Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés képviselőházának 224-, rendült pedig azért, mert bíztak aibban, hogy a főispán őket kortesszolgálataik miatt feltétlenül védelemben foigja részesíteni. Ezek legtöbbször éppen a neon príma tisztviselők, akiinek ^(munkaidejét ^ nem az köti le, hogy foglalkozásukat, hivatásukat százszázalékosan teljesítsék. Éppen ezek igyekeztek bizonyos politi- ' kai ^ érdemeket szerezni csak azért, hogy ezzel az ő esetleg kisebb fajsúlyú tisztviselői minőségük a főispán előtt kedvezőbb színben tűnjék fel. De nemi lehet a főispánokat kitenni annak a furcsa lehetőségnek sem, hogy iállandóan fegyelmi vétségeket kövessenek el, mert nagyon jól tudjuk, tételes törvény tiltja azt, hogy a főispánok választási és egyéb politikai gyűléseken megjelenjenek. Igaz, hogy eddig még ez a törvény gyakorlatilag nem jelentkezett, azonban mi tudjuk, hoigy azért nem jelentkezett, mert nem volt, aki megindítsa az eljárást. En a Nemzeti Munkaterv 13. pontját szeretném megvalósítva látni, amely a tisztviselők részére tisztviselői pragmatikát ír elő. Szükséges lenne az, hogy olyan tisztviselői karunk legyen, amely minden vonatkozásban teljesen független. Anyagilag, erkölcsileg. Nagy örömöméi üdvözlöm a titkos választójog felé történt (határozott lépéseket azért, mert ezzel a nemzeti társadalomnak egyik legértékesebb rétegét, a tisztviselői kart felruházzuk választójoggal. Eddig az volt a helyzet, hogy az írni-olvasni alig tudó embernek megvolt a választójoga, a tisztviselőnek azonban nem adatott meg a^ lehetőség, .. hogy az ország irányításába a saját elgondolása és a saját lelkében kialakult iszempontok szerint belefolyjon. Az 1934 :

1. teikket, amely csúnya megcsúfolása volt a Nemzeti Munkaterv 13. pontjának, szerény ' véleményeim szerint ki kell emelni a Törvénytárból. Ez a törvény csak arra jó, hogy állandóan élesre fent Damokleskardként függjön a tisztviselő társadalom, feje felett. A tisztviselői kart meg kellene szabadítani azoktól az egyénektől, akiket a tisztes tiszt vis e,lői társadalom mint ballasztot hurcol magával. Vannak tisztviselők, akik ott ülnek a sella curilisen, elítélten többhónapi fogházra, közönséges büntetendő cselekmény miatt, tehát nem valami választási trükkért, erre borítsunk fátyolt, hanem olyan cselekményekért, amelyek a büntető törvénykönyvben nem éppen tiszteletreméltó cselekményekként szerepelnek. Ha ezek a tisztviselők már részesültek abban a nagy szerencsében, hogy kegyelem folytán elkerülték a szabadságvesztés büntetést, lehetetlenség, hogy továbbra is ott legyenek azon a helyen, amely kétségkívül a legnagyobb tiszteletet követelné. Hogyan állítson be az a falusi polgár ahhoz a jegyzőjéhez, akiről tudja, hogy az már kapott 8 hónapi börtönt és csak azért nem ül a börtönben, mert megkegyelmeztek neki. (Brogli József: Hol van ilyen?) Ez roppant nehéz helyzet. Meg vagyok róla győződve, hogy a jegyző uraknak, a tisztviselőknek 99%-a éppen saját tekintélyének megóvása végett nem szívesen látja, hogy az ő körükben, őközöttük vannak olyan egyének, akik csak egy ilyen szerencsés véletlen folytán kerülték el a szabadságvesztés büntetést. (Brogli József: Politikai bűncselekmény!) Ezek ellen le kell folytatni a fegyelmi eljárást. Miután a fegyelmi szabályzatban benn van, hogy aki méltatlanná vált a köztisztviselői állásra, az ellen fegyelmi indítandó. Mert addig nem lesz teljes nyugalom, amíg ez a kérülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 207 dés el nem intéztetik. Itt van az én igen t. Mojzes János képviselőtársam: nincs egyetlen felszólalása, melyben elő ne hozná azokat a sérelmeket, amelyek meglehetősen nagy kerületében állandó izgalmi anyagot szolgáltatnak. Azután egy másik dolog. Méltóztassék a kormányzatnak erélyesen azon lennie, hogy a köztisztviselők az aktív politikában való részvételtől tartsák távol magukat. