesztése a totalitás megvalósításához szolgált volna eszközül. Lehetetlenség, hogy amikor ma már ezzel az állásponttal 'szakítottunk, amikor a miniszterelnök úr úgy bemutatkozó, mint szegedi beszéde alkalmával expressis verbis leszögezte magát az ezeréves alkotmány mellett, akkor még továbbra is megmaradhassanak azok a jelenségek, amelyek a régi cél szolgálatában keletkeztek. Nein hiszem például, hogy ibárki, a túloldalon is, helyeselné, hogy a politikát bevigyük az óvodától kezdve, ahol a gyermekek kis politikai ^versecskéket tanulnak, végig mindenféle intézménybe. Elavult ideológia az már, hogy a pártpolitikát minden intézménybe szinte bele kell 'sikkasztani, hogy minden intézményt, a dalárdáktól kezdve minden egyesületet pártpolitikai színezettel kell átszőni. Nyilvánvaló, ez) nem hoz Össze, ez csak eltávolít és széttaszít bennünket. Ma már, sajnos, épp az érintett törekvések folytán, az egész közélet meg van fertőzve. Ma már azt hiszik az emberek, hogy politika nélkül nincs kenyér, nincs élet. Ma már ott tartunk, hogy a családapa csak akkor gondolja biztosítottnak gyermeke életét, ha lehetőség 'szerint minél feltűnőbben politikai életet él, ha magának bizonyos jó pontokat szerez. Az ^emberek meg vannak győződve, hogy elhelyezkedni politikai összeköttetések nélkül nem is lehet. Ezekkel a gondolatokkal, ezekkel a jelenségekkel végre-valahára szakítani kell. Nem hiszem, hogy a nemzeti gondolatnak javára szolgálna, ha látjuk, hogy még a 'szociális követeléseket is pártpolitikai kereten belül próbálják megoldani.! Hiszen éppen a múlt héten történt, hogy az egyik nagy városban — Debrecenben — a ^ tantestület tagjait, a tanárokat, a tanítókat pártpolitikai alapon hívták össze szervezkedésre. Ez lehetetlen. A kari 'szervezkedés, a kari érdekek tulajdonképpen gazdasági' vonatkozásúak, azokat nem szabad pártpolitikával úgy összehozni, mintha attól elválaszthatatlanok lennének. Lehetetlenség, hogy bármiféle kar, rend azt higyje, azt feltételezze, hogy kari, gazdasági érdekei csupán egyik vagy másik politikai párton belül érvényesülhetnek. Hála Istennek, attól már nagyon meszsze állunk, ami ezelőtt két esztendővel történt, hogy a minisztériumokhoz, hatóságokhoz beadott kérvényekhez pártpolitikai ajánlásokat mellékeltek, amelyeket a pártbizalmiak, pártelnökök aláírásával láttak el. Azt hiszem, t. Ház, hogy a felszámolásnak a legelső és legradikálisabb lépése az volna, ha a főispán urak pártelnöki állását megszüntetnék. Szent István valószínűleg nem ezzel az elgondolással állította a főispánokat helyükre; és ezer esztendőn keresztül a főispánok valóban igen magas állami méltóságot töltöttek be, de tagadhatatlan, hogy a főispánok tekintélye ma erősen megcsökkent, devalválódott. Nem osztozom ugyan Dinnyés Lajos igen t. barátomnak abban az erőteljes kiszólásában, , illése 1937 június 3-án, csütörtökön. amelyet itt a parlamentben a főispánokkal kapcsolatban mondott, el kell azonban ismerni, hogy komoly alapja van annak, ha a közvélemény felháborodik, ha a főispánt kortesszolgálatok terén látja tevékenykedni. Lehetetlenség, hogy egy főtisztviselő, aki az egész vármegye összes hivatalainak ellenőrzője, aki a kinevezéseket felülbírálja, aki kinevezésekre kandidál, egyben pártszolgálatokra is be legyen fogva, hogy összeüljön élharcosokkal, azokkal tanácskozzék s esetleg megbírálja, azokkal együtt vizsgálja a tisztviselők politikai magatartását. Mindezek olyan dolgok, olyan kellemetlen tünetek, melyeket kétségtelenül meg kell szüntetnünk, ha azt akarjuk, hogy nyugalom és megbékélés legyen az országban. Éppen így helytelennek tartom azt, hogy még nem történt kormányintézkedés ^ a tekintetben, hogy a tisztviselő urak a hivatalban ne hordják a pártjelvényt. (Drozdy Győző: Nem is hordják!) Akkor úgy látszik, jó ízlésük nem engedi. (Mezey Lajos: Egyéni szabadság kérdése ez!) Nem osztom t. képviselőtársam azt a nézetét, hogy ez egyéni szabadság. (Rupert Rezső: A tisztviselő minden pártnak tisztviselője! — Propper Sándor: Hivatalban nem illik hordani a párt jel vényt! — Elnök csenget.) Amint kétségtelen és nem vitás az, hogy amikor a csendőr és rendőr szolgálatban van, akkor nem teheti meg azt, amit mint magánember különben kétségtelen nül megtehet és amikor a bíró beül a bírói székbe, nem teheti ugyanazt, amit megtehet akkor, amikor nem teljesíti bírói hivatását, éppen úgy a tisztviselő, amikor odaül hivatalában íróasztala mellé, amikor tehát éppen úgy szolgálatban van, mint a rendőr, a csendőr és a bíró, nem élhet ugyanazzal f a szabadsággal, amely mint magánembert kétségtelenül megilleti, nem élhet pedig azért, mert ez súlyos félreértésekre adhat alkalmat. Mi talán el tudunk képzelni olyan tisztult lelkületű egyént, aki bár politikai párt szolgálatban áll, mégis, amikor tisztviselői funkcióját gyakorolja, ettől a köteléktől teljesen mentesíteni tudja magát; azonban a nagy tömegek, az egyszerű emberek könnyen abba a tévedésbe esnek, hogy a pártjelvénnyel helyén ülő tisztviselőt esetleg pártszempontok befolyásolják és amikor valaki az igazságot keresi nála, akkor az igazság keresésénél a pártérdek is játszik nála szerepet. Ne méltóztassék elfeledkezni arról, hogy volt idő, amikor az igen t. kormányzópárt egyik vezetőférfia egészen nyíltan # hirdette, hogy kétféle állampolgár van: teljes és nem teljes értékű állampolgár. Hogy ezt hogyan értette, azt nagyon jól tudjuk. Nem lelhet tehát 'megengedni, hogy a nagyközönség, a tömeg abíba a hiedelembe essék, (hogy ellenzéki emlbert nem elsőrendű állampolgárként fognak kezelni. Tudom, hogy ez csak látszat, eat a látszatot azonban el kell tüntetni. Meg vagyok győződve, -hogy a mai megváltozott szellemben senki sem akar ebből tőkét kovácsolni sem jobbról, sem 'balról, nem akarjuk a kérdést túlfeszíteni, azonban legalább is meg kell szüntetni ezeket a külsőségeiket, amelyek nemi segítenek egyik pártnak sem, viszont »a köz szempontjából végtelenül ártalmasak. T. Képviselőház! Visszatérve a főispán urak párteinökségére, még arra is bátor vagyok rámutatni, hogy dbben. egyik főokát látom annak, (hogy egyes tisztviselők kötelességtudása nagyon sok esetiben megrendült» meg-