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Ez nem annyit jelent, mintha honpolgári jogaikat nem gyakorolhat, nák, szó sincs róla, ők éppen olyan szabad pol gárok, mint bárki más, sőt intelligens szabad polgárok, akik tudják, hogy az ő jogaikkal miként kell élniök, azonban azt lehetetlennek tartom, hogy egy aktív hivatalnok, aki közhatalmat kezel, valamely politikai pártnak vezetője legyen, aki járja az országot, aki népgyűléseken szerepel, aki sokszor olyan kijelentésekre ragadtatja magát, amelyek bizony részben a demagógia, részben pedig az izgatás között táncolnak. (Brogli József: Ehhez joga van!) Az, hogy egy aktív tisztviselő megjelenik valamilyen gyűlésen és hogy éles polémiába bocsátkozik politikusokkal, kétségtelenül nem felel meg annak az objektivitásnak, amelyet egy közhatalmat gyakorló tisztviselőtől meg lehet követelni. T. Képviselőház! Itt van a kezemben például egy újság és ebből a legnagyobb csodálkozással látom, hogy a gödöllői főszolgabíró úr már programmot is adott. Itt közli a programmját. Az újság azzal a felhívással fordul hozzá, hogy álljon nyíltan egy bizonyos párt élére és vezesse azt. Hát ezt megteheti abban a pillanatban, mihelyt nyugdíjba vonul; ha leteszi hivatalos tollát, mert mindenkinek a legelső állampolgári joga, hogy alakítson olyan pártot,

f amelyet a leghelyesebbnek, a legokosabbnak és a leghazafiasabbnak tart, — az azonban kétségtelen, hogy az aktív szolgálat és ez a szereplés egymással kongruenciába nem hozható. (Brogli József: Nem összeférhetetlen! — Rajniss Ferenc: Nem összeférhetlen, bárkinek joga van!) Bocsánatot kérek, ezt komolyan vitatni nem lehet, hiszen mindjárt látjuk, hogy ez az álláspont lehetetlen, ha ad abszurdum visszük a dolgot. (Rajniss Ferenc: Nem kell ad abszurdum vinni!) Méltóztassék elképzelni, t. képviselőtársam, hogy ha Magyarországon Gödöllőtől kezdve valamennyi főszolgabíró mind elkezd pártot alapítani, mind járja az országot és ezt követik a szolgabírák, azután kedvet kapnak a jegyző urak, mert ha a főszolgabírónak szabad, szabad a szolgabírónak, szabad a jegyzőnek, az Államépítészeti Hivatal vezetőjének, a pénzügyigazgatónak, az adóhivatal vezetőiének, az állatorvosnak és mindenkinek a világon. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak a saját járásában ne csinálja!) Ez az állapot teljesen helytelen. Menjen nyugdíjba, s akkor semmi kifogásunk sincs. T. Ház! Szükségesnek tartanám ugyancsak a köznyugalom megóvása végett az úgynevezett titkos egyesületek feloszlatását. (Brogli József: Nincs! Milyen az? — Rajniss Ferenc: Hol van ilyen?) Titkos egyesületnek helye nincs. Ne méltóztassanak a naivat adni, t. képviselőtársaim. (Brogli József: Komolyan, nem tudok ilyet!) Én nem azért mondom ezt, méltóztassanak megengedni, hogy ingereljek vele valakit, én ezt. azért mondom, mert meg vagyok róla győződve, mert tudom, hogy vannak ilyenek, mert tudom tapasztalatból és én azt hiszem és úgy gondolom, (Rajniss Ferenc: Me-